Szerző: Lukács Sándor

–A szeretetnem is hagyja bezárni magát A szív az csak jelkép. Valójában nem kincseskamrája a szeretetnek. Mert. Szétfolyik az emberben. Amikor megsimogatom az arcodat, az ujjam begyében van. Ha rád mosolygok, ráül a szájam szegletére, és onnan árad szét. Amikor elesel,  és felemellek, erővé válik a két karomban. 

–Küldj szeretet mindenfelé: északra,  délre,keletre, nyugatra. Csodálatos perceket élhetsz majd át, tapasztald meg, milyen a világmindenség abszolút középpontjában lenni.

–Ha csak egyetlen olyan ember vonzáskörébe bekerülsz, aki szeretet sugároz, csodálatos élményben lesz részed. Ha csak egyetlen percre is belépsz a szeretet mindentől megvédő csarnokába, és arra gondolsz, hogy te is szeretet hozol magaddal, neked magadnak is csodálatos élményben lesz részed.

 –Nézz hosszan és kitartóan azokra, akik szeretetteljes életet élnek. Figyeld meg, milyen szépen öregszenek. Figyeld meg, milyen kevéssé fontos számukra a jólét vagy a rang. Figyeld meg, milyen sok ember keresi a társaságukat. Figyeld meg mosolyukat.

 –Emberi kapcsolataink minőségét nem határozza meg a kor, a bőr színe, jólét, nem vagy szexualitás. Emberi kapcsolataink minőségét csupán egyetlen dolog határozza meg: a szeretetre vonatkozó tudásunk.

–A szeretet, a szerelem nem egy tündérmese! Nem a szerencsén múlik, és nem a véletlenen. Te hozod létre! Ha szereted magad, akkor élsz vele. Ha nem, úgy várhatod, keresheted a boldogságod, nem fog Rád találni!

–Az ember nem azért szereti a maga választottját, mert a legkülönb, hanem ellenkezőleg: azért hajlandó könnyű szívvel lemondani a legkülönbről, mert szereti őt.

 –Tudod, olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja, vagy csak valami összetartja őket. Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut.

–A szeretetnek nincs határa, nincs mértéke s nem váltható pénzre, ebből is látszik nem ember alkotta.

— Életünk egyetlen problémája megtanulni szeretni.

 –7 másodperc, tudod te is röpke idő az életben, de ha csak eddig szeretnél is, nekem már érdemes volt megszületnem…

van úgy minden embernél eltervezi életbe szeretne

elmenni  ahova  kel neki  várják azon helyen úgy

mondva  én is úgy mondva  múlt  hét  elején úgy voltam

mondom  egy  napot  otthon pihenek úgy is  volt ,

hétközepére nem is  volt  jó egész hétvégéig idő  ,meg

hétvégén múlt  hét pénteken nem éreztem úgy 

mondva olyan állapotba  úgy voltam otthon maradok

kikúrálom jobban szombatra  vasárnap tűrhetően

voltam    hétfőn  amikor már  nem annyira jó magam

de  apám azt  mondogatta na mész már alapítványba

mondom elmegyek  itthonról akár mi is legyen ,de

amikor  meg ittam úgy mondva reggeli kávét akkor

éreztem  hogy nem igazán vagyok jól de ő  meg

mondogatta   mész , már mondtam megyek ,anyu

mondta  nem  vagy jó akkor  ne  induljak úgy is volt

nem mentem vissza bújtam ágyba .piheni .ma  már

tűrhetőbb  volt  nagy öröm  volt  amikor úgy mondva

hosszú  idő után   be jöttem hozzájuk  mondták sajnos

kicsit  úgy mondva  levagyunk maradva segítsél gyorsan

bele húztam  dolgokba  gyorsan meg oldottam

lemaradt  dolgokat. Erzsike  elpakolta edényeket meg

teáztunk kint  pedagógus Judit meg beszélt valamit ami

épen  közelegő ünnep van ugye  ifjoncok nagyon várják

ezt dolgot  úgy  beszélték ne hallják ők velem  meg

tárgyaltuk .  Tomi horgolt méhet most tudta be fejezni

veronikának elkészítette, Tomi  macit most kapta meg

nagy  volt  öröm. játszatunk csend királyt ki tud több

idejéig csendbe  elég  jó sikerült . Erzsike  kötött .

Jenei Attila ,Jenei Erzsike  folytatták szövést ,Edina

kis  ideig szőtt  utána neki állt gyöngyöt fűzni Lenkével

gyöngyöt  fűztek ,Bagó Zoli  folytatta  szövést .kint

Kriszti ,Olga néni kint  elő készítették káposztás

tésztához  dolgot  nagyon jó  sikerült meg ettük

11órakor  mentünk  műv házba próbálni karácsonyra.

ma akik  rész  vettek  foglalkozáson

Jenei tesztvérek ,Edina ,Lenke ,Tomi ,Bagó   Zoli

veronika  ,Erzsike pedagógus  Juditnak ,segítetek

csörgi Kati én ,Olga néni Kriszti jól éreztük  magunkat.

80dkg fejes káposzta 30dkg fodros tészta 1ek só 0.5dl olaj bors

1. A káposztás tészta elkészítéséhez a káposztát négyfelé vágjuk, a torzsáját kivágjuk, a többit lereszeljük. Megsózzuk, átforgatjuk, és kb. 15 percig pihentetjük, majd alaposan kinyomkodjuk.
2. Egy nagyobb teflonserpenyőben felforrósítjuk az olajat, hozzáadjuk a kinyomkodott káposztát, majd magas hőfokon, állandó keverés mellett kb. 20 perc alatt egyenletes barnára pirítjuk.
3. Közben sós vízben kifőzzük a tésztát a csomagoláson szereplő utasítás szerint. Leszűrjük, majd összekeverjük a pirított káposztával. Megborsozzuk, majd sózzuk ízlés szerint.

vagyunk úgy  életbe történik velem akkor egy

helyezet  azzal illetővel  mondjuk nagyon kéne

neki úgy  mondva  valami életbe arra  nem képes

mondjuk  meg  mozduljon érte gyorsan  meg  oldja

azt amiből épen ügyet  csinál  milyen valaki eddig

meg  tette  amit  úgy mondva  kelet  de  most

mondjuk úgy mondva  dolga  lett  nem készült úgy

elő dolgokra  nem meg  oldani másik ugyanúgy

képes lenne  meg  csinálni  csak úgy  van vele ő

igenis  ritkán  mozgok amikor kedvem többi ek

oldják  meg amit  úgy mondva amit és ha mégis

neki kéne  elővan  mondjuk készítve  és kezébe

van adja  egy valami  abból egyből  kiveri azt hogy

te hibád  pedig  csak meg mozdulok azt dolgot

onnan  elmegyek gyorsan  cselekszek  meg

mozdulok   meg oldom  amit kel  és  úgy mondva

nem csinálok  ilyenből ügyet  sok ember úgy

gondolkozik ami  kicsi  amatőr gondok épen

elfelejtődik valami az illető  dolgozik nem keni

keres ki  másik utat ki is  ebbe  hibás  nem csinál

úgy mondva  ebből ügyet meg oldja gyorsan de

van olyan  elfejtődik valami  legyen boríték nem

úgy  van össze téve annyi lenne gyorsan be ugrok

meg oldom nem csinálok ügyet belőle ügy 

csinálás  kis dolgokból  másikat használom ki amíg

kényelembe van jól érzi  magát

van úgy az ember életébe  akit úgy mondva igenis

jól ismeri  azt illetőt mondjuk észre vesz dolgokat

másikon épen neki  mi  nem tetszik annak illetőn

akire épen nézet jól ismeri milyen lenne apa úgy

mondva aki úgy  mondva nem foglakozik szemivel

így nem igazán akar  úgy  mondva törődni szemivel

úgy  van vele  mondjuk apja  fia úgy  mondva

nagyon   ismeri   azt apját  a gyerek úgy  mondva

rá  néz apjára  mondjuk  észre veszi úgy mondva

azt   rajta  ha   be    megy  nincsen  mosoly  úgy 

mondva  bizonyos száján látszik  rajta  azt illetőt

azon helyen nem igazán  így  van fia  apa ügybe

mondjuk ha  nem képes  mosolyogni amikor oda

be  megy simán  észre veszi rajta tényleg várja őt

azon  helyen   vagy  nem szívesen  van  felé ,csak

úgy van kénytelen  más  helyzet  nincsen így

kénytelen elfogadni ami van  elviseli ott ép  apa

meg látja gyerekét pihen mondjuk az se  tetszik

bólogatja fejét  ilyenkor  ugye  egyértelmű az

se tetszik  neki  mondjuk az illető úgy érzi nem

megy egy helyre nem érzi jól magát egyértelmű

ilyenkor nem megy mert nem akar fertőzni a

közösség többi tagjait apa mondjuk meg  látja

az  se  tetszene  mondjuk minden hova orvoshoz

de  kicsit jobban akkor is  .de mindig meg kérdi

gyereket  mész már  ez azt  takarja  őt igazán nem

kedveli  azért kérdezi  mikor megy oda  abba

helyre  pedig gyerekét  mindig  várni kéne otthon

nem meg kérdezni mikor mész valahova  .

vagyunk úgy életbe embereknek sok sor  vagyunk

úgy életbe  valaki olyat  mond mondjuk ő 

okosabbnak tartja  magát  lehet úgy  mondva 

igaza  lehet illetőnek de  te  úgy mondva

türelmesen  végig  hallgatod mit is mond  neked

az illető  épen  vagyunk úgy te hallgatsz meg

hallgatod  úgy  mondva  annak illetőnek mit

tanácsol  mond  feléd olyan embernek kicsit

robbanna amikor  ő úgy  mondva igazat  szeretne

de az illető  amikor igazságát  akarja  védeni úgy

van illető ő  magának szeretne  úgy mondva igazat

adni és lehet   utána  jár  dolgoknak le  szűri úgy

mondva azt bizonyos igazságot  mi is igazság abba

dologba .sok sor  van  olyan  ember  nem hisszük

el  úgy  mondva  azt   tanácsot  amit  épen mond

nekünk  vagyunk úgy  életbe   fel kapjuk azt

bizonyos  vizet   mit  ha   nekünk úgy mondva

igazunk  lenne forrunk idegtől és úgy mondva

nem hallgatjuk  meg  másikat kis  idő eltelt

rá  jövünk akkor  agyba  rendet  tényleg igaza

van embernek  meg hallgatjuk  azt tanácsot

mondanak mindenkit meg kel  hallgatni úgy

mondva  lehet  késő jössz rá  .de cselekedni

jó úton légy és  ne kapd fel vizet. van olyan

ember   életbe  mondjuk  semmi tudása  mondjuk

orvosi  dolgokról   egyszeri hétköznapi ember

ő  is úgy  mondva neki kezd orvosi  tanácsokat

osztani  mintha  igaza lenne rá  kérd másik

illetőtől tanács képen  akire jobban hallgat az

illető   meg mondja  másiknak te  orvosra hallgass

ne  arra  aki okoskodik dolgokba ugye ilyenkor

embere robban ilyentől az ember magánnak

okosat játssza  az illető  ami  nagy gond.

hányszor  vagyunk úgy életbe  emberek sok sor

úgy  vagyunk életbe  mi  vagyunk tökéletes

emberek én ennyi   időt lehúztam valahol életbe

így engem már  életbe meg vagyok becsülve úgy

van az bizonyos  ember így úgy  van vele körül

néz  mai  nagy világba  látja másik  illető el

tékozolja azt bizonyos dolgot  lehet vihetné  az

illető valamire csak magába  nem találta meg úgy

van  ami  rossz  út neki nagyon jó felé halad  ,de

aki  meg látja  más szemébe  meg mondja milyen

rosszat mond  azért  tart  világ itt sajnos .akkor  se

szabadna  másik  ember társunkat meg szólni

ilyenbe  rá   mondani következő embere is aki

mondjuk le  dolgozott kis időt tönkre  ment az

egészsége   tudtok  így  élni  eltékozoljátok  azt

napot  lehet  az illető bírná biztos tenné amit

kel ilyenkor  mondjuk .van olyan alakult helyet

így illik  azok életüket ő dolgok  nem szoljuk meg

őt  nem szép dolog  mondjuk ugyan abba csípőbe

van  az illető aki meg szólta  másikat bele fáradt

ő  se  akar semmit tenni már de másik 2embert

meg tudja szólni ugyanolyan cipőbe van .így

csak szálkát  nézte  meg másik ember szeméből

de  maga  se vesz észre  szemébe gerendát ami

igen csak nagy gond  azért is  nem szolom meg

másaikat  nem szép dolog így haragot szül ki

egymást közt embereknél másikat meg szólom.

életbe az ember van úgy  hogy igen csak bele

fáradt  dolgokba úgy   van olyankor az illető

szemiképpen nem akar  mosolyogni életbe mer

úgy  van ember  minek örüljön dolgoknak úgy

van vele  ez már igen csak  nagy betegség életbe

felkel  kelni   ilyenből életbe ha kel elmenni

keresni olyan gyógy dolgot  hogy illető újból meg

tanuljon  életbe örülni  fel keljen  bizonyos

fásultságtól az illető ez is úgy mondva ördög műve

az emberek szívét aki úgy  mondva igen csak lelkes

volt  dolgokba  egyszer amikor el fáradt dolgokba

nem  akar  úgy  mondva felkelni ebből úgy van

éle letét le mond mindenről nem akar semmivel

foglalkozni  így az ember igenis úgy van vele nem

akar ebből fel kelni úgy van vele éli életét ez neki

ő  szerinte jóhoz vezet életbe  .nem igazán fog

ehhez úgy mondva  jóra vezetni ez azt jelenti

az ember  be zározta magát mindenbe ő amit

úgy  gondolja neki az jó az bizonyos haverok azok

úgy mondva meg válogatom ki az szint  aki meg

üti az ő szintjét  ha nem akkor ő se jó nem

mosolygok ő rá sem  úgy van vele minek  örüljön

dolgoknak kel örülni  igenis dolgoknak fel kel

kelni úgy  mondva fásultságból ez egy betegséghez

vezetni ez .meg kel tanulni embernek örülni

dolgoknak.

van úgy sok embernél amikor bizonyos időt

lehúznak egy helyen úgy vannak vele ők ,már

le  dolgozták a bizonyos időt utána úgy van

ember  gondolkozik rajta  ő akar  e még   valahol

ténykedni életbe  vagy úgy van vele elkezdi

bizonyos  pihenős korszakát az illető olyan az

ember így benne  van ember korszakba sok sor

van olyan ember akik ilyenkor  meg találja amit

ilyenkor  kel úgy mondva elkezd mondjuk kimegy

bizonyos keretbe elvégzi amit mondjuk ilyenkor

kel  van olyan ép éli azt bizonyos dolgokat amit

ilyenkor ,munkába van. hányszor úgy vagyunk

elhatározzuk olyankor mit is  szeretnék meg

csinálni  mondjuk őszi betakarítás  idejébe időbe

végezni tudjon  azzal illető . van olyan  eltelt

bizonyos  évek  sok ember úgy van vele  bele

fáradt  mindenbe  úgy van vele ő le dolgozott

ennyi időt  ő már  neki mindenből elege van

ne keljen sehova  menni úgy van vele  és akkor

úgy  van  még ilyenkor semmi nem érdekli úgy

áll mondjuk meg lát  valakit rá mondja nem

foglakozik vele  szájára veszi nevét egyértelmű

érdekli csak ki mondta nem érdekli őt, van úgy

munka  lenne illető  ki  osztja  bizonyos dolgokat

amit  ilyenkor  ő pihen le ellenőrzi amit  tett  az

illető jól végezte amit ki adtam neki ő nem

érdekelte  az  ami igen csak nagy gond  sok ember

nem foglalkozik dolgokkal éli életét ahogy ő el

gondolta igen is  segíteni másik emberen nem

azt  csinálni nem  foglalkozok semmivel az

nem jó  eredményhez visz .

… minden kapcsolatnak s talán az egész társadalmi létnek az alapja, hogy szeretetet kínáljunk.

Azt hisszük, fájdalmat okoz, ha nem kapunk szeretetet. Pedig nem ez sebez meg, hanem az, ha nem adunk szeretetet. Szeretetre születtünk. Úgy is mondhatnánk, hogy szeretetadásra teremtettek bennünket. Akkor működünk legjobban, ha szeretetet sugárzunk magunkból. Az élet elhiteti velünk, hogy jólétünk attól függ: mások szeretnek-e minket, holott épp ez az  a fonák gondolkodás, amely annyi szomorúságot hozott már ránk. Valójában azon múlik a jólétünk, hogy mennyi szeretetet adunk.

Nem az számít, ami visszajön, csak az, ami kimegy.”

A matematikus is térben és időben létezik. Amikor tehát arra vállalkozom, hogy a matematika és a keresztény gondolkodásmód viszonyáról szóljak, helyesebbnek és hasznosabbnak tartom, hogy bemutassam egy keresztény matematikus gondolkodásmódját, amely radikális történelmi átrendeződések hatására alakult ki Magyarországon.

A katolikus egyházhoz tartozom. Életem első harmadának teológiai látásmódját a 30-as évek felfogása határozta meg. Ez a látásmód szembesült a kommunizmus vallásellenes támadásával és változott át a kezdeti passzivitásból aktívvá életem második harmadában, maga mögött tudva a II. Vatikáni Zsinat ösztönző hatását. Minthogy azonban kisközösségben élő ember is voltam, a harmadik húsz évben tapasztalnom kellett a konzervatív belső egyházi tendenciák hatásából eredő nehézségeket és az elmaradt egyházi megújulás miatt a ma feszültségeit is. A következőkben megkísérlem annak felvázolását, hogy milyen szemléletet alakított ki bennem a matematikai gondolkodásmód az idők által hozott elméleti és gyakorlati hitkérdések megoldása vagy legalább értelmezése során.

A rendszeres vallásoktatásban és jó vallási közegben felnevelkedett fiatalember számára nem mindig jelent problémát Isten létének bizonyítása. Ha azonban kifejezetten vallásellenes támadásokkal találkozunk, s ezek a támadások nemcsak elméletiek, hanem egzisztenciát, érvényesülést is érintőek, akkor kellően tisztázni kell önmagunk számára, hogy miként látjuk a teodíceai kérdést. A szentíráson nevelkedett ember számára érték Pál apostol kijelentése: „Isten… örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel felismerhetők” (R 1,20), vagy Károli szerint „az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik”. A napi imáját végző hívő szívében ott él a zsoltáros szava: „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (19. zsoltár). Az emberiség történelme azonban azt bizonyítja, hogy a csillagoktól fénylő égbolt ugyanúgy ébreszthet magányt is a szemlélőben, s jóakaratú tudósok serege nem látja meg a világban megdönthetetlen bizonyossággal az isteni kéz nyomát. Igyekszünk megfejteni az „egek beszédét”, s a bolygómozgás törvényeitől a nagyon távoli csillaghalmazok viselkedéséig sok mindent le is írtunk, de magának az Alkotónak matematikai vagy fizikai bizonyossággal megragadható valóságára nem bukkantunk. Világnézetünk alapján tulajdoníthatjuk ezt a művet Ábrahám vagy Jézus Istenének, a láthatatlan Óriásnak, egy titokzatos Értelemnek, vagy egyszerűen önmagának. Akármelyik felfogást is képviseljük, a természettudományok művelése előrehalad és a Mű újabb és újabb részleteibe hatol bele. A gyakorlat mindeddig azt mutatta, hogy a kutató ember számára Isten létének axiómája felvehető, s akkor ismeretvilága beágyazható egy sajátos szemléletbe. Ez a tudás mindmáig ellentmondásmentes, csakúgy mint az, amelyik az isteni nemlét axiómájára épít. Kemény beszéd ez, amely szent Tamás istenérveinek kritikájától indul, s amelyet a tamási érvek átfogalmazásai (pl. a Maréchal-féle) sem változtat meg. A szubjektíve teljes bizonyossággal megélt hittől nem könnyű eljutni a teológusok mai megfogalmazásaihoz, miszerint a hit kaland, kihívás, a hit bizalommal történő ugrás az ismeretlenbe. Végül is azonban mind önmagunk, mind mások számára fontos, hogy belássuk: Isten léte nem levezethető tétel, hanem axióma. Nem bizonyítható, vagy ha bizonyítható, akkor a bizonyítás nem matematikai vagy fizikai-tapasztalati, hanem egyfajta érvelés, amely – mint minden axiómánál – a tény kézenfekvőségét, elfogadhatóságát, értelmességét, a tapasztalattal nem ellenkezését, bizonyos embercsoport számára közmegegyezéssel való elfogadásra alkalmasságát igazolja. Bármilyen értelmes is a hitünk, bármennyire átfogja emberi életünket a cselekvés és a hűség tekintetében, ma már úgy látjuk, hogy minden megalapozottságában is tartalmaz egy alapvető döntést Isten mellett, Isten javára. E döntés és más kiegészítő döntések meghozatala teszi hitrendszerünket kereszténnyé, amelynek középpontjában Jézus áll, s amelynek tartalma mindaz, ami az ó- és újszövetség, valamint a józan emberi megismerés alapján levezethető, rendszerbe foglalható.

Feltehetjük a kérdést, hogy ha hitünket axiomatikusan tekintjük, nem gyengül-e meg ezáltal, nem válik-e világivá, nem foszlik-e szét? Válaszolok. Minthogy az axiomatikus felépítés csupán ismereteink elrendezését jelenti, de maguk az alaptételek mélységesen transzcendens kijelentéseket fogalmazhatnak meg, azért a világiasságtól nem kell félni. Inkább azt kell megkérdeznünk, hogy rá lehet-e tennünk az életünket valamire, amiről tudjuk, hogy a szó logikai-matematikai-fizikai értelmében véve nem bizonyított állítás? Azt hiszem, sokunk élete erősíti meg azt, hogy lehet. Hiszen az axióma, ami mellé álltunk, nem hihetetlen, ellentmondásos valami. Nagyon sok okunk van arra, hogy feltételezzük. Beszélni tudunk arról, hogy miként jutottunk el hozzá akár a hagyomány, akár szubjektív meglátás, a szív érvei, akár bizonyos egyéb tények meggyőző ereje következtében. Vagy éppen azért, mert más feltételezés nem látszik elfogadhatónak. Az is lehet, hogy elsődlegesen nem maga az axióma mozgat minket, hanem azok a fontos következmények, amik belőle adódnak. Talán nem feltétlenül Isten elvont létére gondolunk akkor, amikor nemet mondunk az erőszakra, a háborús emberölésre és igent mondunk az irgalomra, a békességteremtésre, a felebaráti szeretetre és az emberek szolgálatára, bár ez az alaptétel áll mindezek mögött.

Melyek e szemléletmód előnyei? A legfontosabb talán az, hogy új szemmel tudunk nézni mindarra, amit hittankönyveink tartalmaznak. Észrevesszük, mik azok a pontok, amelyek alapkő jellegűek. Amelyek pillérekként emelkednek ki az ismeretlenség homályából, támaszt adva építkező gondolkodásunknak. Ebben a felfogásmódban megértjük azokat, akik hitüket más evidenciákra építik, s ugyanolyan intellektuális becsületességgel élik meg hitrendszerüket, mint mi szeretnénk. A világot egyetemes kinyilatkoztatásával elárasztó Istenből a térbe és időbe ágyazott ember más és más alaptényeket ragadott meg és fejezett ki a rendelkezésére álló fogalmi és kultikus eszközökkel. Van tehát mód a különféle vallások megértő párbeszédére s arra is van mód, hogy egy hitrendszeren belül ekvivalens axiómarendszerek segítségével új vagy más igényeknek megfelelő tant fejlesszünk ki.

A hit tehát a Lélek, a lelkiismeret által megvilágosított értelem révén kutatható tudománnyá válik. Alkalmazhatók lesznek azok a módszerek, amelyek a tudományok művelése által birtokunkba jutottak. Az Isten által teremtett világ ugyanis profán területeken is kezünkbe adhat olyan módszereket, amelyek par excellence teológiai megfontolásokban is alkalmazhatók. A komplementaritás elve nemcsak a fizikában hasznos, de kezelhetővé teszi Jézus istenemberségének fogalmát is. A teológia ebben a felfogásban sokszínű, változatos tudomány lehet, amely különféle megvalósításokban, modellekben fejtheti ki ugyanazon alaptételek világát. Ugyanazt kívánhatjuk meg a teológiai rendszerektől, mint bármely axiomatikusan felépített tudománytól: alapjai legyenek ellentmondásmentesek, a lehető legteljesebbek, s a pontos elme igényelheti a posztulátumok függetlenségét is. Alaptételeink egyszerűsége nagy előny az elfogadhatóság szempontjából, másrészt a rendszer kritikai átvizsgálása mindig időszerű, hiszen a tükörben és homályosan látó ember olyasmit is lefektethet alaptételként, ami később nem állja meg a helyét, zavart okoz. Ami elvileg másként is lehet és ha másként van, attól még nem rendül meg a hitrendszer. Ami régi, az nem feltétlenül időtálló. Gondoljunk az euklideszi posztulátum tagadása által megnyílott új világ szépségeire.

A jó axiómarendszer nem definíciókból áll. Éppen azért fejlesztettük ki mind a matematikában mind a fizikában az axiomatikus tárgyalásmódot, hogy megszabaduljunk a definíciók láncának véget nem érő sorozatától. A geometria klasszikus megalapozásában nem mondjuk meg, mi a pont vagy az egyenes vagy azt, hogy mit jelent illeszkedni. Ehelyett tényeket fogalmazunk meg, amelyekben az emberek valamilyen oknál fogva egyetértenek. Ha fel tudunk sorolni elég sok ilyen tényt, akkor kész a tudomány, az alapelemek és az alapösszefüggések meghatározottá váltak. Azt szoktuk mondani, hogy a felsorolt axiómák – mint alaptételek – implicit módon definiálják a bennük szereplő alapfogalmakat és alapösszefüggéseket. Vajon nem kínálhatják-e fel a matematikusok ezt a tárgyalási módot a teológusoknak? Hiszen ki az, aki definiálni tudná Istent? Ki az, aki értelmezni tudná a Lélek hatását az emberben? S ebbéli törekvéseink során végül is eljutnánk-e az ember üdvösségét alapvetően meghatározó teendőkig? Nem keverednénk-e bele különféle filozófiai segédeszközeink miatt nehéz szellemi állóharcokba? Ma is itt van Jézus istenségének problémája, amelyet elődeink inkább erőszakosan mint érveléssel oldottak meg, tehát ma is kísért. Nem lenne előnyösebb hitünk felépítéséhez világosan megfogalmazott jézusi mondatokat használni? Az irgalom vagy megbocsátás precíz értelmezésének elmondása helyett nem lenne célszerűbb kereszténynek tekinteni azt, aki helyesli az irgalmas szamaritánus vagy a tékozló fiú apjának magatartását? Nem lenne-e jobb azt tekinteni kereszténynek, aki az igazságos háború pontos meghatározása helyett egyetértene Péter kardjának hüvelybe visszatolásával, vagy a másik orca odafordításával? Én ugyanis hiszek az axiómák implicit definiáló erejében, hiszek abban, hogy elég sok jézusi kijelentést egymás alá írva, e tételek egyenletrendszere egyértelműen meghatározza a benne lévő fogalmakat. Olyasmit, mint szeretni, hinni, szelídnek vagy alázatosnak lenni és így tovább. Ez egészséges, mindenki által átlátható fundamentalizmus lehetne.