Az Ábrahámnak tett ígéret valójában az ő evangéliuma.
Az első keresztények nagyon szemük előtt tartották ezeket az eseményeket: Ábrahám meghívását, az ígéreteket, amelyeket kapott, a szövetségkötését Istennel, aztán az imáját, ahogy Szodomáért könyörög, az alkuját Istennel, és legfőképpen Izsák föláldozását. Vagy a készséget, hogy föláldozza Izsákot is. Viszont ha kikeressük az ApCsel 2,39-et: „mert az ígéret nektek, és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk.”
Igen, ez az ígéret ez evangelium az eredetiben. Tehát nem csak úgy fordítja, hogy ‘ígéret’, hanem ‘örömhír’. Az nektek és tulajdonképpen mindenkinek szól. Tehát ha mi most arról elmélkedünk, hogy Ábrahámnak milyen ígéretet adott Isten, akkor szemünk előtt tartjuk, hogy az nekünk is szól, és mindenkinek. És mi már jobban látjuk annak az ígéretnek a beteljesedését, mint Ábrahám.
Tehát most vegyük a szövegeket, amik arra vonatkoznak, hogy Isten milyen ígéretet adott Ábrahámnak, és Ábrahám hogyan felelt az ígéretekre.
3.1. Az első szöveg a Teremtés könyvéből a 12. fejezet eleje, ahol leírja, hogy JHVH szól Ábrahámnak. A teremtésnél is szólt Isten. Igazán csodálatos dologról van szó. Mert nálunk, embereknél is döbbenetes, hogy szólni tudunk. Milyen csodálatos szerkezet az ember, hogy szólni tud! Még ha siketnéma is valaki, akkor is árad belőle a mondanivaló, akkor is jelekkel, de szól. A szellemében, a lelkében, értelmében megfogalmazódnak, születnek a szavak, mint egy forrás.
Az, hogy „Szólt Isten”, azt jelenti, hogy az Istenben van ennek az őseredeti titka, hogy szól. Isten nem kész, lezárt, lepecsételt valaki, olyan értelemben abszolút tökéletesség, hogy kész van mindene, nincs semmi új benne – unalmas Isten lenne. Isten nem olyan. Isten forrás, egy örök, kimeríthetetlen, végtelen forrás. Olyan értelemben végtelen Isten, hogy végtelenül, határtalanul, kifogyhatatlanul képes adni, szólni. Új dolgokat teremtek. Mondja többször az Ószövetségben. Egészen új dolgokat hozok létre.
Ez az örök, új Isten az igazi Isten. Szólt Ábrahámhoz. Ábrahám életében Isten egész újakat mond. Egész meglepő, hogy kulturált helyen van Ábrahám: Úr városában. Az akkori kor egyik legkulturáltabb helyén. A városi kultúra részese. És azt mondja Neki Isten, hogy hagyd ott ezt. Menj ki földedről! Hagyd el földedet! Szülőföldedet. Mert neki nem volt birtoka. A hazádat hagyd el. A házadat. És Atyádat. A szűkebb családi kört, meg a tágabb odatartozást, a nemzetét. A társadalmát, meg annak a gondolkozását is. Hagyd el! Menj ki onnan! És mit mutat neki? Hova? Hova menjen? Menj arra a földre, amelyet én majd megmutatok Neked. Tehát teljes bizonytalanságban hagyja. Indulj el! Menj ki!
