A döntő, és különösen figyelemreméltó ebben az evangéliumi jelenetben a találkozás az Úr Jézus és Zakeus között. Mindnyájunk életében az a döntő: van-e ilyen találkozásunk, igazi találkozásunk az Úr Jézussal?
Az evangéliumok elmondják, fölvillantják a legkülönbözőbb találkozásokat. Heródes is találkozott az Úr Jézussal. Igazán emlékezetes volt: az Úr Jézus hallgatott. Heródes meg sokat faggatta és sokat beszélt. Pilátus is találkozott vele, és Annás, Kaifás, Júdás is. De Péter is találkozott vele, az apostolok is mind, és Magdolna is, és a beteg asszony is. Mennyire különbözőek ezek a találkozások!
Most olyan találkozás van előttünk, amelyik szinte mintaszerű. Látjuk, hogy az Úr Jézus körüljár és jót cselekszik: ebből a találkozásból nagy jó fakad. Figyeljük meg, hogy Jerikóban zajlik le ez a találkozás. Jerikó volt Afrika és Európa között a vámszedő központ. Ott áramlottak a különböző fűszerek, cikkek, áruk: a vámosok paradicsoma volt a hely. Zakeus a vámosok között is fővámos volt, ő bérelte a fővámszedő helyet, és biztosan sok vámos tartozott alá.
Jerikó egyébként is sötét hely volt: már ismerjük máshonnan. Lent feküdt: a huszonhét kilométer távolság Jeruzsálemtől csaknem ezer méter szintkülönbséget jelentett. Mély hely volt, sötét hely volt, és rablók voltak a környékén. Itt zajlott le a találkozás.
Egész Jerikóból egyetlen személyt tart említésre méltónak az evangélista: Zakeust. Pedig sokan várták ott Jézust, egész tömeg kísérte. De csak ez az egy ember akarta látni Jézust, ez az egy akart vele találkozni.
Zakeusban különös vágy volt, hogy lássa Jézust. Zakeusnak a neve is tulajdonképpen Zakariás, azt jelenti, hogy ‘megemlékezik rólam az Isten’. Megemlékezett: Zakeus is akarta ezt a találkozót. Kíváncsi volt az Úr Jézusra. Hogy miért volt kíváncsi? Hallott róla. De nagyon kíváncsi volt, mert nem törődött azzal, hogy olyan akadályok vannak, mint a tömeg, ő meg kicsi, meg hogy mit szólnak majd az emberek. Ő szaladt előre. A gyerekek biztosan kiabáltak, hogy: „Nézzétek, ott szalad Zakeus!” És talán csúfolták is. Mászott a vadfüge fára, jól kinézte magának. Biztosan arra megy majd el az Úr Jézus.
A fa alatt zajlott le a találkozás legfontosabb része, mert Isten mindent tud. Az Úr Jézus mindenkinek belelát a szívébe. Nagyon jól tudta, hogy Zakeus látni akarja őt, és Isten senkitől nem zárkózik el, aki őt látni akarja és keresi. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák.
Ránéz. Igazi találkozás a tekintetük is. Elképzelem ott a fa levelei között Zakeus két szemét. Egyrészt kíváncsi szem, de most aztán csodálkozó, meglepetést eláruló, amint az Úr Jézus szemébe mélyed: Uram, te mindent tudsz, mennyire akartalak látni! És akkor sietve leszáll, és örvendezve fogadja.
Mennyire másképp fogadja a házába! Hét közben volt egy másik vendégség. Az Úr Jézus egy farizeus házába tért be, hogy egyék. Ott megfigyelték, nézték, szemmel tartották őt. Minden mozdulatát, minden szavát. Micsoda különbség a két hely között! Egy vámos lakása – és a farizeusi vendéglátás között.
