sokan ódzkodnak a csoportterápiától, bár már az ősi kultúrákban a gyógyítás nyilvános esemény volt. (Az egész törzs ügyeként szerepelt.) A 21. századra lecsökkent a vallásos szertartásokban való részvétel, ahogyan általánosságban a közösségekhez való odatartozás. Léteznek-e még együtt végzett betakarítások és szüretek? Haláleset, megbetegedés vagy házépítés esetén segít-e a helyi közösség? Rendezünk-e utcabálokat? Ismerjük-e egyáltalán a szomszédokat? Szokott-e a nagycsaládunk együtt ünnepelni? Milyen egyéb hagyományokkal és rítusokkal bírunk? Léteznek-e olyan népszokások, amelyek évről évre ismétlődően kapaszkodót nyújtanak számunkra? Természetes vannak szép kivételek, de nem letagadható, hogy kevesebb tradícióval rendelkezünk. A közösségbe való járás csökkenésével azok fizikai és lelki támogatása is mérséklődött. Valódi védőfaktorként már nem tekinthetünk rájuk.
Mi van akkor helyette? Az online tér felerősödött – függővé vált az egész világ. A kapcsolatok meggyengültek. Nagyfokú lett a bizalmatlanság, sőt a sodródás. Egyre több embert érint az elmagányosodás, a szorongás és a lehangoltság. Kevesebb baráttal és megtartó családi kapcsolattal rendelkezünk, ugyanakkor megnőtt az igény az önismeretre. A pénz, a teljesítmény és a glamour előrébb való lett, mint a meghittség. Ráadásul nehezebben merjük magukat felvállalni és így egymáshoz őszintén közel kerülni. Azt gondolom, hogy mindezek szintén hatottak arra, hogy a különféle önismereti csoportok egyre szélesebb körben teret hódítanak pl. dramatikus, sématerápiás, személyközpontú, csoportanalízis, táncterápia.
A szakpszichológus, illetve pszichoterapeuta által vezetett csoportterápia főként azoknak hasznos, akik nehezen tudnak másokhoz kapcsolódni. Az interperszonális (személyek közötti) elakadások gyógyítása mellett azoknak is ajánlott, akik nem tudtak még a szüleikről érzelmileg leválni, alacsony önértékeléssel bírnak, túlságosan intellektualizálva élik a mindennapjaikat (megkerülve a nehéz érzéseiket az értelmi tényezőket emelik előtérbe), problémás az indulataikat kezelniük vagy éppen pszichoszomatikus problémákkal küszködnek. Azoknak szintén, akik már tudják, tudni vélik az elakadásaikat, de nem képesek rajta változtatni.