Categories
Egyéb kategória

ami nem szép dolog

Sok emberbe hiányzik a bízonyos csapat munka

lehet úgy van ezzel egyik ember mundjuk dolgozik

rajta meg legyen minden oldva ne legyen sok

munka neki amikor rá következik munka olyan

van meg tudja oldani de végül nem bírta volna

befejezni azt mukálatokat de egyik ember munkája

lenne de idejébe nem fért bele így másik lehet

hogy be segítetet neki úgye így egy kicsikét

könyebb dolga volt de úgy mondava kölcsönösen

segítetes másik munkájába úgye ez munkaba nagy

dolog ha egymáson aki elvan havazva másikon

be segít ami úgy mondva igazán szép dolog aki

következő ember jön dolgot könyebb lesz sokal

előző 2ember meg csinálta de olyan az illető meg

mondja amit kel egy dolgot neki meg oldaná mert

ő dolga lenne de az illető mondjuk csak déletős

és külön nem ráncsilághatom gyerebee old meg te

dolgod lene csak ezt ő gondolja kölcsönösen

segítel másik ember munkába van ideje előre

hallats dolgokba de nem szép dolog fejéhez vágod.

Te dologid old meg ezért gyerekbe külön.

Categories
Egyéb kategória

a házasság

A házasságban nem nagy konfliktusokon, hanem apró töviseken vérzik el a szeretet. : Napfényes életfilozófia)

2. A szerelem csak akkor szerelem, ha önfeláldozás. (Tolsztoj)

3. Akkor szeretünk igazán, amikor nincs szükség ezt ismételgetni

4. Nem lehet azt mondani, hogy a Szerelem minden, hogy a házasság egyedüli alapja a titokzatos vonzalom. Szerepet kell kapni a kötelességnek és az akaratnak is, amelyben az isteni sugallat jut kifejezésre és azt állandóvá teszi

5. Szeretni nem azt jelenti, hogy egymást nézzük, hanem, hogy együtt nézünk ugyanabba az irányba.

6. A házastársi kötelességek egyik alapelve, hogy vonzók maradjanak egymásnak. Tévedés azt gondolni, hogy az erénynek nincs szüksége púderre, arcfestékre, friss borotválkozásra.

7. Ne a táncnál, hanem az aratásnál válaszd ki az asszonyt! (szerb közmondás)

8. Két ember boldogsága törékeny növény. A klíma melegséget követel, a nagy viharok nem használnak neki, és megköveteli a figyelmes gondot és a mindennapi öntözést.

9. A házasság küzdelem, amely előtt Isten áldását kérik, mert az örökké tartó szeretet a legmerészebb vállalkozás.

10. Nem a szépség, hanem az erények teszik a boldog házasságot.

11. Boldog házasság az, ahol a férfi a fej és a nő a szív.

12. Nem angyalhoz mész feleségül. Az angyalok nem keresnek maguknak feleséget. Te olyat keress, aki szeret, megbocsát és meg

Categories
Egyéb kategória

a magány

Magányosnak és szomorúnak érzem magam, szükségem van a megnyugtatásra, hogy számítok neked, hogy helyem van a szívedben, még ha pillanatnyilag azt választod is, hogy mást csinálsz, mint hogy velem légy.

A vágy sóhaj lett nemsoká:
Szeretet szárnyán merre szálljon?
Nincsen rokonszív, nincs hová!

De – tudjátok-e, hogy mi a magány!
Csak egy tányér az ember asztalán,
csak egy pohár, amelyből inni méreg.
(…)
És mindennap így szólni: mégse jő!
És aki jő is: mégse, mégse ő!…
És ébren várni minden virradásra…

A világban úgy bolyongok, mint a vízcsepp,
Mely más cseppet kutat a tengeren,
Beleesik, hogy társát megtalálja,
S keres, amíg maga is elveg
yűk

Igazán s végleg téged várlak,
Érdes tüllben gyere lassúdan,
Horzsolj végig s hagyj itt örökre
Izzó kikerics koszorúban.

Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Categories
Egyéb kategória

ön becsmérlés

Lettem. Nemzettek. Keletkeztem. Növekedtem. Megszülettem. Az anyakönyvbe bevezettettem. Öregedtem.

Megmozdultam. Testem tagjait mozdítottam. A testemet mozdítottam. Egy helyben mozogtam. A helyemről elmozdultam. Egyik helyről a másikra mozdultam. Mozognom kellett. Mozdulni tudtam.

A számat mozdítottam. Érzékelni kezdtem. Észrevétettem magam. Üvöltöttem. Beszéltem. Zajokat hallottam. Zajokat egymástól megkülönböztettem. Zajokat keltettem. Hangokat hallattam. Neszeket keltettem. Zajokat, hangokat és neszeket hallatni tudtam. Beszélni tudtam. Kiáltani tudtam. Hallgatni tudtam.

Láttam. Láttam, amit már láttam. Öntudatra keltem. Felismertem, amit már láttam. Újra felismertem, amit viszontláttam. Érzékeltem. Amit érzékeltem, újra érzékeltem. Öntudatra keltem. Újra érzékeltem, amit egyszer már felismertem.

Néztem. A tárgyakat néztem. A megmutatott tárgyakat néztem. A mutatott tárgyakra mutattam. A megmutatott tárgyak nevét megtanultam. A megmutatott tárgyak nevét megneveztem. A megmutathatatlan tárgyak nevét megtanultam. Tanultam. Megtanultam. A megtanult neveket megjegyeztem. Megnevezett alakokat láttam. Hasonló alakokat ugyanolyan néven neveztem. Egymáshoz nem hasonló alakok közti különbséget megjegyeztem. Távollevő alakokat megneveztem. Távollevő alakoktól félni megtanultam. Távollevő alakok után vágyakozni megtanultam. Megtanultam a szót, hogy “vágy” és “félelem”.

Tanultam. A szavakat tanultam. Az igeidőket tanultam. A van és volt közti különbséget megtanultam. A főneveket megtanultam. Az egyes szám és a többes szám közti különbséget megtanultam. A határozószókat tanultam. Az itt és az ott közti különbséget megtanultam. A mutató névmásokat tanultam. Az ez és az az közti különbséget megtanultam. A mellékneveket tanultam. A jó és a rossz közti különbséget megtanultam. A birtokos névmásokat tanultam. Az enyém és a tiéd közti különbséget megtanultam. Szókincsemben gyarapodtam.

Mondatok tárgya lettem. Mondatok bővítménye lettem. Főmondatok és mellékmondatok tárgya és bővítménye lettem. Szájmozgás lettem. Betűk egymás utáni sorjázása lettem.

A nevemet mondtam. Azt mondtam, én. Négykézláb másztam. Szaladtam. Valami felé szaladtam. Cselekvő lettem. A földhöz képest megközelítő derékszögben mentem. Ugrottam. A nehézségi erővel dacoltam. Megtanultam testemet önnön hatalmam alá vetni. Megtanultam magamon erőt venni.

Tudni megtanultam. Tudni tudtam. Akarni tudni tudtam. Két lábamon járni tudtam. Két kezemen járni tudtam. Maradni tudtam. Állva maradni tudtam. Megállni tudtam. Fekve maradni tudtam. Hason csúszni tudtam. Holtnak tettetni magam tudtam. Lélegzetemet visszatartani tudtam. Megölni magamat tudtam. Sercinteni tudtam. Bólintani tudtam. Nemet mondani tudtam. Gesztikulálni tudtam. Kérdezni tudtam. Kérdésekre felelni tudtam. Utánozni tudtam. Példát követni tudtam. Játszani tudtam. Megtenni valamit tudtam. Meg nem tenni valamit tudtam. A tárgyakat elrontani tudtam. Egyik tárgyat a másikkal egybevetni tudtam. Egy tárgyat magamnak elképzelni tudtam. A tárgyakat értékelni tudtam. A tárgyakat szóra bírni tudtam. A tárgyakról beszélni tudtam. A tárgyakra emlékezni tudtam.

Az időben éltem. Gondoltam a kezdetre és a végre. Gondoltam önmagamra. Gondoltam másokra. A természetet levetkeztem. Lettem. Természetellenes lettem. Önnön életem lettem. Rájöttem, hogy én vagyok, nem te. Életemet közölni tudtam. Életemet elhallgatni tudtam.

Valamit akarni akarhattam, valamit nem akarni akarhattam.

Megteremtettem magamat. Aki vagyok, azzá teremtettem. Változtam. Más valakivé változtam. Életemért felelős lettem. A mások életéért is felelős lettem. Életem élet lett a többi élet között. A világot magamévá tettem. Értelmes lettem.

Már nemcsak a természetnek kellett engedelmeskednem. Szabályoknak kellett magam alávetnem. Kellenem kellett. Az emberiség történelmi szabályainak magamat alávetnem kellett. Cselekednem kellett. Tétlennek lennem kellett. Engednem kellett. Szabályokat tanultam. Metaforaként a szabályokra a “sarkalatos szabályokat” tanultam. A magatartás és a gondolatok szabályait tanultam. A külső és a belső szabályokat tanultam. A dolgok és az emberek szabályait tanultam. Általános és egyedi szabályokat tanultam. Az evilág és a túlvilág szabályait tanultam. Levegő, víz, tűz és föld szabályait tanultam. Megtanultam a szabályokat és a kivételeket a szabályok alól. Megtanultam az alapszabályokat és a belőlük levezetett szabályokat. Megtanultam tenni, ahogy kell. Társaságképes lettem.

Categories
Egyéb kategória

a teremtés történet

A teremtéstörténet visszája

Kezdetben teremtette Isten
az eget és a földet.

Sokmillió év múlva azonban
az ember végre elég okos lett.
Azt mondta:
Ugyan, ki beszél még itt az Istenről?
Én magam veszem kezembe a jövőmet!

Megtette,
és elkezdődött
a Föld utolsó hét napja.

Az első nap reggelén
elhatározta az ember,
hogy szabad lesz és jó,
szép és boldog.
Már nem Isten képmása,
hanem ember

És mert valamiben hinnie kellett,
hitt
a szabadságban és a szerencsében,
a börzében és a haladásban,
a tervszerűségben és saját biztonságában.

Aztán
– biztonsága érdekében –
megtöltötte
lába alatt a Földet
rakétákkal és atombombákkal.

A végső idők második napján
elpusztultak
a halak
az ipari szennyvizektől,
és a madarak
a vegyipar mérgező porától,
amit a hernyóknak szántak.
A mezei nyulak is
az utakon hagyott ólomfelhőkben,
az ölebek
a kolbász szép piros szinétől.
A heringek
a tenger szinén úszó olajtól
és az óceánok mélyén lévő szemétrakásoktól,
mert a szemét rádióaktív volt.

harmadik napon
kiszáradtak a füvek a mezőkön,
a lombok a fákon,
a mohák a sziklákon
és a virágok a kertekben.
Mert az ember
maga irányította az időjárást,
és pontos tervek szerint osztotta el az esőket.
Csupán egy kis hibát követett el az,
aki kiszámította az eső elosztását.
Amikor végre megtalálták a hibát,
már a szép Rajna
kiszáradt medrében feküdtek a hajók.

Categories
Egyéb kategória

hány ember szokásokból nem enged

Hány ember van úgy életbe hogy csak elkezd

egy filmet nézni úgy mondva meg kedveli azt

mert épen akor az rész nagyon érdekes napról

napra nézi úgye úgy lesz olyankor ember meg

kedveli azt filmet úgy lesz vele nem akkarja

elhagyni mert mindig érdekeségel várja nézőket

egyszer mondjuk épen hívná gyere létszi 1ser

meg tesz amit kért de lehet útána úgy akarná

rendszer belőle de te nem engeded mindig lehet

amíg szeretnéd azt de te neked azt filmet követni

monjuk te érdeksének találod amiből nem igazán

engednél belőle mondjuk te úgy vagy vele azt

követni szeretnéd én egyszer török filmet nézek

ami orvosról szol 2 fiatal aki egyik autiszta másik

egy nő azt embert elején nem igazán fogadta

el teltek múltak idők mondjuk 2fiatal jó barátok

lesznek igazán néha van olyan ösze vesznek de

úgye minden jó barátnál előfordul kicsit öszevesznek

pár napmúlva szeret egy más íránt müködni fog ez

ilyen film az 2pár aki elején még ismerkedtek eltelt

az idő az 2pár meg kedvelik egy mást filmbe úgy

játszak mondjuk igazí nagy emberek együt vannak

mindig meg halgatják egymást bajukvan az fiatal

ember igazából autiszta a nő meg nincsen baja de

azt embert támogatja mindenbe bajavan mindig

meg találja ez már barátság alakulása szeret jele

másik ember úgye ilyenkor ilyet lát az ember

szeret közvetit érdekesen meg orvos úgye az

kicsit érdekes nem igazán engedne belőle tudja

követni azt az szeretetről szól.

Categories
Egyéb kategória

aki meg akart gyógyulni

Pár kilométerre a várostól, a dombon, a nagy lepratelepet magas kőfal vette körül, s tetején az őrszemek fel-alá járkáltak. Akadt köztük fennhéjázó, goromba, de többnyire megértőek voltak. Szürkületkor a leprások összeverődtek a bástya aljánál, és kérdezgették a barátságosabb katonákat.

– Gaspare – mondták például –, mit látsz ma este? Van valami az úton? Azt mondod, szekér? És milyen az a szekér? És a királyi palota ki van világítva? Meggyújtották a fáklyákat a toronyban? A herceg visszajött? – Ez így ment órákig, soha nem fáradtak bele, s bár a szabályzat tiltotta, a jólelkű örök válaszoltak, gyakran nem létező dolgokat találtak ki, elhaladó embereket, ünnepi kivilágítást, tüzeket, még az Ermac vulkán kitörését is, mert tudták, hogy minden hír kellemes szórakozást jelent ezeknek a bezártságra ítélt embereknek. A súlyos betegek, a haldoklók is részt vettek az ilyen összejöveteleken, a még jó erőben levő leprások hozták ide őket hordágyon.

Csak egyvalaki nem jött, egy fiatalember, nemes lovag, aki két hónapja került a leprakórházba. Nagyon szép férfi lehetett, már amennyire ki lehetett venni, mert a lepra elképesztő gyorsasággal fertőzte meg, rövid idő alatt teljesen elcsúfította az arcát. Mseridonnak hívták. – Miért nem jössz? – kérdezték, mikor elmentek a kunyhója előtt.

– Miért nem jössz te is hallgatni a híreket? Ma este biztosan tűzijáték lesz, és Gaspare megígérte, hogy leírja nekünk. Nagyon szép lesz, meglátod.

– Barátaim – válaszolta szelíden, egy fehér ruhával eltakarta oroszlánarcát, és kihajolt az ajtón –, megértem, hogy nektek vigasztalást jelentenek az őr hírei. Ez az egyetlen szál maradt számotokra, ami a külvilághoz, az élők birodalmához fűz benneteket. Igaz, vagy nem?

– Hát persze hogy igaz.

– Ez azt jelenti, ti már beletörődtetek, hogy soha nem kerültök ki innét. Én pedig…

– Te?

– Én pedig meg fogok gyógyulni, nem mondtam le, én olyan… értsétek meg, olyan akarok lenni, mint régen.

Ott ment el a többiekkel együtt Mseridon kunyhója előtt a bölcs, öreg Giacomo, a telep patriarchája. Legalább száztíz éves volt, és majdnem egy évszázada emésztette a lepra. Nem volt már felismerhető testrésze, nem lehetett megkülönböztetni rajta sem a fejet, sem a karokat, sem a lábakat, a teste egy három-négy centiméter átmérőjű póznává alakult, amit nem lehet tudni, hogyan egyensúlyozott; a tetején levő fehér hajcsomóval olyan volt nagyban, mint azok a légycsapók, amiket az abesszin nemesek használnak. Talány, hogy hogyan látott, beszélt, táplálkozott, mert az arca teljesen szétmállott, nyílások sem látszottak a fehér, nyírfakéreghez hasonló varon, ami borította. De ezek a leprások rejtélyei. Ami a járását illeti, mivel ízületei sem voltak, egyetlen lábon ugrálva vonszolta magát, az is olyan volt, mint egy bot, aminek lekopott a vége. De nemhogy borzalmas nem volt, hanem egészében véve kedves jelenség volt. Tulajdonképpen növénnyé változott ember. És jóságáért, okosságáért mindenki tisztelte.

Mikor az öreg Giacomo meghallotta Mseridon szavait, megállt, s ezt mondta:

– Mseridon, szegény fiú, én már majdnem száz év óta vagyok itt, és azok közül, akiket itt találtam, vagy később jöttek ide, senki sem került ki soha. Ilyen a mi betegségünk. De meglátod, itt is lehet élni. Van, aki dolgozik, van, aki szeret, van, aki verset ír, van szabónk, van borbélyunk. Boldog is lehet az ember, legalábbis nem sokkal boldogtalanabb, mint a kint élők. Minden azon múlik, hogy beletörődjünk. De jaj akkor, Mseridon, ha a lélek lázadozik, és nem nyugszik bele sorsába, ha a lehetetlen gyógyulásra vágyik, akkor az megmérgezi a szívet. – Mikor ezt elmondta az öreg, megrázta szép fehér bóbitáját.

– De nekem – vágta rá Mseridon –, nekem meg kell gyógyulnom, én gazdag vagyok, ha felmásznál a falakra, láthatnád a palotámat, két csillogó ezüsttornya van. Lent várnak rám a lovaim, a kutyáim, a vadászaim, és a fiatal kis rabszolgalányok is várják visszatérésemet. Érted, kedves bölcs pózna, én meg akarok gyógyulni.

– Ha a gyógyulás csak az akaráson múlna, nagyon egyszerű lenne a dolog – nevette el magát jóságosan Giacomo –, többé-kevésbé mindenki meggyógyult volna.

Categories
Egyéb kategória

egy kirándulásos nyárunk

Aki emlélkszik egy kicsike idei nyár az

alapítványba igen csakze rendhagyó lesz idén az

alapítványba nem lesz nyári szünet úgy volt

tanév vége felé hogy heti szinten nyári idő alat

1ser össze jöni akor azon napon kírándulni

fognak az alapítványsok juniús 14én hétfőn

vácrátotra mentünk bontanikus kertet meg nézni

ami igazán jó sikerült az követő hétfőn juniús21

én hívatalosakal volt az alapítvány deményi

éktermbe aki támogatja az alapítványt kérese

az volt fotozkodjanak ót meg volt jó sikeült

az nap július eljén hétvége pénteken elmentek

starandolni egy közeli helyre jó érezték magukat

az követő kicsike pihenés .dolga pedagógusnak

egy dolga akat 1hét nyaralni julíús 16án pénteken

hollóköre mentek kírándulni jól érezték magukat

az következő julíús 28 szerdán szílvásvárdi

strandra mentek jól éreztük magukat.agusztus11én

szomszéd köségbe van lovaspark oda mentünk

el kicsikét lovagolni jól érzeték magukat 1 hét

pehenő volt .agusztus 20ai héten egy hétvégi

kírándulást terveztünk szílvásdra kis vaszutat

megnéztük jól éreztük magunkat.idei év

útolsó kírándulás csoki mezeúmba látogatak el

héten szerdán volt szeptember 1én mikor indul

az idei év foglakozás bent nem tudom meg

tudom előre jelezni fogom önöknek. Tartsanak

velem minden nap itt

Nincs elérhető leírás.
Nincs elérhető leírás.
Nincs elérhető leírás.
Nincs elérhető leírás.
Nincs elérhető leírás.
Nincs elérhető leírás.
Nincs elérhető leírás.
Nincs elérhető leírás.
Lehet, hogy egy kép erről: 9 ember, álló emberek és belső tér
Categories
Egyéb kategória

a tisztelt másik ember felé

Mindenki van olyan ismersőse aki mondjuk

igazán közel állt hozzá mondjuk egy jó

beszélgetés útán meg ismeri másik embert úgy

van ilyenkor ha már azt embert jól meg ismeri

tán még sok idő útán igazán közel álni fog feléd

azt embert te enyi idő útán jól meg ismerted azt

embert történe mondjuk egy tragikús hír az

ember meg hallt úgye téged ismert illő ilyenkor

meg adni tisztelt felé te ismerted mondjuk azt

embert én ilyen helyzetbe jártam napokba egy

jó havorom ment el jól ismertük egy mást másik

kapocs meg az volt kisebik lánya épen adot nekem

valmit gyerekoromba .és így úgy voltam úgye

mint ketőt igazán ismertem így tisztelet a felé

az ember felé meg kelt adni aki meg halt az meg

úgye jó haverom így tisztelt meg járt úgy voltam

vele hogy meg halt ki megyek temetésre úgye

ott meg volt főnökömel ígzán jóba vagyok ő

temeti el úgy voltam szoltam neki fől kisérem

sort ahova temetni fogod a azt ezt azért tetem

az aki elhunyt haverom így tisztelt meg adtam

felé ez hogy ado ki mentem tisztelt másik ember

egybe ez kicsike nosztaligázás nekem azon

helyen temete ahol régen dolgoztam egy be

tisztelt másik ember felé de musályból kicsikét

nosztalgiáztam volt helyemen.

Categories
Egyéb kategória

zakeus fügefán

ZAKEUS vámos volt, és apró termetű.

Szerencsétlen párosítás. Ha valaki „vámos”, vagyis, enyhén szólva, nem minden eljárásában tökéletesen feddhetetlen, vagy olyan foglalkozása van, amihez a közvéleményben – joggal, nem joggal – bizonyos megvetés tapad; egyszóval, ha valaki „bűnös ember” (mint Zakeus mondja rövidesen magáról), akkor legyen hozzá kellő ereje, izma, ökle, kellő testi fölénye a többiekkel szemben, akik igazában lenézik, de mert erősebb náluk, úgy tesznek, mintha tisztelnék. Vagy legyen legalább kellő hatalma, mozgósítható szolgákkal, poroszlókkal, pecérekkel, és mindennek birtokában kellő föllépése: olyan kihívó és fennhéjázó, hogy nem mernek se pisszenni a jelenlétében, se pusmogni a háta mögött.

Ez a Zakeus azonban „alacsony termetű volt”; és hiába volt gazdag, hiába volt „feje a vámosoknak”: amikor meghallotta a Jerikóba bevonuló tömeg zsibongását és kijött a házából és megállt az út mentén, „mert szívesen látta volna Jézust szemtől szembe”, azért még senki sem csinált helyet neki, hogy láthasson, és semmiféle ügybuzgó hang nem emelkedett, hogy így kiáltson: „félre, félre, tágítsatok innét, nem látjátok, hogy a gazdag Zakeus közeledik, az erős és hatalmas Zakeus, aki látni akarja szemtől szembe Jézust!” Ezzel az aprócska emberrel, ezzel a kíváncsi törpével nem törődött senki. Ügyet se vetettek rá. Illetve nyilván akadtak, akik mégis vetettek rá némi ügyet. Nézzétek, a gazdag Zakeus, az inci-finci nábob! Azzal bizonyára jól oldalba bökték a tolongásban, ráhágtak a lábára, bosszúból, amiért gazdag és vámos és ráadásul apró termetű; addig taszigálták, csak mintha véletlenül tennék ebben a tülekedésben, míg egészen ki nem szorították az út legszélére, s onnan is tovább, az árokba. Onnét aztán még kevésbé láthatta szemtől szembe Jézust.

Senki nem tudósít róla, miért akarta minden áron Jézust látni. Talán nem is tudta senki; ezt elfelejtették megkérdezni tőle. Valószínű, hogy ha megkérdezik, Zakeus maga sem tudott volna válaszolni. Esetleg úgy felelt volna, mint a gyerek, ha faggatják: csak. És ezzel az együgyű felelettel Zakeus mégis a lehető legbölcsebben felelt volna.

Mert miért jut eszébe hirtelen egy vámosnak, hogy szemtől szembe lássa Jézust? Miért szalad ki hirtelen a házából, hagyja ott egy teljességgel érthetetlen pillanatban az üzletét, a vagyonát, a kincseskamráját, a terített asztalát? Valami azt mondja benne: okvetlenül látnom kell. Nem csak messziről, mint egy fölvonuláson, vagy egy színházban. Szemtől szembe kell látnom. Nem vagyok méltó rá, hogy a hajlékomba jöjjön, ilyen esztelen vakmerőséget álmodni sem mernék, de ami a látását illeti: látnom kell, lehetetlen, hogy ne lássam, egész életem azon függ, hogy lássam. Szemtől szembe. Hogy belenézzen a szemembe, és én az övébe. Ajtót-ablakot tárva-nyitva hagytam; lehet, hogy közben kirámolják a házamat, kirabolják a kamrámat, mindenemből kifosztanak. Mindegy. Az a fontos, hogy szemtől szembe lássam.

De hiába ágaskodott, „a tömeg miatt nem láthatta”. Néha mintha csak azért volna Jézus körül ez a „tömeg”, hogy ne láthassák tőle Jézust azok, akik szemtől szembe látni akarják. A „tömeget” látják; a „tömeg” eltakarja előlük Jézust: Zakeus áll az árokparton, és sem Jézust nem látja, sem azokat, akik ott vannak egészen közel hozzá, olyan közel, hogy lépésüket önkéntelenül az ő lépéséhez igazítják. Ezeket egyelőre nem látni. Csak azokat, akik önhitten és magabiztosan vonulnak, büszkén és vállasan, időnkint oldalt pillantva, az ilyen árokszélen rekedt aprócska Zakeusok felé, gúnyosan és fölényesen, amiért ezek a Zakeus-fajták csak az árokparton szoronganak, amiért nem nőttek elég nagyra, akkorára mint ők, s amiért aprócska Zakeus létükre mégis látni akarják Jézust. Ráadásul szemtől szembe.

Jézus vonul a pusztában, Jézus vonul Galileában, Szamáriában, a Jordán pártján, egyik Jerikóból a másikba, a világ végezetéig, és körülötte a „tömegben”, a tömeg legkülső gyűrűjében változatlanul, Jerikóból Jerikóba ott vonul mind a világ végezetéig ez az élő elutasítás, a kevélységnek, az erénygőgnek ez az élősövénye, ez a tüskéivel kifelé fordult élő kerítés, ez az élő fal, amelytől nem látni Jézust.

Azt mondják, ha nem szóval, akkor a szemükkel, a járásukkal, a válluk mozgásával, az ajkuk biggyesztésével: „Bűnös vagy, Zakeus, maradj a helyeden, ne tolakodjál előre, a mi utunkra, a mi soraink közé. Sose furakodjál te, gyarló vámos, az igazak seregébe. Sose akard te szemtől szembe látni az Urat. Nem vagy méltó a látására; ha jól meggondoljuk, még a mi látásunkra sem vagy méltó. Húzd meg magad, te szégyentelen kis Zakeus. Miféle szemtelenség dolgozik benned, hogy azt képzeled, ilyen könnyű az út a magadfajtáknak az Úrhoz? Nem, barátocskám! először a mi saruszíjunkat kell megoldanod, a mi lábunkat megmosnod. Egyelőre azonban nem érünk rá megengedni neked, hogy megoldd a sarunk szíját és lemosd a lábunkról a port. Előbb azt is ki kell érdemelned, Zakeus. Addig várj a sorodra, lehetőleg minél távolabb innét”.