Szerző: Lukács Sándor

Hány ember él az életbe úgy hogy amikor úgy

mondva egy kis társaságba van csinálja dolgát

próbálják az ember társak úgy mondva kicsi mosoly

legyen abba az emberbe és ne komolyan mogorva

élje le az életét egy társaságba ha már az illető úgy

mondva egy társaságba van nem engedik szürke

hétköznapot éljen az illető próbáljon bele verni

egy kicsike mosolyt abba az illetőbe hogy az

ember társa komor vad mondjuk az nem vezet jóra

másik felé ki kel csalni másik társa mosolygjon

azon helyen aki csak komóran éli társaságba életét

és nem tud mosolyt csalni szemikor az idő útán

annak embernek depresihoz vezet út mehet orvoshoz

ki gyógyitsák betegségből őt azért mindig mosolygva

vidáman élni nem úgy mint vad ,leni másik

ember felé az nem vezet jóra egy verset hoztam

ide Május. Rózsálló reggel Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok, s vaktában érek egy messzi kis tanyára.

A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.

Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a félszemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, félősz, bozontos, mint szakálla,
bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.

A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára, s kérdem: Mi jót csinálgat bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”

Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,
ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,
vad összevisszaságban, befonva minden ösvény
s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.

Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őszült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
„…Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón:
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:

s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését… a földet letarolták…
fiam szemem láttára kilőtték… s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog…
S míg lakomában dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”

Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliumból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok.”

♥

“Mintha mindenütt, ahol érintettem, átlüktetett volna a szíve a bőrén. Imbolygott körülöttünk a tér, hiszen nem mi imbolyogtunk benne. Mozdulatlanul, egymás szorításába nyűgözve álltunk. Szelídítgette a két gyöngéd ajkával a szájam, kényeztessem én is az enyémmel az övét.”

“Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.”

“Lehetséges, hogy szeressenek bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, bármilyen szégyenletes titkok és bármilyen sötét árnyak rejlenek is a múltunkban, és a szerelemben el lehet dobni a maszkokat és az álarcokat.”

♥

“Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki – az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.”

Kicsikét úgy mondva gyakorolni kéne tiszteletet

másik iránt vegyük plédáúl egy olyan dolgot ami

igazán fontos az ember számára úgy gondolom hány

ember vesztet el életébe olyan embert akit úgy

mondva igazán közel ált az illetőhöz ugye aki

közel állt másikhoz gyakorlom azt tisztelt felé a

felé elhunyt felé nincsen közülünk úgy gondolom

ez helyes ha az illető igen csak közeli volt idő engedi

mindig meg látogatja őt temetőbe tisztelete őt

milyen lene egyik ember közel állna a-hoz illetőhöz

úgy szólna be neked voltál már kint temetőbe ő

biztos ,meg a ta tisztelet iránta kimegy meg látogatja

aki úgy lene csak jár szája ez ügybe ki se menne

az milyen tisztelt másik iránt . Jól esik annak az

elhunytnak meg emlékeznek róla mindig nem

úgy kéne jó volt máig most emlékezzen meg róla

aki igazán szereti őt aki azt gondolta az ember a-dig

szerette mai is szereti az ért kéne tisztelet meg

adni a felé ember iránt meg látogatom temetőbe

most is it van köztünk lélekben őis minden tud

rólunk . Mit csinálsz tisztelt másik iránt nagyon

fontos gyakorolni kel életbe.

Megpróbáltam a lehetetlent és összegyűjtöttem a legszebbnek gondolt idézeteket. A válogatás természetesen folyamatosan bővül. A szerzők között találhatók sztárok, írók, énekesek, nagy gondolkodók és ismeretlenek is. Remélem mindenki talál majd magának olyan idézetet ami számára esetleg a legszebb lehet.

“Mindenki azt mondja, hogy a szeretet fáj, de ez nem igaz. A magány fáj. Az elutasítás fáj. Valakinek az elvesztése fáj. Az irigység fáj. Mindenki összekeveri ezeket a szeretettel, de a valóság az, hogy a szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami elfedi az összes fájdalmat és segít, hogy újra csodálatosan érezd magad. A szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami nem fáj.”

“Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos – addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye – akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.”

“Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit “hoz ki” belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset – azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.”

Embernek van olyan türés amit az ember eltudja

viszelni másik olyan dolgot aminek mondjuk nem

tart értelmet de meg hallgatja és elfogadja amit

úgy kel egyik ember beszélget életbe mit is kel

sedni mondjuk amit úgye amit orvos mondja azt

kel sedje az ember az jó úgy neki ,mert abba az

orvosba meg bizik ő jot akkarja annak embernek

erre milyen lenne egy kívül állo aki csak egy

hétköznapi ember meg mondaná neked azt teneked

mért nem sededned mert fiának kel egyértelmű

ilyenkor az illető nem magyárkodik csak meg

mondja mit tanácsolt az orvos arra hallgat az

ember úgy gondolom az helyes milyen lenne menék

az útán ember útán amit mondot te mért nem

szeded azért azt mondták orvosi tanácsra hallgat

az ember és nem kívül állora mert aból kond lehet

jó hogy szok ember okosnak valja magát .

Mondjuk egyik ember illő képen meg tené azt hogy

szeretire meg emlékezen úgye elég 2fontos családnak

tagnak ösze hangolni dolgokat az másik illető legyen

hozzánk alkalmazkodjon dolgokhoz úgy gondolom

ere meg tetem kérést ő kedvébe jártam meg írtam

amit úgy gondolotam szeretinkért ilyenkor

imádkozni mindenkinek jó volt idő pont de az egyik

úgy volt vele ő hogy este olyankor van mise neki

az nem volt jó épen pihenteni akar ágyba és nem

mozdul ki olyankor ha egy korai reggel időpont

lene akor biztos az lene rosz neki annak embernek

nem jó mert épen még ágyba gyogyszer hatása

vagyok nem birok fel keni másik úgye jóban

igazodna elfoganá azt helyzet nem szólna érte

hogy csak így tudja elintézni dolgokat nem úgy

kéne esti nem jó akor nem érdekli őt meg van tévéből

ami nem vezet jóra mindenki elfogadta egyik meg

oldást akor ahoz alkalmazkoni kéne nem úgy hogy

az idő pont nem jó mert ő akor nem modul ki akor

mikor legyen mindenkinek jó .hol az alkalmazkódás.

Egyenlőre még tart az szünet a fogalkozásba mert

tavaly december6ától önkönkormányzat bent

tevékenykedik az alapítványba első ként egy tiszta

szági festést csinálnak az alapítványba ami már

készen volt festés a december végére ahogy

szeretük volna tervünkbe volt hogy egy karácsonyi

ünnepséget szeretünk volna bent az alapítványba

de épen ünnepség előt közbe jöt egy betegség egyik

ifjoncnál úgy volt tudok majd meni nekem közbe

jöt valami így az karácsonyi ünnepség az

alapítvánba elet halasztva az új időpontot nem

hangzot el meg tudom előre fogom jelezni önnöknek

december közepétől amikor volt bent fetés az meg

volt de fajamatos pakolások folynak bent napokba

épen alapítványba voltak burkolok mert fel

újitoták konyhába burkolatot csúsás gádtló csepét

ragtak le ami úgy mondva elő írás köszönjünk

az önkormányzatnak hogy rendbe rakják az

alapítványt tervek szerint most szerdan pakolni

szeretnének az alpítványba szülök előbb nem tudtak

múlt hétvégén folytak az alapítványba burkolat

le rakás hét elejére lett kész egy napot pihen így

tudnak szerdán pakolni az alpítványosok pénteken

folyik még pakolás bent hogy mikor indul a

foglakozás előre fogok jelzni adig tartsnak velem

itt minden nap érdemes .

Hány ember úgy életbe épen mondjuk nem érzi

magát jól és mondjuk történik vele valami aki egyik

lelki ismeretes ember aki szívét követi mit csináljon

épen látja hogy épen az illető nem igazán van jól

ugye aki lelki ismertére hallgat hova menjen ilyenkor

segítségér az illető épen bajba van aki lelki ismertére

hallgat ugye az meg tesz mindent az illető hogy jól

legyen hányan úgy életbe nagyon szeretnek

mondjuk mindenbe beleszólni érezze hogy neki

legyen abba is igaza ami nem jó szokás mindenki

foglakozón dolgával ha mondjuk épen egyik ember

rá szórúl a felé egy kicsikét igenis időd lehet száni

lehajolni segíteni rajta emberi gesztus nem az ami

egyes emberekbe van lehet meg nézem ki aki épen

bajba van lehet nem hajolnék le lehet segíteni

épen meg látom őt haza kísérik a-val foglalkozik

mondjuk az illető jól dolga van mer épen 3

ember kíséri ez egy rossz szokás egy idősnél ilyet

néz valaki ilyet látna az ember rohanni kel segíteni

rajta nem mással foglalkozni az nem vezet jóra

mással foglalkozik az illető mert az nem szép

szokás ha az ember látja baj van segíteni rajta.

Hányszor van úgy az ember életébe keresi hajszolja

azt hogy bizonyos örömet találjon és jó érezze magát

ott .ugye ember amikor jól érzi magát épen buliba

hivatalos ugye ott van olyan pillantok alapból amikor

jól össze jön meg szokott társaság ilyenkor ember

kezdi jól érezni magát de hányszor úgy az emberek

nél ő még mindig keresi azt még jobban akarja

magát érezni így pot szerek hez nyúl mondjuk sokan

vannak nem igazán hol is határ abba egyre jobban

mondjuk feszülnek hurok mondjuk túl lépi azt

határt ő jobban fogja érezni magát eltelik az

bizonyos nap és meg szol haverja annak illetőnek

te nagyon jó érezted magát de erre mondjuk az

illető nem igazán emlékszik lehet túl lépte azt

határt ő jól érezze magát ami gond . De mi emberek

keresünk olyan örömet magunk körül ami vel

jól érezzük magunkat ne keresünk pot örömöket

az életbe az nem vezet jóra .

Hány emberbe van az hogy lakozik bene egy

kicsike irigység másik íránt hányan vannak úgy

hogy nem is mutatja ki annak ember felé azt hogy

megyire irigy valamiben egyszer bemenne 2

ember egy helyre ahol ő meg fordulna töbször

tene valamit úgye ilyenkor úgye meg fordúl 1hét

után adig mondjuk valami miat nem menne be

épen csinál valamit az idő után előkerülne ilyenkor

meg örülne töbi munka társa neki elő került erre

milyen lenne család tagja annak embernek be mene

vele ő neki anyira örültek nők amikor ő más helyen

meg fordul ez is egy kicsike irigység van a falé

az ember felé őt megyire várták azon helyen ő neki

amikor ő be ment nem örültek amikor ö azon

máshol volt az lehet ott nem anyira szereték volna

azt illetőt mint másikat akinek 1hétuán meg örültek

neki úlyra ott van .irigység másik íránt nem vezet

jóra azért ne legyünk irigyek másik felé.