Categories
Egyéb kategória

a komédia

Gyerekek játszottak a homokban. Megállt felettük egy barna sapkás gyerek. Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? Akarjuk. Jó, akkor szerezzetek nekem pénzt, paripát, fegyvert! A gyerekek szereztek neki. Akkor a Barnasapkás beállt a homokozó közepére. Felült a lóra, a vállán lógott a puskája, zsebe tele volt a begyűjtött pénzzel. Felkiáltott: Enyém a vár! Volt egy kis gyerek, aki azt találta mondani: Dehogy, testvér, miénk a vár. A Barnasapkás feldühödött és kiadta a parancsot: Vigyétek a pincébe!

Körülnézett szigorúan és újból elkiáltotta magát: Mindenki tegyen fel barna sapkát! A gyerekek hazaszaladtak és a legtöbbjük barna sapkásan tért vissza. De voltak, akik sárga sapkában jöttek. A Barnasapkás toporzékolt: Ellenségszagot érzek! A gyerekek ijedten néztek össze. A Barnasapkás a sárgákra mutatott: Vigyétek őket a zuhanyozóba! Akkor a Barnasapkás messzebbre nézett, és a távolban megpillantott egy vörössapkást. Újból elkiáltotta magát: Ellenségszagot érzek! Gyorsan kiküldött egy gyereket a másik homokozóba. A gyerek egy fa mögül figyelte a Vörössapkást.

A homokozóban gyerekek játszottak. Megállt felettük a Vörössapkás gyerek. Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? Akarjuk. Jó akkor szerezzetek nekem pénzt, paripát, fegyvert! A gyerekek szereztek neki. Akkor a Vörössapkás beállt a homokozó közepére. Felült a lóra, a vállán lógott a puska, zsebe tele volt a begyűjtött pénzzel. Felkiáltott: Enyém a vár! Az egyik gyerek halkan megjegyezte: Dehogy testvér, a miénk! A Vörössapkás feldühödött, és kiadta a parancsot: Vigyétek a pincébe!

Körülnézett szigorúan, és újból elkiáltotta magát: Mindenki tegyen fel vörös sapkát! A gyerekek gyorsan hazaszaladtak, és a legtöbbjük vörös sapkában tért vissza. De voltak, akik fehér sapkában jöttek. A Vörössapkás toporzékolt: Ellenségszagot érzek! A gyerekek ijedten néztek össze. A Vörössapkás a fehérekre mutatott: Vigyétek a gúlákra! Akkor a Vörössapkás észrevette a fa mögött a barna sapkás fiút és így kiáltott: Ellenségszagot érzek. Ott egy barna sapkás. Fogjátok el! El is fogták.

Lett is ebből akkora háború, hogy csak no. A Barnasapkás fegyverbe szólította az összes fiúgyereket, aztán a paripáján megindult a vörössapkások ellen. Közben legázolta az összes útba eső homokozót, és kényszerítette az ottani fiúkat is a vörössapkások megtámadására. Ez volt a barna diktatúra. Csakhogy beállt a tél és fordult a kocka. A Vörössapkás is felült a lovára, és megindult az ő megszámlálhatatlan vörössapkásaival a Barnasapkás ellen. Tavaszra saját homokozójában verte halomra a Barnasapkást és csatlósait.

Útközben felszabadította az összes homokozót és kényszerítette a gyerekeket, hogy vörös nyakkendőt kössenek. Ez volt a vörös diktatúra. Volt egy gyerek, aki azt mondta, hogy ő jobban szereti a piros-fehér-zöld nyakkendőt. A Vörössapkás ki is tekerte a nyakát. Volt olyan is, aki azt mondta, hogy ő nem tesz fel semmilyen sapkát, és nem viszi a Vörössapkás után a puskát. A Vörössapkás paprikavörösen üvöltött: Vigyétek a pincébe! Alighogy elvitték, jött a második, a harmadik, hogy ő sem viszi a puskát, és hogy ő nem ilyen lovat akar. Ezek egyre többen és többen lettek, és a homokozó melletti bokorban boldogan éltek.

Történt aztán, hogy a Vörössapkásnak is leáldozott a napja. Elfogyott alóla a pénz, paripa fegyver. Át is vették a hatalmat azok, akiknek volt sok pénzük, paripájuk, fegyverük. És volt nekik a barna- és vörössapkásoknál is ravaszabb rendszerük: úgy hívták, hogy több-párti demokrácia. Csillagos lobogóba csomagolva el is küldték azt a felszabadult homokozókba. Azok mind ujjongva fogadták, mert ugye ennél jobb rendszer nincsen!

Egy egészen kis homokozóban is nagyon megváltozott az élet. A gyerekek fellélegeztek, és összeültek, hogy most már ők szabják meg, hogy mit játszanak, hogyan játszanak, milyen sapkában járnak. Csakhogy a csillagos lobogó tartalmával nem számoltak. Mert bizony akkor valami különös dolog történt.

Négy gyerek, aki véletlenül a fején felejtette régi sapkáját, a közeli WC-be sietett. Ott megegyeztek, hogy mind nemzeti színben fog tündökölni, és ők megváltják a kis homokozót. Közben mindegyik arra gondolt, hogy egy választás nevű csellel bevonják az összes gyereket abba a játékba, aminek az a célja, hogy megnyerjék maguknak a pénzt, paripát, fegyvert.

Mind a négy gyerek kicserélte a sapkáját. A Vörössapkás begyűrte az ingébe a vörös sapkát, és kitűzött a mellére egy piros-fehér-zöld kokárdát. A Sárgasapkás is begyűrte a nadrágjába a sárga sapkáját, és ő is kitűzött a mellére egy piros-fehér-zöld kokárdát. A Fehérsapkás begyűrte a zsebébe a fehér sapkát és kitűzött a mellére egy piros-fehér-zöld kokárdát. A Barnasapkás is előkerült, ő is eltűntette a barna sapkát a bakancsában, és kitűzött a mellére egy óriási nemzeti kokárdát. Aztán a WC-ből mind a négyen a homokozó gyerekek elé álltak. Így szólt az egyik: Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? S a másik: Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? S a harmadik: Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? S a negyedik is: Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok?

A gyerekek kapkodták a fejüket és ugráltak: Akarjuk, akarjuk, akarjuk, akarjuk – hangzott a kiáltás. Akkor – mondta az első – szavazzátok meg nekem a pénzt, paripát, fegyvert! Nem – mondta a második – szavazzátok meg nekem a pénzt, paripát fegyvert! Nem – mondta a harmadik – szavazzátok meg nekem a pénzt, paripát, fegyvert! Nem – mondta a negyedik – nekem szavazzátok meg a pénzt, paripát, fegyvert!

A gyerekek szája tátva maradt, bambán néztek egymásra, mikor az egyik elkiáltotta magát: Nézzétek, ennek az inge alatt vörös sapka van! A másik is kiáltott: Nézzétek, ennek a nadrágjában sárga sapka van! A harmadik is kiáltott: Nézzétek, ennek a zsebében fehér sapka van! A negyedik is kiáltott: Nézzétek, ennek a bakancsából barna sapka lóg ki!

Mire mind a négyen kokárdás mellükre tették a kezüket, magasba emelték két ujjukat és együtt szavalták: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában!

És akkor egymás ellen ordítottak – a négyek. Mind ugyanazt mondta: Akarjátok Magyarország feltámadását? Akkor rám szavazzatok! Bűnös, aki nem szavaz (rám)! Szavazzatok! A gyerekek közt meghasonlás támadt. Az egyik vörös párti bokán rúgta a fehéret, a fehér a barnát, a barna a sárgát. Rövidesen az összes gyerek fogta a bokáját, kivéve néhányat. Ők a homokozó melletti bokorban ültek és nézték a „csodálatos” emberi színjátékot, az Ember komédiáját. Ők tudták, hogy nekik mi a dolguk a kis és nagy homokozóban, hogy mi az ő egyéni felelősségük, a lelkiismeretük szava.

De mintha ott sem lett volna egyetértés. A csillagos lobogóba csomagolt csali bevált. Az egyik gyereknek eszébe jutott, hogy a fehéreket és a sárgákat bántották a vörösök és barnák, talán őket kellene választani. Mások meg azt mondták, ezek mind piros-fehér-zöldek, és már nem vörösek és barnák. Ismét mások azt kiabálták, hogy ezek hisznek a hazában, ezek hisznek a föltámadásban. Az egyik gyerek a bokorból gyorsan a homokozó közepére tett egy szemetes kukát, amiből kiöntötte a szemetet és felkiáltott: Szavazzunk!

Csakhogy kire? És mire? Egyik így, a másik úgy magyarázta, hogy az ő lelkiismerete, meg a kisebb rossz, meg a nagyobb rossz, meg bűnös, aki nem szavaz. Lett is akkora felbolydulás, hogy csak úgy zengett a bokor. Úgy tűnt, mintha mindenki elfelejtette volna, hogy a csillagos lobogó csalija milyen veszélyes; és hogy nekik egyes-egyedül mi a dolguk.

És akkor a bokorból a kuka után futott egy ici-pici kisgyerek, hogy kidobja a csokis papírját. Közben azt kérdezte: Építsek nektek egy csodaszép várat? Meg sem várta a választ, kis kezeivel lapátolni kezdte a homokot. Nem volt nála sem pénz, sem paripa, sem fegyver.

És akkor csoda történt. Az égből szózat hallatszott, ami imígyen szólt: Ha nem lesztek olyanok, mint ez a gyermek nem mentek be az Isten Országába… Az én országom, nem evilágból való… Ti építsétek az Isten Országát, és hirdessétek annak igazságát, a többi mindet hozzákapjátok…

Categories
Egyéb kategória

a legszebb

mondta, a legerősebb szeretet az, amelyet nem osztanak meg. Szeretni valakit, aki téged is szeret, nárcizmus. Szeretni valakit, aki nem szeret téged, az szeretet.

Ez azért van, mert amikor igazán szeretsz valakit, nehéz lehet ezeket az érzelmeket szavakkal kifejezni. Valójában az igaz szerelem miatt térdben gyengének érezheted magad, és nem tudsz beszélni.

Ez lehet a legjobb fajta szerelem, amikor a másik ember annyira beleszeret, hogy képtelen vagy megfelelően gondolkodni. De problémává is válhat.

Ezért a valaha a legjobb erős szerelmes idézetek Ez minden bizonnyal megkönnyíti az Ön számára érzelmeinek és romantikus érzéseinek kifejezését partnere előtt. Azok híres rövid idézetek, üzenetek és mondások erős és őszinte szeretetről segít a legegyszerűbb megfogalmazással pontosan leírni, hogyan érzi magát.

Erős és őszinte szerelmes idézetek

Amikor a másik iránti szeretet tiszta és valódi, ösztönös lesz a késztetés, hogy megvédje, kielégítse igényeit, támogassa és tiszteletben tartsa szabadságát, hogy virágozzon. A pár kapcsolata egészséges, mert mindegyik feltárja magát, és befekteti magát azzal, hogy a legjobbat adja házastársának.

Hihetetlenül boldog és inspirált vagy a kapcsolatodban. itt van a a legjobban az iránta és az iránta érzett erős és őszinte szeretetet idézi hogy segítsen kifejezni érzéseit.

  1. „Aki a boldogságát abba teszi, hogy szeretik, őszintén kell szeretnie. “
  2. „Az igazi szeretetet, őszinteségét sokkal jobban megkülönböztetik a cselekedetek, mint a szavak. – William Shakespeare
  3. „A szerelemben, akárcsak a barátságban, minden, ami nem őszinte, fárasztó. “-
  4. „Az igazi szerelmi történetek soha nem érnek véget. “-
  5. „Az igazi szerelem az, hogy ismeri az ember hibáit, és még jobban szereti érte. “
  6. „Az igaz szerelem mindent kibír, mindent kibír és diadalmaskodik! “-
  7. ” Szeretlek. Szeretném felajánlani a szívemet; fogadd el, neked adom. Mert el kell mondanom, hogy őszinte és igaz szerelem van irántad. Arra törekszem, hogy minden lehetséges boldogságot elhozzak nektek. Szeretlek, amennyire csak lehet! Szóval vedd el szerelmem, és ha a tiedet adod, én leszek a legboldogabb férfi / legboldogabb nő. “
  8. “A férfi a nő első szerelme akar lenni, míg a nő a férfi utolsó szerelme” –
  9. – Olvasás közben beleszerettem, ahogy elalszol: lassan, majd hirtelen. –
  10. „Az igaz szerelem a végén diadalmaskodik – ami hazugság lehetvagy nem, de ha hazugság, akkor ez a legjobb hazugság. –
  11. „Az igaz szerelem önzetlen. Kész feláldozni magát. “-
  12. – Éjszakám neked köszönhetően napos hajnal lett. “
  13. „Az igaz szeretet általában az, ami a legjobban zavar. –
  14. „Az igaz szerelem az, hogy sok dolgot választunk, amelyeket valaki jól csinált, és nem azt, amit rosszul tettünk. Az igaz szerelem nem követi nyomon az elkövetett hibákat. “
  15. „A szerelemben nem szerelemről van szó, hanem előnyben részesítésről.
Categories
Egyéb kategória

a szép gondolat

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:

“Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait.”

Miért e lom? hogy mint juh a gyepen

Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!

Miért e lom? szagáról ismerem meg

Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény – véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

Categories
Egyéb kategória

szép idők

Hogyan használjuk ezt a listát

Ahelyett, hogy ezeket a csodálatos idézeteket magamnak tartanám, úgy döntöttem, hogy nagyszerű lenne megosztani azokat veled. Remélem, hogy ezek az idézetek inspirálnak és motiválnak. Arra bátorítom, hogy mentse el ezt az erőforrást, hogy visszatérjen, amikor bármire szüksége van egy motivációs lendületre, és mindannyian tudjuk, hogy időről időre szükségünk van lendületre.

Ezt a listát kezdetben saját forrásként készítettem, és megjelöltem ezt az oldalt könyvjelzővel, így rendszeresen újraolvastam. Remélem, hogy ezt nem gyors elolvasható cikknek fogja tekinteni, hanem inkább forrásként, hogy visszatérjen, amikor valamilyen inspirációra van szüksége. Tehát kérjük, mentse el ezt az erőforrást arra az esetre, amikor szüksége van rá a jövőben, és adja át azokat, akiknek véleménye szerint előnyei lesznek.

1. A tehetség megadva, a nagyság megszerzett.

2. Ne hagyja, hogy valaki másnak az ön véleménye váljon a valósággá.

3. Hallgassa meg, mosolyogjon, fogadja el egyet, majd tegye meg, amit akarsz.

4. Soha ne hagyja, hogy egy rossz nap úgy érzi, hogy rossz élete van.

5. Az a személy, aki azt mondja, hogy valami lehetetlen, nem szakíthatja meg azt, aki ezt csinálja.

6. Soha nem késő lenni olyannak lenni, mint amilyen lehetett.

7. A nagy elmék megvitatják az ötleteket. Az átlagos elmék megbeszélik az eseményeket. A kis elmék megvitatják az embereket.

8. Ha a lehetőség nem kopogtat, építsen egy ajtót.

9. Minél magasabbra mész, annál jobb a kilátás.

10. Türelemmel akár egy követ is főzhet. (Az egyik legjobb idézet, amelyben élni lehet)

11. Ne mondd, hogy az égnek a határa van, amikor lábnyomok vannak a Holdon.

12. Az életet nem a bevitt lélegzetmennyiséggel mérik, hanem azok a pillanatok, amelyek elfújják a lélegzetet.

13. Fontos, hogy valaki boldog legyen, és fontos, hogy önmagával kezdje el.

14. Ha csak bármiért elrendez, soha nem fogja tudni, hogy mire vagy igazán méltó.

15. Az életben megkapod azt, amit betettek. Minden visszajön.

16. A halál nem a legnagyobb veszteség az életben; a legnagyobb veszteség az, ami belül meghal, miközben még élsz.

17. Ha nem tetszik valami, cserélje ki. Ha nem tudja megváltoztatni, változtassa meg a gondolkodásmódját.

18. Az élet nem a vihar elhárításának várakozásáról szól, hanem arról, hogy megtanuljuk táncolni az esőben. – Vivian Greene

19. Tudom, hová megyek, és tudom az igazságot, és nem kell, hogy legyen, amire azt akarod, hogy legyen. Szabad vagyok lenni, amit akarok.

20. Álmodj, ahogy örökké élsz, élj úgy, mint ma meghalsz.

21. Ha olyan oldalt akar, amelyben még soha nem volt, akkor tennie kell valamit, amit még soha nem tett.

22. Bármit is gondol az ember elméje, és azt hitte, hogy elérheti. – Napóleon-hegy

23. Egyesek azt akarják, hogy megtörténjen, mások azt akarják, hogy megtörténjen, mások megteszik. – Michael Jordan

24. Az élet egy színpad, és csak egy előadást kapsz. Legyen jó.

25. Amíg csak gondolsz, gondolkodj nagyszerűen.

26. Semmi sem lehetetlen, a szó, amit önmagában mond, hogy lehetséges vagyok.

27. Nevetnek rám, mert más vagyok, nevettek rájuk, mert mindannyian azonosak.

28. Ne félj feladni a jót, hogy a nagyokért járjon.

29. Az élet rövid, élje meg. A szerelem ritka, ragadd meg. Rossz a harag, dobja el. Szörnyű félelem, szembe kell nézni. Az emlékek kedvesek, ápolják.

30. Az élet a legritkább dolog a világon. A legtöbb ember létezik, ennyi.

31. A teljes életet élje meg, mert csak egyszer élheti meg.

Categories
Egyéb kategória

a nehéz helyzet

Biztos volt embernél olyan helyzetek amikor úgy

mondva másik illető igen csak nehéz helyzetbe

kerül úgy mondva keresi azt bizonyos ki utat

másik felé ami igazán nehéz de meg oldjuk

keressük azt bizonyos ki utat ember társunknak

egyszer nagy bajba kerül keresni azt ki utat

neki könnyebb legyen de úgy alakul helyzet

hogy nehéz helyzetbe kerül egyik ember illető

nagyon szeretné hogy könnyű helyzetbe kerüljön

úgy igazgatja dolgokat neki úgy mondva könnyebb

helyzetbe kerüljön egyik igazítja dolgokat neki

könnyebb legyen egyszer csak be üt nehéz helyzet

és nem igazán tudunk ki jönni a-ból nehéz helyzetből

ugye volt embereknél musály hívta nehéz

helyztbe kerül keresi azt bizonyos ki útatt neki

könyebb legyen ki kerüljön nehéz helyztből ami

nagyon fontos ez

Categories
Egyéb kategória

a régi szép idők

Még emlékszik ugye tavalyi nyári dologra

milyen sok helyen meg fordult az alapítvány

így nyár alatt idén aki emlékszik voltak június

vége felé lovas udvarba ami nagyon jó sikerült

utána követe július eljén 5én ökofaluba látogatunk

el nagyon jó sikerült voltunk ezzen helyen pársor

de vissza látogatunk erre helyekre jó éreztük

magunkat ökofalu látogatás után július 11én

ismét lovasudvarba látogatunk el jó éreztük

magunkat július 25 én Horváth Zoli ifjoncnak

tartottuk szülinapját jól éreztük magunkat utána

meg ismerkedtünk disznóval azzal ismerkedtünk

meg jól éreztük magunkat utána augusztus eleje

felé strandos kirándulást szerveztünk ami jó

sikerült jól éreztük magunkat gusztus 21étől

3napos táborba indul az alapítvány Balatonra

sok ifjonc várja pár éve voltunk ilyen kiránduláson

ami jó sikerült jó éreztük magunkat ebbe táborba

idei tábor most jól érezzük magunkat erről be

fogok számolni tartsanak velem érdemes .

Categories
Egyéb kategória

egy kávé

Öten voltunk. Épp az asztal mellett ültünk, és vártunk. Eleinte kacagtunk, csevegtünk, majd dominóztunk, s a végén, amikor eluntuk magunkat, elhallgattunk.

A legidősebb nővérem tizenhárom éves volt, a legkisebb öcsém meg öt. Szívünkben azonban öregek voltunk: ismertük a gondot és az örökös félelmet.

Amikor kintről lépések hallatszottak, tekintetünk az ajtóra szegeződött. Tágra nyílt szemmel és tátott szájjal meredtünk az ajtóra, s még a lélegzetünk is elállt.

– Jön már!

A lépések zaja elhalt, s mi némán összenéztünk; könny szökött a szemünkbe és ajkunk meg-megremegett.

Éhesek voltunk. Már alkonyodott, de édesanyánk csak nem jött meg. Már jó órája elment, az ég tudja, hová. Tudtuk: ha megjön, kenyeret hoz nekünk. Ebben egy cseppet sem kételkedtünk. Hisz esteledett, este pedig vacsorázni kell.

Rendíthetetlen és megdöbbentő a gyermek reménye. Este vacsora kell. És még könyörtelenebb a hite. Anyám, estére vacsora kell, menj, teremtsd elő, ásd ki a földből, hozd le az égből!

Amikor édesanyánk elment hazulról, feltűnően apró termetűnek és töpörödöttnek látszott; mély ránc húzódott a homlokán.

– Hamarosan visszajövök! – mondta. Azt hittük, hogy csak a száz lépésnyire lévő pékhez megy. Egy perc oda, egy perc vissza, számolgattunk; mondjuk, hogy néhány röpke percet elbeszélget a pékkel, de öt vagy legfeljebb tíz percnél többet nem késhet. Az órát figyeltük, amely ott függött a falon a kályha mellett. Lassan mozgott rajta a nagymutató; s noha nem volt sietős az útja, mégis végigvándorolta már az egész fekete számkört.

– Hisz nem a pékhez ment! – mondta Hanca.

– A boltoshoz ment! – vágott közbe Francka.

– S ha nem adnak neki? – kérdeztem.

Úgy néztek rám, mintha valami érthetetlen és rendkívül furcsa szót mondtam volna.

– Miért ne adnának? – meresztette ki a szemét Hanca.

– Hisz estére vacsora kell! – mondta Francka.

Kint még pislákolt a félhomály, de a szobában már koromsötét volt. Éles, fiatal szemünk megszokta a sötétséget. Egymás arcába néztünk – s öregebbek voltunk, mint egy órával azelőtt.

Sem a haláltól, sem a szellemektől, sem a gonosz tündérektől nem féltünk. Legkisebb húgommal egyszer egy magányos szénakazal mellett mentünk el; azt rebesgették róla, hogy kísértet van a közelében. A kazal előtt korhadt, furcsán fénylő fatönk állt ki a földből – égő, fehér lepedőbe burkolt óriási termetű ember. De mi ketten, egymás kezét fogva, elhaladtunk a kazal mellett, s nem féltünk.

Most mégis félelmet éreztünk korán megöregedett, meggyötört szívünkben. Ott távol a messzeségben valami hatalmas dolog magasodott az égig és amint felénk közeledett, mind magasabbnak és hatalmasabbnak, feketébbnek és szörnyűbbnek rémlett; már csaknem eltakarta az egész látóhatárt. Láttuk az életet, s féltünk tőle…

Sírni szerettünk volna, de meg sem mukkantunk. Amikor az idegen léptek megzavartak, aztán mind a szobában, mind pedig kint az ajtók előtt ismét minden elcsendesedett, szívünkben elhatalmasodott a dermesztő, végső kétségbeesés, amelyet csak az erőtlen érez, akit az élet könyörtelenül megtépázott.

– Hisz ennek sohasem lesz vége! Sohasem lesz másként! Édesanyánk nem jön haza, nem hoz kenyeret. Meghalunk.

Nagyon kétségbeestünk. De ezenkívül valami még sötétebb, borzalmasabb érzés vett rajtunk erőt. Nemcsak én, hanem mind az öten – amint a sötétben az asztal körül ültünk – hirtelen keserű, gonosz gyűlöletet éreztünk édesanyánk iránt.

– Hisz megtehetné, ha akarná! Tegnap este is hozott kenyeret, tehát miért ne hozna ma is, amikor ugyanolyan éhesek vagyunk, mint tegnap? Valahol álldogál, traccsol, és jókat kacag, velünk pedig nem törődik! Azonnal visszajövök, mondta; azóta pedig már egy óra is elmúlt vagy talán másfél óra is… Szándékosan késik, ott ácsorog az utcán, és beszélget a szomszédasszonyokkal; ő már valószínűleg vacsorázott, a mi kenyerünkkel pedig nem törődik!

A nyomasztó csendben egymás szívébe láttunk: pontosan tudtuk, hogy ki mit gondol. „Te is így gondolod, húgom! Te is Így vélekedsz, öcsém!” S abban a pillanatban már egymás iránt sem éreztünk többé szeretetet.

Késő este volt, de még láttuk egymás szemét. A szemek beszéltek:

„Ismerlek, kis húgom; pontosan tudom, miért hallgatsz. A gondolatod halálos bűn, amely sohasem nyer bocsánatot!”

„Ismerlek, öcsém, jól tudom, hogy titokban mit vetsz a szememre. A te bűnöd sem nyer soha bocsánatot…”

Kint, úgy gondolom, a szomszédunk háza előtt, felvonított a kutya; szomorú és elnyújtott volt a hangja.

– Éhes, azért vonít! – mondta a húgom.

Ekkor legkisebb öcsém hirtelen felzokogott; zokogása nagyon hasonlított az iménti vonításhoz.

– Csend legyen! – fortyant fel a nővérem, de hangjában is sírás reszketett; az asztalra néztünk és remegtünk.

– Kinézek az utcára! – mondtam.

– Miért néznél ki? Akkor sem jön előbb haza… ha egyáltalában valaha is hazajön!…

Lassan és csöndesen kinyílt az ajtó. A küszöbön ott állt édesanyánk.

Mintha világos nappal lett volna, olyan tisztán láttuk. Amint ránk nézett, láttuk sápadt, áttetsző arcát, könnyező szemét és félénk tekintetét; így néz a bűnös keményszívű bíráira.

Édesanyánk félt tőlünk…

– Sokáig vártatok? – mondta halk, könyörgő hangon. – Nem jöhettem előbb… nem akartak adni…

Categories
Egyéb kategória

a valóság

Az ellentársadalom-tudat egyes megnyilvánulása ma már helyenként talán számunkra is túlzónak tűnik. Ezt főleg vádakból lehet jól alátámasztani. Minuciusz Félix az Octavius-ban így ír: „Minden szórakozástól távol tartjátok magatokat, még a legilledelmesebbektől is. Nem vesztek részt az ünnepségeken, nem látogatjátok a színházakat, megvetitek a hivatalos lakomákat… Fejeteket nem díszítitek virágokkal, nem ápoljátok testeteket illatos olajokkal. Fűszerekkel csak halottaitokat kenitek meg.”

Ha meggondoljuk, hogy a kor szórakozásait állatharcok, gladiátorjátékok jelentették, a lakomákat a féktelen evés-ivás – gyakran szexuális szabadosság – jellemezte, nem csodálkozhatunk a keresztények távolmaradásán. Akik pedig – mint láttuk – nem egyszer böjt árán teremtik elő a szegények megetetéséhez szükségeseket. Nem csoda, hogy nem illatos olajakra és virágos fejdíszekre költik kevéske pénzüket…

A platonista Celzusz szemére hányja a keresztényeknek, hogy nem esküdtek fel a császárra és így kimaradnak az állam irányításából: „Ha ugyanis mindenki így cselekedne, akkor semmi sem állna útjába annak, hogy a császár egyedül maradjon. A földi uralom pedig a köztörvényesekre és a legvadabb barbárokra szállna át, úgyhogy a ti istentiszteleteitekből és az emberek igazi bölcsességéből hírmondó sem maradna.”

Akkor ez a kifogás az ellenség ajkáról hangzott el. Ma – sajnos – saját keresztény testvéreink szegeznek nekünk hasonló kérdést… Akkor Origenész a kontraszttársadalom élő öntudatával így válaszolt: „Ha mindenki úgy cselekedne mint mi…, akkor természetesen a barbárok is Isten szavára hallgatnának, egészen megtartanák a törvényt és erkölcsösek lennének. Akkor minden más istentisztelet megszűnne és egyedül a kereszténység uralkodna.”

Origenész a hatalom, az uralkodás és az állami hivatalok kérdésében is tisztán lát: „Buzdítjuk mindazokat, akik beszédtehetségük és erkölcsös életük miatt képesek lennének az uralkodásra, hogy inkább közösséget vezessenek. Az uralkodásra vágyóknak viszont nem engedjük ezt meg. Ellenben kényszerítünk olyanokat, akik szerények és az Isten országának közös gondja mellett nem a saját hasznukat keresik, hogy egyházi hivatalt vállaljanak. Ha pedig… az Isten akarata szerinti szülővárost (= az egyházat) pompásan vezetik, akkor Isten törvényei szerint uralkodnak anélkül, hogy a fennálló (állami) törvényekből valamit is megsértsenek.”

A fentiekből világos, hogy Isten új társadalmában nem szabad előfordulnia emberek uralkodásának embereken… Sőt a kereszténynek kell megélnie és felmutatnia az isteni szabadság miliőjét! Ez indokolja az origenészi szöveg folytatását: „Ha tehát a keresztények az állami hivatalokat visszautasítják, akkor ezt nem azért teszik, hogy a hivatalos szolgálatok alól kivonják magukat, hanem hogy Isten Egyházában az emberek üdvösségéért az istenibb és fontosabb szolgálatra megőrződjenek.” (i.m.)

Az eddigi vizsgálódások alapján leszögezhetjük, hogy a korabeli egyházkontraszt-öntudata szerint a társadalomnak azzal kívánták a legnagyobb szolgálatot tenni, hogy igazi egyházként élik és mutatják fel az Evangéliumot.

Categories
Egyéb kategória

a nehéz helyeztek

Hányszor úgy világba az ember nem igazán kíván

semmit az illető amikor épen az ember nehéz

helyzetbe van ugye ilyenkor az ember nem igazán

kíván szemit örül ilyenkor ember él semmit nem

akar 1egyik illető épen bele eszik járványba ami

at embernek mondjuk menne bizonyos hasa ugye

ilyenkor ember örül él meg csinálja dolgokat nem

igazán szeretne mást ember ilyenkor csak azt

alapot alása túl legyen bizonyos nehéz napon

milyen érzés embernek nehéz napok vannak

minden lépés ami épen közel vannak illetőnek

kőnyű ne keljen hosszú útra indulni nehéz helyzetbe

a-kor ember nem igazán örül az ember kívánja

közel legyen nehéz helyzetbe közel legyen a-kor

ember örül dolgoknak nehéz helyzetbe közel van

öröm az embernek –

Categories
Egyéb kategória

káin Ábel

Kezdetben volt egy barlang. Ebben a barlangban élt Káin és Ábel.

Együtt laktak és együtt jártak vadászni: tucatszám vonszolták haza az elejtett antilopokat. A sípcsontjukból késeket csináltak: ezekkel a késekkel osztották meg egymás között testvériesen a hatalmas húshegyeket; ezekkel tisztították a bőrt, amelyet azután bekentek csontvelővel, hogy sima legyen: Így nem volt gond az öltözködéssel sem.

Igen ám; csakhogy az asszonyokat is az Úr áldása kísérte: a kis család nagycsaláddá gyarapodott. A barlang egyre szűkebbnek bizonyult. De sebaj: volt a közelben egy másik is.

Ennek a szomszéd barlangnak azonban volt már egy lakója: itt élt a rettegett kardfogú tigris. Ezért aztán egy szép napon a Káin-család és az Ábel-família apraja-nagyja fölkerekedett. A bátrabbak a barlang nyílásához kúsztak és hatalmas tüzet gyújtottak előtte. Amikor pedig a tigris riadtan felugrott a vackáról, fergeteges kő- és lándzsazápor fogadta. Ebben az egyenlőtlen küzdelemben ott is hagyta a kardfogát. Így aztán a megüresedett odúba beköltözhetett Káin és népes családja.

E sikeres akcióból megtanulták, hogy eredményesebben fognak vadászni, ha a jövőben is összedolgoznak. Hiszen például a két nemzetség együttesen már körülállhatott egy vadlóménest, fölkergethette a hegyre, ott aztán a megrémült őslovak egymás után vetették magukat a szakadékba. Káin és Ábel testvériesen megosztozott a zsákmányon. Később már a mamutot is megtámadták.

Arra is rájöttek, hogy a gyapjas teve zsírjával, melyet a púpjában találtak, meg lehet világítani a barlangot. De hogy az odúk még otthonosabbak legyenek, az ügyesebbek pattintott tűzkővel csodálatos vadászjeleneteket véstek a rideg barlangfalakra. Egy szó mint száz: az élet napról napra kellemesebbé vált. Áldották is érte az Úr nevét: hogy megadta azt a testvéri egyetértést, azt a békét, amelynek mindezt köszönhetik.

Ebben az időben történt, hogy a Sátán elunta magányos életét az elnéptelenedett Paradicsomban. Fölkerekedett hát, hogy megkeresse az embereket. Így bukkant rá Káin barlangjára.

– Mondd, Káin – szólította meg a patriarchát –, nem félsz te Ábeltől?

– Ugyan, miért félnék az én atyámfiától?

– Hát… te tudod… de napról napra növekszik a kőhegyűdárda-készlete… A nyílhegyeit meg szarvasagancsból készíti, és olyan erősek, hogy akár a hegyi elefánt bőrét is átlyukasztják.

– Ez csak természetes? Hisz nem lehet akármilyen nyílvesszővel elefántra vadászni!

– Igazad van – válaszolta a Kígyó –, csak úgy eszembe jutott. Aztán az Ábel-barlang felé vette az útját és elmondta ugyanezt Káinról.

Káinnak és Ábelnek aznap éjjel nehezen jött álom a szemére. Másnap reggel Káin összehívta fiait, és e szavakat intézte hozzájuk:

– Gyermekeim! Nincs a világon átkozottabb dolog, mint a széthúzás és pártoskodás. És nincs nagyobb kincs annál, mint amikor az emberek között egyetértés és béke uralkodik. Aki nem a békét szolgálja, az ellensége az életnek, ellensége az emberi boldogságnak.

– Úgy van! Jól beszélsz! – helyeselt a családi tanács.

– Mert képzeljétek csak – folytatta –, mi történne, ha az emberek háborúzni kezdenének. Ha munkájuk jelentős részét arra kellene fordítaniuk, hogy a másik nemzetséggel szemben nyilakkal és lándzsákkal fegyverkezzenek fel? Egyeseknek éjjel-nappal talpon kellene lenniük, hogy az esetleges támadások ellen őrizzék a barlangot. Nem is szólva arról, hogy ha két pártra szakadnánk és külön-külön járnánk vadászni, tetemes hátvédet kellene hagynunk, hogy az ellenség hadműveleteit is figyelemmel kísérhessük. llyen körülmények között bizony alaposan megcsappanna a zsákmány.

– Éhen pusztulnánk – tette hozzá az egyik fiú.

– És közben kiirtana bennünket a kardfogú tigris – tódította a másik.

– Nos – folytatta Káin –, sajnálatos értesüléseket szereztem arról, hogy Ábelék ilyesmiben sántikálnak. Úgy hírlik, nagy mennyiségű fegyvert halmoztak fel…

– Micsoda? – hördült fel a család, – Tűrhetetlen! Nem hagyhatjuk, hogy lábbal tiporják a békét! Akár az életünk árán is megvédjük!

– Én is így gondoltam – vette át ismét Káin a szót. Ez minden békeszerető család kötelessége. Mi azonban semmi esetre sem fogunk háborút kezdeményezni, sőt azon leszünk, hogy családunk egyetlen tagja se keveredjék ellenséges viszályba Ábel fiaival. Nagyon sajnálnám, ha Ábelék ennek ellenére megtámadnának bennünket, mert ebben az esetben csak fegyverrel tudnánk helyreállítani a békét. Az ilyen eljárás pedig már a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető békének. De bárhogy töröm is a fejem, ennél jobb módszert nem tudok kitalálni. Si vis pacem, para bellum: aki komolyan békét akar, időnként kénytelen keményebb eszközökhöz nyúlni, hogy az izgágákat megrendszabályozza. Mindenesetre nagyon elszomorítana, kedveseim, ha a dolog idáig fajulna.

Bizony, ezek a kilátások nemcsak Káin patriarchát, hanem egész házanépét is lehangolták. Néhányan építő ötlettel álltak elő: mi lenne, ha összejönnének Ábelékkal, hogy békésen elrendezzék az ügyet? Mások viszont kételkedtek az effajta tárgyalások sikerében:

– Mivel – úgymond – ha Ábelék tényleg ellenünk fegyverkeznek, ez esetben okvetlenül tagadni fogják. Azt mondják majd, hogy a kardfogú tigris ellen készülődnek. És ha mi arra kérnénk őket, hogy ne tegyék ezt, azt gondolnák, hogy biztosan épp azért kérünk ilyesmit, mert mi magunk akarjuk őket megtámadni; tehát annál inkább készülnének a háborúra, még ha eddig eszük ágában sem lett vgolna erre gondolni. Alighanem az lesz tehát a leghelyesebb, ha senkinek sem kszólunk a dologról, titokban azonban mennyiségileg is, minőségileg is bővítjük az arzenált, hogy népünk békéjét minden eshetőségre készen biztosítsuk.

Ebben aztán megállapodtak.

Ez idő tájt az egyik fiú fölfedezte a sisakvirág mérgét. Ha ezzel a méreggel bekeni az ember a nyilhegyét, a legjelentéktelenebb sebtől is perceken belül elpusztul akármelyik vadállat. Micsoda nagyszerű fegyver: ezentúl már nem kell tartani a kardfogú tigristől!

Az első pillanatban nagy volt az öröm: annyi bunda lesz ezentúl, hogy akár az egész barlangot kibélelhetik vele, a mécsesből pedig soha nem fogy ki az olaj! Káin azonban az öregek bölcsességével rögtön átlátta a helyzetet és következményeit.

Elrendelte, hogy a dolgot szigorúan titokban kell tartani. A közös vadászatokon tilos a mérget használni, nehogy Ábelék és is megismerjék. Viszont a barlangnak egy félreeső zugában mindig legyen egy fazék, amelyet megtöltenek vele, hogy szükség esetén kéznél legyen: ez a legjobb biztosíték arra, hogy mindenféle jogtalan támadásnak elejét vegyék.

A rendeletet mindenki helyeselte, csupán az egyik fiú, Hénoch csóválta a fejét:

– Hogy mi lesz ennek a vége? Egyre aggasztóbbá válik ez az egész ügy.

Addig-addig, hogy éppen erre a nagy biztonságosdira fázunk rá. A sisakvirág titka természetesen előbb-utóbb kiszivárgott. Ábelnek szöget ütött a fejébe. Egyszer aztán négyszemközt is megkérdezte Káintól, miért halmoznak fel ennyi veszélyes mérget.

– Jól tudod – felelte Káin –, hogy valamikor ebben a barlangban lakott a kardfogú. Ki tudja, hátha egyszer visszatér a fajtája.

Ábel mélyen elszomorodott: mégis igaza lenne a Kígyónak? Pedig annak idején rá se hederített!