, Jó Pásztor vasárnapján azt az egy szót próbáltuk ízlelgetni és mélyíteni, amit az Úr Jézus mond: „az én juhaim”. Vagy ahogy a görögben van: „a juhaim az enyémek”. Mit jelent az, hogy az enyém, mit jelent Jézusénak lenni?
Most, ha megfigyeljük, mind a három olvasmányban egy másik szó emelkedik ki. Az első olvasmányban az apostolok – Pál és Barnabás – visszatérnek és elmondják, hogy mit művelt az Úr velük, mi mindent tett az Isten általuk, velük. Úgy tett általuk az Isten mindent, hogy velük volt, velük működött, együtt működött.
Aztán a Jelenések Könyvében: majd velük sátorozik az Isten, ahogy az eredetiben van. Isten sátra ott lesz az emberek között, és velük sátorozik, sőt az Ő népe lesznek. Megint ez a „velük”: maga Isten lesz velük.
Aztán az evangéliumban: csak rövid ideig vagyok veletek.
Ezt a szót próbáljuk egy kicsit ízlelni ma: veletek, velünk.
Bizonyára mindegyikünknek az életében ott van ennek a szónak a tartalma már gyerekkorunktól fogva. Még öntudatlanságban voltunk, amikor csodálatos, harmonikus együttlétet élhettünk meg édesanyánkkal, vele.
Később aztán az emlékeink is mutatják ezt: fogtuk a kezét édesapánknak, édesanyánknak, mentünk sétálni, vagy becéztek minket, vele voltunk, velük voltunk. Vagy este meggyújtottuk a lámpát, az asztal körül ültünk. Olyan különös tartalma van ennek a vele, vagy velük létnek, együttlétnek. Annyiféle színe tud lenni! Ahogy meséltünk egymásnak, énekeltünk együtt, beszélgettünk, tréfáltunk, társasjátékoztunk vagy kint voltunk a szabadban.
Aztán később a tanárokkal való együttlét, vagy a barátainkkal, vagy aztán azzal a valakivel, akit megszerettünk, vagy akiket megszerettünk, akikkel jó volt együtt lenni, és úgy éreztük, hogy elröpül a pillanat, és rövid mindig az együttlét, a szeretet együttléte.
Vagy jöttek hozzánk látogatóba a noviciátusba az apostoli emberek, elbeszélték, hogy miket éltek meg, mit küzdöttek, hogy működtek az evangélium hirdetésében, Isten ügyében. Azt is tudjuk, hogy vannak zavaró együttlétek, és hogy sok minden megzavarhatja az együttlétet, és van olyan élményünk is, hogy valaki csak ott van, és már érezzük, hogy valójában már nincs itt, már menni akarna, olyan hideg az együttléte.
