az egész tetejébe – mindezek ellenére – rangos állami kitüntetés kapott. Aki ilyen magas labdákat dobál, azt előbb vagy utóbb kifaggatom. Így is lett.
Itt ülök a budapesti piarista gimnázium igazgatói irodájában, velem szemben egy szelíd, halk szavú szerzetes. Őszintén megvallva nem gondolnám róla, hogy olyan merész gondolatokat tett közzé nemrég, amelyek által élesen szembeszállt a miniszterelnök helyettesével, a „keresztény” kormánypárt vezetőjével. Talán azt sem nézném ki belőle első benyomásaim alapján, hogy hazánk egyik elit katolikus fiú gimnáziumát irányítja. Ám párbeszédünk során kiderült, épp ez a jámborság az ő motorja, az erő helyett a közösségvállalás embere. Valójában jelenleg szinte az egyetlen “látható” egyházi csúcsközépiskola igazgatója, a másik ilyen intézmény ugyanis egy ideje hallgatásba burkolózott, nem indok nélkül. Ebből a gondolatkereszteződésből indul dialógusunk.
– Beszélgetésünkre készülve ellátogattam az Ön Facebook oldalára, s észrevettem, hogy a közelmúltban megváltoztatta a profilképét. Más esetben fura lenne, hogy egy piarista szerzetes miért egy bencés monostor fotóját választja „arcképként”, ezúttal viszont legalábbis sejthető az összefüggés.
– Azért tettem ki profilképként a Pannonhalmi Főapátság fotóját, mert nagyon erőteljesen ki szerettem volna fejezni a szolidaritásomat az iskolával, a kolostorhoz tartozókkal.
– Pedig a bencés „kupac” egyfajta szégyenfolt lett, még ha talán átmenetileg is a katolikus oktatás és a szerzetesség egén egyaránt. Hogyan tovább Pannonhalma után?
– Nem gondolnám, hogy helyes lenne ez a megfogalmazás. Sokkal inkább úgy látom, hogy az élére álltak valaminek, megnyitották a hibákkal való őszinte szembenézés időszakát, új kultúra kialakításának úttörőiként tekintek rájuk. Az egyház és az oktatás egyaránt magán hordozza a hierarchikus működési mód gyengeségeit: hatalmi viszonyok, erősebb kontra gyengébb. Valami elkezdődött a bencések lépésével, valami fontos változás az egészséges, igazságos közösségek irányába. Ezért szívesebben fogalmaznék úgy, hogy „Pannonhalma óta”, nem pedig „Pannonhalma után”.
