Categories
Egyéb kategória

a barabbás

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.

Megállt előtte, és így szólt:

– Itt vagyok!

Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.

– Rabbi, rabbi! – zokogott.

És a mester szelíden folytatta.

– Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.

A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.

– Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!

– Semmit, mondta ő szelíden – csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: „Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?”

– Ó, én bolond! – kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, – ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!

– Jól van – folytatta szelíden a mester – most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „Az életemet!”

Az pedig követte őt.

És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.

És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:

– Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!”

Az pedig felzokogott és követte őt.

És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.

Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:

– Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha ezt kiáltanád: „A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát!” Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.

És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanák: „Békesség, békesség! Békesség e földön!”

Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.

Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.

A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:

– A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek – de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.

Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:

– Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?

És akkor ő intett nekik.

És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.

És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”

És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”

A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: „Barabbást!”; mintha azt hörögné: „Halál! Halál! Halál!”

Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: „Te látod…”

Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.

Categories
Egyéb kategória

a tanítás 1napja

Nem olyan rég sok iskolákba be csengetek és

neki álltak tanításoknak fiatalok felé így amikor úgy

mondva így szeptember eljén be csengetek

fiataloknak elkezdődnek tanítások sokászos nyári

szünet gyerek azt mindig várják szünet tudnak

egy kicsikét ifjoncok fel töltődni ezt ifjonc igen

is nagyon várja .biztos van olyan ember így utolsó

napokba amikor elindul bizonyos tanítások

iskolákba meg érdeklődi mondjuk egyik illető

ifjoncot várod sulit ő nem annyira lelkes biztos

ő biztos élvezné azt bizonyos szünetet de annak

sajnos vége tért szeptember elsejétől elindultak

tanítások mindenütt az alapítványukba szeptember2

ától meg kezdőt foglalkozás első nap még

takarítás rendezkedés volt azon napon szilva

lekvárt főztek sokat készítek és lecsót késztetünk

ami nagyon jó sikerült jó éreztük magunkat.másnap

ellátogattak lovasudvarba jól éreztük magunkat.

Nem olyan rég sok iskolákba be csengetek és

neki álltak tanításoknak fiatalok felé így amikor úgy

mondva így szeptember eljén be csengetek

fiataloknak elkezdődnek tanítások sokászos nyári

szünet gyerek azt mindig várják szünet tudnak

egy kicsikét ifjoncok fel töltődni ezt ifjonc igen

is nagyon várja .biztos van olyan ember így utolsó

napokba amikor elindul bizonyos tanítások

iskolákba meg érdeklődi mondjuk egyik illető

ifjoncot várod sulit ő nem annyira lelkes biztos

ő biztos élvezné azt bizonyos szünetet de annak

sajnos vége tért szeptember elsejétől elindultak

tanítások mindenütt az alapítványukba szeptember2

ától meg kezdőt foglalkozás első nap még

takarítás rendezkedés volt azon napon szilva

lekvárt főztek sokat készítek és lecsót késztetünk

ami nagyon jó sikerült jó éreztük magunkat.másnap

ellátogattak lovasudvarba jól éreztük magunkat.

volt a szeptember 2án foglalkoztatós napja. Készítettünk szilvalekvárt és lecsót is főztünk. Szilva még maradt bőven… Úgyhogy még nekifuthatunk egy főzésnek

Categories
Egyéb kategória

a hagyomány őrzés

Én olyan ember vagyok aki ismert hogy

hagyományt amit búcsúkat érint azt meg szoktam

tartani és el szoktam menni ere búcsújáró helyre

úgy mondva az embereknek ez egy kikapcsolódás

úgy van vele . Vége volt járvány helyzetnek

ilyenkor abba az időbe nem mentünk búcsújáró

helyre járvány helyzet miatt tavaly amikor ki

lehetett volna búcsújáró helyen részt venni a-kor

éri ember meg lepetés közösön busszal egy kicsikét

egy embernek igen nagy pénz de meg éri élménnyel

részesül úgy van vele de hogy azt helyet most szép

de régi formátuma szebb volt így pénz nagy érteke

miatt nem mentem másnak szoktatta azt úgy voltunk

vele kocsival mennék sét dobnák összeget jobban

járnák úgy voltam vele idén . most rendezték

meg máriabesnyői búcsut vasárnap hogy busz

járat nagyon ritka vonat közlekedés jó de úgy van

vele ember szeret ismerősökkel utazni jobban telik

idő búcsú helyen ismerőssel menne most nem

tudtam megye meg tamáskodjak rá az meg nem

igazán esik jól embernek vagy egyedül elmegy

búcsú helyre úgy gondolja otthon részt vesz

ünnepi szent misén az érvényes hagyományt őrizni

kel pórbálom őrizni .most nem jött össze .

Categories
Egyéb kategória

mi fontos világba

Mai világba ugye arra szolit minden szeretnünk

kéne mindenkit életbe főleg azt aki még azt

is aki szemünkbe ellenségnek számít ezt kéne

szeretnünk de pár sor emberek úgy vannak

valakiről hallot te épen nem olyan kapcsolat

ba épen nem igazán szimpatikus neked épen

barát képen akar feléd közeledni de te nem úgy

veszed fel hogy rosszul ált hozzád szórakozót

veled életbe ilyenkor egyes emberek úgy vannak

ő már nem szeretem ha nem elkezdi a szívből

gyűlölni azt illetőt sok helyen meg fordulsz egy

részén vannak olyanok életbe gyűlölik az ember

társukat ezekért imádkozni kel béke és szeret

minden ember szívébe költözőn és ne gyűlölet

lakozón emberek szívébe ha nem a szeret uralja

emberek szívét.

Categories
Egyéb kategória

mérgelődünk dolgokon

Hányszor úgy az embernél igen csak ki akad

dolgokon amin épen lát meg akarja mondani

dolgot az ügybe de inkább elkezd mérgelődni

azon dolgon lehet nincsen köze de beleszól

meg mondaná dolgokat ahol lakom ot csinálják

utat és nem időre kész de meg dolgot újra

csinálni mert nem úgy sikerült ugye mind

plusz munka valaki meg látja azon morgolódik

egy városba nincsen ép kés munka mondjuk

és rég elkelt felejteni úgy vannak vele emberek

azért vannak ők bele akarnak mert faljuk

csinálják ugye azért morgolódnak de túl kel

lépni úgy kel fel fogni maguknak plusz

munka nekünk nem mérgelődni elkel

fogadni embernek nekünk kényelmetlenség

ahova akar eljutni ember még több idő kel

munkához időkel azoknak embereknek jobb

legyen az dolog .

Categories
Egyéb kategória

mi a szeretet

Persze, mindenki tudja, mi az. Mindenki érzi, ha kapja, és mindenki tudja adni maga is. Minek is beszélünk erről? Talán azért, mert hinni, hogy tudjuk nem ugyanaz, mint valóban tudni. Talán azért, mert a tudás illúziója sokkal veszélyesebb, mint a nem tudás. És talán azért, mert a mindenki által tudni vélt alapfogalmak esetében még ahhoz is bátorság kell, hogy egyáltalán rákérdezzünk, miről is van szó. Pedig ha többen lennének elég bátrak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék saját agyuk tényeit, akkor kevesebb emberi kapcsolatot mérgeznének meg és pusztítanának el a szeretet értelmezésének különbségei. Mert sokszor nem a szeretet hiánya öli meg a kapcsolatot, hanem az, hogy két ember egészen másképp értelmezi azt. De mi a helyes értelmezés? Melyik lexikont kapjuk elő hirtelen, hogy végre mindenki fejében ugyanaz a kép jelenjen meg? Ez így nem fog menni persze. Olvashatjuk szóról szóra ugyanazt a mondatot, mégis máshogy fogjuk értelmezni azt. Hiába szereted az udvarodban kapirgáló csirkét, ha végül mégiscsak megeszed, akkor számára a szereteted nem sokat ér. Vagy például egy féltékeny férfi szeretete a nő számára megfojtás. És a jóllakott kisgyerek sem tud tiszta szívből örülni a nagymamának, aki szeretetét még hat kanál főzelékben méri ki.

Categories
Egyéb kategória

szép nap nagy szülök napja mai nap

Ma egy szép napút ülnek meg világba úgy vannak

egy sima szeptember elseje van és elkezdődnek

iskolákba tanítások sok ifjonc úgy van vele amikor

hosszú szünet után elkezdődnek taníts sok helyen

valaki igazán várja taníts elkezdődjön iskolába és

talákozhason régi haverokkal olyan ifjonc nem

igazán várta bizonyos tanúst szülök meg egy

nagyobb gondok nyakukba de meg oldják mert

szeretetből teszik értünk szülök mindig bármi

-féle gondunk ők rohannak segítenek rajtunk ma

nem csak taníts kezdetét üljük meg de ma egy

be dédszülők és nagyszülők világ napját üljük

meg mai nap ők rohannak is illik úgy gondolom

meg emlékeznek biztos volt olyan helyzet

szülőnek dolga dédszülő örömmel segít elviszi

iskolába óvodába ahova kel nálam volt olyan

helyzet szüleimnek dolga volt mamám aki már

nem él 1éve de vissza tekintek kicsit amikor

élt ő örömmel jött hogy fel kísérjen iskolámba

nagy emlék maradt ez nekünk sok ifjoncot déd

szülök segítik szülőket köszönttel tartozunk felé

mai nap emlékezünk ezzen napon tartsuk világ

napot meg emlékezetünkbe. Imádkozunk értük

segítsenek rajtunk

Categories
Egyéb kategória

a nevelés mostanában

Ugye rég volt foglakozás a nevelés üggyel ami

egy kicsikét úgy mondva vissza tekintünk egy

bizonyos régi időkbe amikor gyerekünk elindul

cseperedik növekedik ugye ilyenkor minden meg

szeretünk ilyenkor venni gyerek örömébe járjon

ahogy növekedik olyan előfordul még elsekkezd

mondjuk iskolába járni de úgy van egyes

csemete hány meg lát kütyüt ami mobil tele

fonák nagyon meg kedveli szinte a-dig örül annyira

szeretnék neki annak gyereknek ami gond hogy

ilyenkor telefon kütyüt szeretne magának lehet

a-dig van mondjuk valaki kedvébe jár meg veszik

neki ez már nevelési gond mondják ilyenkor

csemete fejlődne de mobil után sír mi meg

vesszük neki nem semmit kezdeni elég leenne iskolás

korba adni ilyet neki adni a-kor gyerek tud

mondani szüleinek végeztem indulok iskolából

ez jó mond-szer nem úgy kel meg látja csemete

kütyüt telefont meg kedvelik kis korukba sokan

úgy meg vennék neki nem kéne rá érne később

ezzel így meg nevelni gyereket mit lehet ilyenkor

mit adunk később ifjoncnak meg ,csemete ifjonc

ugye ilyenkor rokonok kedvükbe jár gyereknek

meg legyen öröme érezze szeretik őt .

Mi változott az évtizedek alatt?


1. Tisztelet

Második munkahelyem egy új építésű ún. tanácsi óvoda volt, amely egy nagy lakótelep gyerekeit fogadta. Ez az óvoda akkor a legkorszerűbb volt városomban, mint kétszintes, tornatermes, nagy udvaros, medencés csodapalota. Mi óvónők nagy buzgalommal szépítgettük a tágas, világos csoportszobákat, hogy méltón fogadjuk a kicsiket.
Akkor is nagyon együttműködők voltak a szülők, értékelték, hogy milyen jó helyre kerültek gyermekeik, és nem csak a tárgyi feltételek miatt.
Emlékszem, hogy milyen szívesen varrták a bábokat, hímezték a terítőket, néha szombaton társadalmi munkában (az apukák is) kerti munkában, facsemete-ültetésben, bútortologatásban segédkeztek. 
Nagy létszámú csoportok voltak, nem volt ritka a 32-33-as létszám, mégsem fáradtunk ki, mert jó volt a légkör, együtt örültünk a szülőkkel a kisebb- nagyobb sikereknek.
Nem vették zokon, ha gyermekükkel kapcsolatban felvetésünk volt, mi is szívesen vettük, ha tanácsot kértek.

Ahogy teltek az évek, és természetessé váltak a jó körülmények, ez a tisztelet kezdett fogyatkozni, egy-egy szülőnél elégedetlenséget tapasztaltunk, pl. azért, hogy a kistestvérrel gyesen lévő anyukát megkértük, ebéd után vigye haza a gyerekét, mert két támogatást nem kaphat. Már az is engedmény volt, hogy az oviban ebédelhetett. Később kezdtünk engedékenyebbek lenni, hogy szegény anyukának ne kelljen buszozni a picivel. Előfordult, hogy épp a gyesen lévő anyuka óvodás gyermeke maradt zárásig az óvodában.


2. A gyerekekre szánt idő

Ha egy gyerekkel otthon foglalkoznak, az az óvodában is érdeklődő és odafigyelő. Egyre több olyan gyerek volt, aki zavarta társait és ezáltal a foglalkozást is.  Egy óvónő képes kezelni ezt a problémát. 30 éves pályám során azért mégis akadt 2-3 olyan gyerek, akikkel nem találtam meg a célravezető módszert, és a nap végére úgy lemerültem, mintha bányában dolgoztam volna.
Lehet, hogy meg kellett volna ölelnem, mert ő sem tudta, mi baja van?!  Az egyik ilyen gyereket elvitte az anyuka másik óvodába, pár hónap múlva magánóvodába, de mivel mindenütt “rossz pedagógust fogtak ki”, házhoz hívtak egy óvónőt. Tudtommal ő hamarosan elmenekült.
Ez tipikus példája annak, amikor az anyatigris mindig a gyerekének ad igazat. Sajnos nem gondol arra, hogy a renitens gyerekből renitens felnőtt válik, akit nehezen fogad be egy közösség.


3. A napirend hiánya

Nem véletlen az egészséges napirend kialakítása újszülött kortól kezdve. Ez adja a gyereknek a biztonságot, később tájékozódási pontokat a világban.
Volt egy édes sztorim unokámmal. Sajnos külföldön élnek lányomék, de korábban kettesben is tölthettem a fiúval a nyári szünet nagy részét. Egy ilyen alkalommal az esti lefekvésnél így szólt: “Mama, holnap mi lesz a sorrend?”


4. Kevesebb mozgás

A napirend fontos része a szabad levegőn végzett tevékenység, játék, mozgás. Anyáink szinte kizavartak bennünket az udvarra, vagy közeli játszótérre, ha épp nem volt idejük velünk jönni. Nem is unatkoztunk soha. Kártyáztunk, fogócskáztunk, színpadot alakítottunk. Az volt ám a tehetségkutatás. Összegyűlt az utca gyereknépe, és a nagyobb lányok betanították a verset, táncot.

Az anyagi jólét fokozódása és ezzel párhuzamosan az őrült tempójú technikai fejlődés átírta az együttélés, a nevelés szabályait. Egyre többször tapasztaltam, hogy a gyerekkel együtt töltött idő csökkenését tárgyi ajándékokkal kompenzálták, és teszik ezt ma is sokan. Pedig a legjobb nevelő hatása az együtt átélt élménynek vagy cselekvésnek van.

Kezdem azt hinni, hogy már nem is a gyerek az úr a családban, hanem a KÜTYÜ!

Egyeduralkodó lett, szinte legfontosabb családtag. Ott kezdődik, hogy rajongunk a két éves gyerekünkért, unokánkért, hogy milyen szakértelemmel kezeli az okos telefonunkat. És ezzel meg is ágyazunk a későbbi függőségének.
Szükség van az internetre és a hozzávaló kütyüre, mert sok haszna van, és nem akarjuk visszafordítani a fejlődés kerekét. Az oktatásban is remekül lehetne használni, mint azt már néhány helyen meg is teszik. De azt nem engedheti a szülő, hogy a családi kommunikációtól, a sportolástól, kirándulástól, barátokkal focizástól vonja el a gyereket. A nyár legyen a vízé, a napsütésé, mozgásé

Categories
Egyéb kategória

egy csillag lesés

Így nyár vége felé itthon csináltunk egy közös

esti programot ami egy csillag lesést ütemeztük

be az alapítvány oda ment augusztus 12én egy

csillag lesős programon vettek részt ami nagyon

jó sikerült mindenki jól érezte magát .minden

évbe meg szokták rendezni az alapítványunk

is ki szoktak menni erre napra árustani az

alapítvány dolgait idén ki mennek idén árulni

az alapítvány javára folyik ez áruszitás amin

meg vesznek támogatják az alapítvány működést

amit előre köszönjük ez nap szeptember 17én

lesz városnap itt lesz kint városnapon alapítvány

itt árulnak vásároljanak tőlünk támogassák így

alapítványosokat amit előre köszönjünk , ha

marosan elkezdődnek iskolák mindenütt csütörtök

től sok helyen el indítják tanításokat mi

alapítványunkba péntektől foglakozás szeptember2

án lesz elsző foglakozás bent előtte egy kicsike

rendrakás ütemezőnkbe a foglakozás előtt ezt

minden évbe be ütemezzük ezt rendrakást pakolást

így tanév kezdete kor

Categories
Egyéb kategória

embert formálni

Az egyházi iskolák személyiségfejlesztő tevékenységének lehetőségei és korlátai

Talán Napóleonnak tulajdonítják azt a mondást, amely szerint a gyermekek nem annyira szüleikre, mint inkább korukra hasonlítanak. Ezért örülök, hogy a cím végén a korlátokról is szó esik, hiszen helyesbíti azt az idealisztikus elvárást, amely az egyházi iskolától mindazt reméli, amit sem a család, sem a társadalom nem képes megoldani: a boldog, kiegyensúlyozott, kiművelt ifjúság nevelését. Kétségtelen, hogy az egyházi iskolák iránt megnőtt igényeket nagyrészt a hiányérzet magyarázza, de éppen ez szüli azt a nyomasztó érzést is, hogy vajon az egyházi iskola képes-e egyedül megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. Különösen, ha a napóleoni mondást úgy fordítjuk most a magunk nyelvére, hogy nemcsak az egyházi iskola nevel, hanem a korszellem, az utca, a média, a kortárs csoport is, hogy az ellenőrizhetetlenebb destruktív hatásokat már ne is említsem. Nem azt kellene inkább szerényen kérdeznünk, hogy az egyházi iskolának milyen szerep marad még – esetleg épp az említett hatások ellensúlyozására?

Lehet természetesen bírálni ezt a megközelítést, mondván, hogy a védekező, oppozícióra épülő nevelés eleve elhibázott, és az egyházi iskolák gettó jellegét erősíti. Ez a veszély kétségkívül fennáll, és lehet vitatkozni arról, hogy üvegházként működjenek-e iskoláink, ahol bizonyos mikroklíma védettségében biztosítjuk a növekedést, vagy éppen az akklimatizációra készítsünk-e fel. Nem gondolom, hogy ezt a kérdést vagy- vagy alapon kellene megválaszolni.

A fenti cím mégis azt sugallja, hogy valami többletet, valami sajátságosat kell feltételeznünk a felekezeti iskolákban, amivel csak ezek rendelkeznek. Vajon mi ez a másság, ahol a korlátok és a lehetetlenség ellenére mégiscsak lehetségessé válik a csoda, azaz egy növekvő ember eljut lehetőségeinek kibontakoztatására, a nagykorúságra, tehát érett személyiség lesz? Úgy gondolom – ezt mindjárt elöljáróban érdemes leszögeznünk -, hogy a személyiségfejlesztést nem valami csodamódszerként kell értenünk, hanem a szókratészi bábáskodás értelmében. Azaz segíthetünk a növekedésben, de a növekedést nem mi adjuk. Ez megintcsak arra emlékeztet bennünket, hogy nem az iskola a mindenható, és egyáltalán, közös tradíciónk szerint: embervoltunknak egyik ismérve, hogy a teremtményi léthez korlátaink felismerése is hozzátartozik. Időben is, térben is korlátok között élünk. Sőt, éppen a személyiség egyik definíciója szerint, a határok felismeréséről van szó. Az „Én” elhatárolja magát a „nem Én”-től. Bármennyit vitatkoztak is a teológusok a szabad akarat kérdéséről, abban mindenki egyetértett, hogy teljes és korlátlan szabadsága az embernek sohasem volt, mert ilyennel csak a mindenható Isten rendelkezik. Az ember döntési, választási szabadsága lehet, lehetett csupán a kérdés. Ám visszatérve a lehetőséghez, próbáljuk meg felfedezni egyházi iskoláink sajátos arculatát. Még mindig elvi síkon kezelve a kérdést, két közös örökségünkre utalnánk.

A zsidó-keresztyén tradíció emberképének sajátos kincse éppen az emberi személyiségnek, mint páratlan, megismételhetetlen értéknek a hangsúlyozása. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember éppen ezáltal különbözik minden más teremtménytől. S ahogy a Biblia Istene nem absztrakt eszme, hanem személyes hangjában, tetteiben, olykor egészen antropomorf megnyilvánulásaiban egyedüli, úgy egyedüli a képmását viselő ember is. A személyiségnek egészen a perszonalista filozófiáig nyúló íve ebből a tradícióból táplálkozik. Martin Buber „I and Thou” (Ich und Du) filozófiája ennek a bibliai tradíciónak keresztyén teológusokat is magával ragadó kifejtése. Hiszen a személyiségnek ebben a felfogásában az emberség nem az elszigetelt individuum, akinek meg kell valósítania önmagát, de nem is az arcnélküli tömeg, hanem alapformája szerint a kapcsolatra, személyes kapcsolatra kész ember, az embertárs, aki tudja, hogy az Én csak a Te-vel szemben lehet azzá, akinek lennie kell.

Nem árt emlékeztetni magunkat, hogy a személyiségnek, személyességnek a nyugateurópai gondolkodásban való meghonosodása az óegyházi krisztológiai és trinitológiai vitákra vezethető vissza, és hogy Szent Ágoston lélekelemző önmegfigyelése és az ugyancsak nála felbukkanó későbbi filioque klauzúra körül ringott az újkori személyiségfogalom bölcsője.

Ebből aztán egyenesen következik, hogy nem az egyházi iskola, mint sajátos intézmény nevel elsősorban, hanem a benne élő személyiségek. És jó esetben ez nemcsak egyirányú, amely a tanár felől sugárzik a diák felé, hanem kölcsönös is. Az edukáció egészében ez azt jelenti egy mai közkeletű angol kifejezéssel élve, hogy a nevelés person centered learning process – azaz személyközpontú tanulási folyamat. Itt tehát nem azon van a hangsúly, hogy a tanár tanít, pláne nem leadja az anyagot – honnan hová? -, hanem azon, hogy a tanulás folyamata megindult, s ebben benne van nemcsak az értelmi képességek fejlődése, hanem, amint a harmincas években már Piaget hangsúlyozta, az erkölcsi döntésekre képes ember normális fejlődése is. A keresztyén iskola többlete – ha szabad ezt a kifejezést használni – az lehet, hogy hátterében a keresztyén teológia évszázadokon át csiszolódott emberképe áll, amelynek kiindulópontja, hogy nem a teljesítményeim miatt vagyok elfogadott, hanem a magam egyetlenszerűségében vagyok érték az Isten szemében. Az egyházi iskolában tudatosulhat, hogy számos modern személyiség-elmélet archetípusa már az Ószövetségben megtalálható. Amikor pl. Pál apostol a keresztyén élet fejlődéséről beszél, pedagógiai képeket használ. A kiskorúságból az érett férfiúságra kell eljutni. A tejnek italától a keményebb eledelig.

Azután az egyházi iskolák egészen markáns módon képviselnek egy közösségi önazonosságot is. Ha a személyiség legalapvetőbb kérdése az, hogy ki vagyok én, akkor a közösségi identitástudat is ugyanerre a kérdésre felel: kik vagyunk mi? Ha Erich Eriksont, az identitásfogalom atyját idézve most már az egyén identifikációjáról beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a korporatív identitás meg kell, hogy előzze az egyén azonosságtudatát. Esetünkben ez a keresztyén egyházhoz tartozás, a felekezeti identitás, a népi, nemzeti identitás, sőt az iskola hagyományával való azonosulás kategóriáiban jelenik meg. Ezek pedig valamennyien megelőzik – márcsak történelmileg is – a gyermek öneszmélődését. Ahogyan kezdetben egy család tagjaként értelmezi önmagát, később a rész-szerintiségnek megfelelően azonosul azzal a köz4sséggel, amelyiknek tagja. Minél teljesebb ez az azonosulás, annál inkább annak értékrendje, szokásai, nyelve, nyelvezete lesz jellemző rá is, mint ahogy egy tájegység tájszólása még ma is árulkodik egy-egy népcsoporthoz tartozásról. Hiszen az identitástudat egyfelő1 összeköt, másfelől megkülönböztet. Az egyházi iskola jellegénél fogva képvisel ilyen jegyeket. Aki itt tanul, annak még akkor is részben vállalnia kell ezt a szellemi meghatározottságot, ha valami okból teljesen nem tud azonosulni a szellemiségével. Távoli példaként említhetném: a magyar iskolákban tanuló afrikai diáknak is meg kell tanulnia magyarul, meg kell ismernie egy bizonyos szinten a magyar kultúrát, még ha az nem is várható el tőle, hogy mondjuk Kölcsey Himnuszával érzelmileg azonosulni tudjon.

Az elmondottakkal csupán azt kívántam illusztrálni, hogy az egyházi iskola, ha igazán megtalálta a maga közösségi azonosságát, akkor már a puszta létével személyiséget formál. A genius loci, amely ritkán székel az ősi falakban, valahol azért mindig megjelenik. Néhol azonban maguk a falak is őriznek valamit a változásokkal dacoló önazonosságból. A nagy múltú iskolák e téren kétségtelenül előnyösebb helyzetben vannak. Hiszen itt a névben már a történelmi folytonosság is megszólal.

Hadd idézzek erre a történelmi közösségtudatra egy személyes kis családi példát. Legkisebb fiam egyszer beszélgetés közben azt mondta: „mikor Érdligeten laktunk…”. Testvérei nyomban kiigazították, hogy „te nem is laktál ott, hiszen akkor még nem is éltél” Csakugyan, tényszerűleg nem volt igaza, de: az előbbi logika alapján mégis igaza volt. Hiszen így’ voltak és vannak ott a pászkát ünneplő zsidók az exodusban. Nem megemlékeznek arról, ami történt, mint mi európaiak tesszük ezt ünnepien, hanem mintegy csatlakoztak a kivonulókhoz. Ilyen történeti, egyháztörténeti identifikáció mehet végbe a történelmi hagyományú egyházi iskolákban, ha ezt nem túlerőltetve képviseljük, vagy ha ez az igyekezet nem válik anakronisztikus múltba-fordulássá. A történeti mélység – a bibliai parancsolat szerint az atyák és anyák tisztelete – nyit távlatot a jövőnek, hogy hosszú ideig élhessünk az országban, amit Isten adott nekünk.

Ennek az anamnézisnek, emlékezésnek a reményben van igazán kitekintése. A személyiségfejlődésnek akkor van értelme, ha a jövő felé van kitekintése. Ha a sportoló nem látja értelmét a futásnak, miért feszítené meg az erejét?