Szerző: Lukács Sándor

Mai világba ahol meg fordulnak emberek meg tapasztják

hogy menyire szeret éhes emberek élnek földön mi aki

él bennük szeret nekünk mint földi lények nekünk kel

tovább itani azt szeret másik ember felé .járjunk helyen

meg fordulunk ott mondjuk ök igazán szeretnek úgye

az embernek igazán jól esik a várják ot azon helyen itt

él az szeret ami 2ember közt van . menjünk el máshova

az illető úgy van vele szeretel megy oda csak

csízmosoly van rajta azon emberen de aki észere de

jó őt szertik de aki meg figyelte másik ember ez nem

igazi szeret másik ember íránt akik nem igazán tudnak

élni világba szeretet gyakorlni kel meg kel szeretni

másik ember társunkat világon nagyon sok olyan

ember van aki kivan éhezve szeretre nekünk tovább

kéne adni minden ember társunknak azt bizonyos

szeret másik ember felé akor olynok leszünk zengő

érc meg csengő csimbalom .

¹A szeretet himnusza.
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.

²Legyen bár prófétáló tehetségem,
ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

³Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt s vessem oda testemet, hogy elégessenek,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem gőgösködik,

⁵nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

⁶nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal.

⁷mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.

⁸A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.

⁹Tudásunk csak töredékes,
töredékes a prófétálásunk is.

¹⁰de amikor eljön a beteljesedés,
ami töredékes, véget ér.

¹¹Amikor még gyermek voltam,
úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkodtam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
de mikor férfivá nőttem,
elhagytam a gyermek szokásait.

¹²Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek,
ahogy én magam is ismert vagyok.

¹³Most megmarad a hit, a remény, a szeretet,
– ez a három,
de köztük a legnagyobb a szeretet.

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy – és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma. ”

Aki emlékszik ara beszéltem a-ról milyen is fontos

emberek közt az bizonyos bizalom egy mást közt

van olyan beszélget 2ember mintha nagyon jó

érzi magát az illető egyik úgy van vele kérjél

már tőlem valamit te elfogadod tőle elhiszed azt

amit szeretne az ember mondjuk eltelik az idő

csinálna ez bizonyos rafináltságot a felé az ember

felé biztos onnantól nem igazán lesz a felé az illető

bizalom lehet hogy kérni fog dolgokat csinálok

neked bármit húgyél be nem elejéig elhitte hogy

nem let jó eredmény egyből elvesztette bizalmat

másik ember iránt ez ugyanolyan valakinek mondjuk

kicsi lelki eredetű problémája egyik illető kezd

segíteni rajta mondjuk meg hallgatta őt próbál

el híni hogy ő is jót akar neki az életbe de lehet

hogy nem jár sikerrel mert az ember lehet elején elhitte

hogy az ember jót akar de nem bízott meg abba

az emberberbe van ilyen életbe elhiszi törekszik

másik ember jót akar de csak lelke van úgy meg

bízik a-ba illetőbe telik az idő nem bízik meg abba

emberbe eljátszotta bizalmat másik ember felé ha

ez meg történik küzdeni kel vissza szerezze bizalmat

másik ember iránt ami nagyon fontos életbe

bizalom másik ember iránt .

Aki emlékszik december6óta folynak munkáltok

az alapítványba elég szépen hallatak már december6

ától egészen decembervége felé amikor tervezték

volna ünnepséget nem let szemibelőle adig belső

festést hajtotak végre utána folymatosan dolgoztak

az alapítványba rendet ragták közbe szülük meg

az ifjoncok az alapítványba január közepén 15étől

burkolatot ragtakle konyhányba csuszás mentesiteték

utána 3nap múlva folymatos rendrakás folyt az

alapítványba tomi be jött segíteni pakolni az

alapítványba .január 17 este elkészült a burkolás is. Holnap délelőtt jön a gázszerelő visszaszerelni a konvektort és a gáztűzhelyt.

Judit Mi pedig takarítunk, és pakolunk

Judit

Aki szeretne jönni segíteni csatlakozhat..január 18án keden

az alapítvány tagok pakoltak de előte nap

elkészület 19én meg be jötek konyvektort

meg gáztüzhelyt visza szerelni helyére

amit előre köszönjük sak embernek.-

január19 én január21én pakoltak bent

az alapítvány tagok szépen halladtak

Szerdán

Judit De aztán Ágival beszéltük, hogy jobb lesz ha pénteken jön Lenkével, mert most még nagy a felfordulás. Minden be van hordva a terembe. Még le sem lehet űlni. És szerintem mindent por borít…

Judit Habár még a tegnap fejezték be, nem láttam milyen állapotok vannak

Judit

Szeritem még holnap a nagyon takarítós nap lesz

Szerintem is. Pénteken kellene kezdeni. Január21én

jó lenne kitakarítani, pakolgatni a polcokra pénteken is lehetne.

Jó reggelt! Ilyen szép lett a konyha és az előszoba.

Hírek szerínt héten laszan elindúl

foglakozás az alapítványba köszönjünk

az önkormányzatnak rendbe ragták az

alapítvány helységet meg az alapítvány

szülöknek töbi ifjoncnak pedagógusoknak

időjüket rendrakásra szánták mi előbb

el tudják kezdeni majd foglakozást bent

az alapítványba .

alapítványukat lehet 1 %kal támogassa amit előre köszönik

Állandó útitársad vagyok,
Vagy legjobb segítséged, vagy legnehezebb terhed,
Továbbsegítelek, vagy sikertelenség felé húzlak,
Parancsodra várok.
Felét átadhatod annak, amit teszel,
Végrehajtom gyorsan és hibátlanul,
Könnyen kordában tarthatsz, csak légy szigorú hozzám.
Mutasd meg nekem pontosan, hogyan végezzek el valamit,
Pár lecke után már magamtól is megteszem.
Minden nagy embernek szolgája vagyok,
De nem kevésbé a szerencsétleneknek is.
A nagyokat én tettem naggyá,
A szerencsétleneket én tettem szerencsétlenné.
Annak ellenére, hogy nem vagyok gép,
egy gép precizitásával dolgozok,
Amelyhez egy ember intelligenciája társul.
Hasznodra vagy romlásodra működtethetsz engem;
Nekem teljesen mindegy.
Fogadj el, képezz, legyél hozzám szigorú,
És az egész világot lábaidhoz vetem.
Vegyél könnyedén, elpusztítalak.
Ki vagyok? A szokásaid.

Tavaly december 6óta igazán csak folynak munkáltok

az alapítványba munkáltok bent elkezdték akkor

tisztasági festést az alapítványba ami szépen halat

az alapítványba mostanában úgy mondva padlót

rakták rendbe az alapítványba hogy csúszás mentes

legyen az mai világba ez egy elő írás hogy ilyen

legyen közösségi hely hogy december közepe fele

meg voltak a tisztasági festéssel utána úgy volt

az önkormányzat neki állnak egy kicsit burkolást

rendbe tenni mai nap is folyik burkolat csúszás

mentesít ami szépen haladnak vele lassan

elkészülnek mostanában csak az alapítvány tagok

meg szülök rendet raknak az alapítványba új

helyet kapjon az alapítvány .

Hány ember él az életbe úgy hogy amikor úgy

mondva egy kis társaságba van csinálja dolgát

próbálják az ember társak úgy mondva kicsi mosoly

legyen abba az emberbe és ne komolyan mogorva

élje le az életét egy társaságba ha már az illető úgy

mondva egy társaságba van nem engedik szürke

hétköznapot éljen az illető próbáljon bele verni

egy kicsike mosolyt abba az illetőbe hogy az

ember társa komor vad mondjuk az nem vezet jóra

másik felé ki kel csalni másik társa mosolygjon

azon helyen aki csak komóran éli társaságba életét

és nem tud mosolyt csalni szemikor az idő útán

annak embernek depresihoz vezet út mehet orvoshoz

ki gyógyitsák betegségből őt azért mindig mosolygva

vidáman élni nem úgy mint vad ,leni másik

ember felé az nem vezet jóra egy verset hoztam

ide Május. Rózsálló reggel Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok, s vaktában érek egy messzi kis tanyára.

A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.

Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a félszemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, félősz, bozontos, mint szakálla,
bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.

A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára, s kérdem: Mi jót csinálgat bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”

Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,
ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,
vad összevisszaságban, befonva minden ösvény
s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.

Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őszült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
„…Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón:
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:

s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését… a földet letarolták…
fiam szemem láttára kilőtték… s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog…
S míg lakomában dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”

Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliumból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok.”

♥

“Mintha mindenütt, ahol érintettem, átlüktetett volna a szíve a bőrén. Imbolygott körülöttünk a tér, hiszen nem mi imbolyogtunk benne. Mozdulatlanul, egymás szorításába nyűgözve álltunk. Szelídítgette a két gyöngéd ajkával a szájam, kényeztessem én is az enyémmel az övét.”

“Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.”

“Lehetséges, hogy szeressenek bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, bármilyen szégyenletes titkok és bármilyen sötét árnyak rejlenek is a múltunkban, és a szerelemben el lehet dobni a maszkokat és az álarcokat.”

♥

“Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki – az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.”

Kicsikét úgy mondva gyakorolni kéne tiszteletet

másik iránt vegyük plédáúl egy olyan dolgot ami

igazán fontos az ember számára úgy gondolom hány

ember vesztet el életébe olyan embert akit úgy

mondva igazán közel ált az illetőhöz ugye aki

közel állt másikhoz gyakorlom azt tisztelt felé a

felé elhunyt felé nincsen közülünk úgy gondolom

ez helyes ha az illető igen csak közeli volt idő engedi

mindig meg látogatja őt temetőbe tisztelete őt

milyen lene egyik ember közel állna a-hoz illetőhöz

úgy szólna be neked voltál már kint temetőbe ő

biztos ,meg a ta tisztelet iránta kimegy meg látogatja

aki úgy lene csak jár szája ez ügybe ki se menne

az milyen tisztelt másik iránt . Jól esik annak az

elhunytnak meg emlékeznek róla mindig nem

úgy kéne jó volt máig most emlékezzen meg róla

aki igazán szereti őt aki azt gondolta az ember a-dig

szerette mai is szereti az ért kéne tisztelet meg

adni a felé ember iránt meg látogatom temetőbe

most is it van köztünk lélekben őis minden tud

rólunk . Mit csinálsz tisztelt másik iránt nagyon

fontos gyakorolni kel életbe.

Megpróbáltam a lehetetlent és összegyűjtöttem a legszebbnek gondolt idézeteket. A válogatás természetesen folyamatosan bővül. A szerzők között találhatók sztárok, írók, énekesek, nagy gondolkodók és ismeretlenek is. Remélem mindenki talál majd magának olyan idézetet ami számára esetleg a legszebb lehet.

“Mindenki azt mondja, hogy a szeretet fáj, de ez nem igaz. A magány fáj. Az elutasítás fáj. Valakinek az elvesztése fáj. Az irigység fáj. Mindenki összekeveri ezeket a szeretettel, de a valóság az, hogy a szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami elfedi az összes fájdalmat és segít, hogy újra csodálatosan érezd magad. A szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami nem fáj.”

“Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos – addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye – akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.”

“Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit “hoz ki” belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset – azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.”