lunablog

Szombat délelőtt, felhőfoszlányokon lóg a nap, olvad az aszfalt. Öregasszony ballag a József utcában, kezében cekker, igazi, nagyanyám korabeli, lötyög benne a fél kiló krumpli. Egy tíz év körüli kislány pórázát engedetlenül rángató kutyát sétáltat. Piros sportkocsi parkol a járdaszélen, ajtaja nyitva, hátradőlve nagydarab farmernadrág és trikó alszik az első ülésen, mellette a padlóra csúszva gyűrött újság.

Könyvkötőmhöz sietek, az egyik kopott ház harmadik emeletére. Nem először járok itt, rendszerint szombat délelőtt. Mindig meglepődöm. Este itt minden utcasarkon áll egy lány. Aki errefelé lassan halad, tudja, mire számíthat. Van, aki számít valamire, van, aki csak nézelődik, de ritka e tájon az olyan madár, aki nem tudja, hogyan szoktak itt fütyülni.

Újság is megírta: ez bizony úgynevezett rosszhírű környék.

Könyvkötőm azért lakik itt, mert szegény ember, s itt tudott magának kevés pénzéből lakást szerezni. Én azért járok ide, mert itt tudom kevés pénzért rendesen beköttetni könyveimet, megcsináltatni dobozaimat tornyosuló papírhalmaimnak.

A kurvák meg azért vannak itt, mert szeretik a környéket.

Este. Éjszaka.

Ezt értem.

De szombat délelőtt mindig meglepődöm, hogy minden utcasarkon áll egy lány, néha kettő, mindig parkol egy autó, mindig alszik benne egy farmernadrág és egy trikó, és a környék, az utca lakói – és az éppen arra járók, én is – úgy kerülgetjük az utcalányokat, mint elegáns hölgyek az észre nem vett kutyaszart az Andrássy úton.

Dolgozó nők, hozzátartoznak az utcaképhez.

Szabadság van: aki dolgozik, nálunk boldogul. Régi jelszó.

Csütörtökön, július 8-án olvastam a Népszavában a vastag betűs címet: Tétovázó önkormányzatok: késik a kéjzónák kijelölése. Alatta kisebb betűkkel: Egyelőre csak a nyolcadik kerület önkormányzata akar dönteni.

Az önkormányzatok tétováznak, a lányok nem. Nincs kijelölve, de a hülye is látja: a József utca kéjzóna.

Sietek a könyvkötőhöz. A lányok nem szólítanak meg. Látszik rajtam, hogy értelmiségi vagyok? Vagy az, hogy nincs a bukszám dugig tömve? Gyanús a céltudatos haladásom? A telepakolt aktatáskám?

Amikor negyedszer vagy ötödször jártam itt, már tudtam: a kis sárgahajú áll azon a sarkon, a rozzant kapu előtt egy olyan göthös, a nagydarab, combjait villogtató a garázs előtt grasszál…

Most szombaton meleg volt, előző nap este leszakadt az ég, kora délelőtt gőzölgött az aszfalt. Itt egy lány, ott egy lány, pang a piac.

Sietek.

És a kapuban, a behajtott kapuajtónak támaszkodva áll egy lány. Új, eddig nem láttam. Talán húszéves. Talán több. Talán kevesebb. Kétségtelenül formás darab. Az arcán nincs két kiló festék, a blúza feszül, de a szoknyája majdnem illedelmes. Fekete körömcipője rég látott cipőkefét, de parfümöt használ, nem olcsó kölnivizet.

Lépnék be a kapun, de úgy meglepődöm, hogy pillanatra megállok. A mozdulatom félreérti, megszólít. Érdekel? Most jövök igazán zavarba. Merthogy a szó csak kétértelmű, de a hozzá tartozó mozdulat lenyűgöző.

Ugyanis a lány – felrúgva ősi mestersége alapszabályait – karján nem retikült lóbál, hanem kezében könyvet tart, s amíg a kapuhoz nem értem, olvasott.

Nem akartam elhinni. S a meglepetéstől akkor álltam meg, amikor – belepillantva a nyitott könyvbe – észrevettem: verseskötet van a lány kezében.

Váci Mihály – olvasom a kötet gerincén.

Sietek a könyvkötőmhöz, és áll a kapuban egy kurva, kezében verseskötet. Váci Mihályt olvas. És amikor pillanatra megállok, egyszerre mozdítja felém a mellét és a könyvet: Érdekel? Némán nemet intek, igyekszem egyenletes tempóban végighaladni a rohadó szemétszagú kapualjon.

Amíg a harmadik emeletre érek, jönnek-mennek fejemben a gondolatok. Valaha olvastam egy francia író novelláját. Egy élelmes könyvkereskedő minden reggel végigböngészte az újságok halálozási híreit, s eladatlan, eladhatatlan könyveit elküldte a halottak címére, utánvéttel. A hátramaradottak természetesen kifizették a számlát. Mígnem egy köztudottan szenilis öregasszony halálakor az egyik rokonnak szemet szúr, hogy felsőfokú latin nyelvtankönyv érkezett utánvéttel a halott nevére. És nagyon elgondolkozik: lehet, hogy a bolondnak tartott öreg rokon valójában éles eszű, okos teremtés volt, aki bolondériái mögé rejtette bölcsességét, s miközben mindenki nevetett rajta, ő latinul tanult, és ókori filozófusokat olvasott?

Áll ez a lány a József utca egyik kapualjában, buján feszülnek a mellei, kezében verseskötet, kuncsaftra vár.

Lehet, hogy tudja: lakik itt a házban egy könyvkötő, szombat délelőtt ahhoz amolyan könyvmoly emberek járnak.

Elképzelhető, hogy valóban szereti a verseket, s mert szombat délelőtt a nagy melegben nincs forgalom, versek olvasásával üti agyon az időt.

Szereti a verseket, én meg azt hiszem róla, hogy csak egy buta sarki kurva?

Volt valami furcsa szomorúság a szemében.

Már lefelé ballagok a lépcsőn. Megszólítsam?

A kapualj üres. Földre hajítva a fölrepedt sarkú verseskötet.

hányszor úgy az ember életébe az eltervezi

azt  amit úgy  mondva  nagyon szeretné hogy

végre  tudjon hajtani  ,azon napon hajtani

amit úgy mondva  szeretné  meg legyen  neki

azon napon olyan és azzal úgy mondva meg van

úgy  van  vele ember öröm  van egy  kicsike

szívébe  amit  úgy  mondott szeretné  véghez

vinni az úgy mondva  sikerült neki ,és  úgy van

vele  akkor ember jó  még egy  munkát eltudok

végezni   hogy   ilyen jó sikerült véghez vinnem

amit  szeretet  volna ezzel  meg van úgy van vele

illető   meg érdemelt pihenését  tölteni az ember

úgy van vele  úgy  tervezi ő  onnantól pihenne .

olyan mai világba  aki úgy  mondva   annyiból ál

napja  tévé meg egyéb  szórakozása van ilyenkor

úgy van ő  mennyire  elvan fáradva ,és úgy

mondva   nem is  érdekli  semmi úgy  van vele,de

néha  úgy van  meg lát egy  dolgot életbe  meg

kéne  úgy mondva  csinálni anyába meg tervezi

hogy  mit  egy kis  időbe neki bele férjen utána

úgy  van ő  meg érdemelt pihenést tölti.  én

eltervezem  dolgaimat mostanában itt végzem

dolgoznak segítek így itthon végzem kel ,egyik

nap  meg érdemelt esti tévénézésemet tölteném

úgy  voltam azt meg nézem ha  mégse  akkor

úgy  vagyok  úgy is kikapcsol ,de  terv sikerült

meg néztem amit  szeretem volna ,és közli utána

anyukád  én voltam  kint nálad be takarni meg

ne fázzál ezt  se észlelted annyira voltál alvásba

Napkeleti bölcsek karakterében és Jézus elé járulásában az a gondolat fogalmazódik meg, hogy Jézus nemcsak a zsidókhoz jött el – a messze földről érkező pogány bölcsek is leborultak előtte. Érdekes, hogy valójában pontosan nem tudjuk, hányan lehettek, de az ajándékok száma alapján – Origenész ír a három ajándékról – három király lett belőlük. A napkeleti bölcsek különben azért lettek királyok a későbbi hagyományban, mert a szír források egyiküket Goudophare királlyal azonosítják, akit Tamás apostol keresztelt meg. Egyesek Noé fiainak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottait, mások az akkor ismert földrészek Európa, Ázsia, Afrika) képviselőit látják bennük. Ez utóbbi felfogás az oka annak, hogy a harmadik királyt a középkortól kezdve szerecsennek ábrázolták. Állítólag Beda Venerabilis (672–735.) jegyzi fel először a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar. Le is írja őket. Ez azért érdekes, mert a ravennai San Apollinare Nuovo korábbi mozaikján (Nagy Theoderik idejéből) is ott a három név. Ez első ábrázolásuk:

Bod Péter a 18. században így ír: „Vízkereszt napja Boldogasszony havának hatodik napjára esik, amely napot a rómaiak szenteltek az Augustus császár tiszteletére. A keresztények pedig a magok vallásokra alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt megszentelni. Micsoda nevei voltanak ennek az innepnek? Mondották ezt epifániának, megjelenés innepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. Melyre nézve nevezték a régiek festum luminárium, világosság innepének is. Mert a bölcsek megjelentek Jeruzsálemben [sic], mert a Krisztus is ezen a napon megkeresztelkedvén, hivataljához fogott, és kijelentette ki légyen: arra nézve is mondatott teofániának, Isten megjelenésének. Mert a lakodalmazó házban a vizet borrá változtatta, és a maga hatalmát kimutatta, ezért nevezték ezt a napot bethfániának, házban való megjelenésnek… Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért? Krisztus vízzel való megkeresztelkedésének emlékére.”

jézusi etika – mintaetika is, formai etika is, tartalmi etika is. Mintaetika: Tanuljatok tőlem… Példát adtam nektek… Legyetek tökéletesek, miként a ti Mennyei Atyátok tökéletes. Formai etika: istennektetsző, szent, jó, tökéletes, kereső, Jézust megvalló és követő, parancsait megtartó, állhatatosan virrasztó – ilyen vagy ilyenné akar lenni az, aki Jézus tanítványa. De van Jézusnak tartalmi etikája is, amely megmondja, miben áll a Mennyei Atya tökéletessége, minek következtében válhatik istennektetszővé az ember, hogyan viselkedik az, aki az ő tanítványa. Minden ellenkező híreszteléssel szemben Jézus a maga vallásához hűségesen ragaszkodott, s csak azt akarta tanítani, amit tanult annak szent tekercseiből.„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek nektek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük”, – foglalja össze etikai mondanivalóját, majd hozzáteszi: – „mert ez a Törvény és a Próféták” (Mt 7,12). Thóra va-nabim – héberül, a mi szavainkkal pedig: ezt tanítja az ószövetségi szentírás. Amikor pedig az utolsó napokban már egyértelmű, hogy vérre megy ellene a főpapi játék, s egy teológus megkérdi tőle, mi a nagyparancs a Thórában, szó szerint idézi a Deuteronomium egy versét válaszként: „Szeresd Uradat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ezen a két parancson függ az egész Törvény és a Próféták” (Mt 22,37-40).

A Máté-féle ítélettabló sem hagy kétséget: a felebarát – a segítségre szoruló ember. Nemre, fajra, osztályra tekintés nélkül, mert Isten nem személyválogató. „Mikor láttunk téged éhezni, és nem adtunk volna?” – kérdezik az Emberfiától az ítéletre egybegyülekező nemzetek. S Ő válaszol: „Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg” (Mt 25,37.40). Szeretetfogalmának van terjedelme, és van tartalma. A kor teológusai mindenképpen rajta voltak, hogy eretneknek, tévtanítónak tekinthessék és bizonyíthassák öt. Ezért aztán sűrűn kérdezgették. Lukács beszámol róla, hogy „előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt. és ezt kérdezte: “Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”” A Thórát nem eltörölni, hanem megvalósítani jött Jézus minden álság nélkül – de azért nem minden óvatosság nélkül, amely mindig jó, ha hivatalból kérdezgetnek valakit – ezt válaszolja: „Mi van megírva a Thórában? Hogyan olvasod?” Felmondatja a „hatósággal” a krédót, majd hithűségi bizonyítványt állít ki ő, a csapdába szorítani akart Jézus a csapdába szorítani akaróról: „Helyesen válaszoltál”. Ily könnyen azonban nem szabadulhat, mert a „hatóságnak” joga van új kérdést feltenni: „De hát ki az én felebarátom?” Ekkor mondja el Jézus a rablók kezébe esett ember történetét, melyben éppen egy eretnek szamaritánus segít a bajba jutotton. S hogy most már támadásba is lendüljön az, akit meg akartak szorongatni, belefűzi a történetbe, hogy az őt megkísértő és kérdezgető teológusnak az „elvtársai”, egy pap meg egy levita, szépen elsétáltak a történet félholtra vert szereplője mellett. Végezetül az írástudóval válaszoltatja meg annak kérdését: „aki irgalmas volt hozzá” – az volt a három közül a felebarát. Nem a pap, nem a levita, hanem az eretnek. De még ennyi sem elég a csapdát ragyogóan meghiúsító Jézusnak, mert még egy kis erkölcsi buzdításban is részesíti „kihallgatóját”: „Menj te is, és hasonlóképpen cselekedjél” (Lk 10,25-37).

Nem tudhatjuk, minő történetet találna ki Jézus, ha korunkban hallgatnák ki Őt vallásának törvénytudói. De félek, aligha arról szólna, hogy az Innsbruck és Wörgl közti sztrádán mi történt, hanem talán inkább arról beszélne, hogy egy Prakash nevű indiai jezsuita járt a napokban Budapesten, aki 15 000 indiai szegény gyereknek ad hitet, műveltséget és ennivalót, és szinte csak eretnekgyanús elemek hallgatták meg beszámolóját, s az 55 ezer dollárt, amit magával vitt. azt is éppen ezek adták össze, mégpedig a maguk szegénységéből. Azért gondolom, hogy valami ilyesmiről beszélne, mert azóta, hogy köztünk járt, „világfaluvá” lettünk, s a felebarátot sokkal inkább Délen meg Keleten kell keresnünk, mint azok körében, akik százharminccal repesztenek sztrádáinkon. Hogy papok meg leviták szerepelnének-e mai történetében, azt talán ez alkalommal inkább nem bolygatnám. Már csak azért sem, mert szalad az idő, s nekem tételt kell mondanom. Még nem tisztáztuk, mi a szeretet tartalma, de a terjedelme talán már világos: senki sem hagyható ki. Sem aktíve, sem passzíve. Mindenkinek szeretnie kell, és mindenkit szeretnünk kell. Csak felebarát él a földön, s bizony nem vagyunk az Isten gyermeke, s nem vagyunk Jézus tanítványa, ha egyet is ki akarnánk rekeszteni szeretetünkből. S akkor a legkevésbé, ha a kirekesztett a legkisebbek, a legelesettebbek közül való. Csak felebarát. Más nem. Jézus „országban” gondolkodott, s ennek fogalmi ellenpárja volt a „világ”. Az országnak Jahve volt a királya, a világnak pedig a Sátán volt a fejedelme. A világnak három kategóriája van: barát, közömbös-semleges és ellenség. Jézus nem ismeri a három kategóriát: Neki csak egyetlen kategóriája van: felebarát. (Nekem hány van?)

Angol kisváros, a középkor végén. Hosszú évtizedek óta minden karácsonyestén előadták csűrjében Jézus születésének misztériumjátékát, egy réges-régen halott, ismeretlen költő művét. Egy erre a célra alakult konfraternitás. A hentes, a kovács, a kötélverő… egyszerű, jámbor polgárok, akik erre az estére átváltoztak ajándékvivő pásztorokká, Jézus-őrző Szent Józseffé vagy – magukra húzva a régi misztériumok nehéz jelmezeit – jászol előtt térdeplő, Isten fiát melengető alázatos ökörré és szamárrá.

De ezen a karácsonyon elmarad az előadás. A színészeknek nincs kinek játszaniuk; a jéghideg csűr üresen tátong. A színjátszók tiszta hiténél erősebbnek bizonyult a rágalom, a botránkozás, a bűn és az emberi gyöngeség. Amikor Goodlack, a városka kevély kocsmárosa magával viszi a lányt, akinek a Szűzanya szerepét kellett volna játszania, s amikor sorra elszélednek a színészek is: úgy látszik, mindennek vége. Mindennek: a középkornak, a gyermeki hitnek, a misztériumjátékok korának és lelkének. Csak ketten maradnak a színen – André Obey nagy sikert ért darabjában, az Éjféli harangszóban: – Bradshaw, a robusztus kovács, a misztériumtársulat vezetője, és a lelkes kis Greene, az egyik a Jászol ökrének, a másik a Jászol szamarának jelmezében. S akkor, a magány hideg csöndjében megszólal, mintegy magához beszélve, Bradshaw, az „ökör”:

– 1405 óta most történik meg először, hogy nem adják elő a városban karácsony estéjén Jézus születését. Kilencvennégy esztendőn át játszották a misztériumot, apáról fiúra, kézről kézre hagyományozva, és most vége… Elszakadt a szál. Kilencvennégy év: elszáll, eltűnik… Tudod, mi döbbent meg a legjobban? Az, hogy az emberek nem is érzik, mikor szakad meg a szál. Föl kellene ordítaniuk… de nem, élik tovább a világukat, mintha mi sem történt volna, közönyösen, könnyelműen, hűtlenül… Eh, tán jobb is igy. Milyen hideg van itt! Indulunk haza? Gyerünk, Greene!…

De a fiú nem mozdul. Azt mondja:

– Bradshaw úr… Nem szakadt meg a szál.

– Nem?

– Nem. Még nem. Mi még itt vagyunk.

Ők ketten: ők még tartják a szálat. S ha nincs is nézőjük, ha nincs is társuk, eljátsszak a szerepüket. A hallgatásukat. A jászol ökre meg a jászol szamara. A szeretet szerepét. Ahogy a kis Greene mondja:

– Ha az ember nagyon-nagyon szeret, nem tudja kimondani, nincsen rá szó… Sosem tudjuk igazán kimondani a szívünk szeretetét… hát csak hallgatunk.

– Igen, Greene. De hát mit szeretünk?

– Szeretünk… mindent, ami van, ami volt, ami lesz, a nagyot és a kicsit, a jót és a rosszat, a vidámat és a szomorút, mindent… az életet.

– Hát persze! Ó Greene, hiszen ez csodálatos! A szál nem fog megszakadni!

– Csak hallgatunk.

– És lehelünk.

– Lehelünk… és tavasz támad a dermedt istállóban. Lehelünk és ez élet a csodálatos Gyermeknek. Húsvét, tél közepén. A jövő a halálban… Boldog karácsonyt, szamaracska!

– Boldog karácsonyt, ökör bátya!

– Csak leheljünk, Greene, leheljünk.

– Lehelek, ahogy csak tőlem telik…

S ott térdelnek a jászol mellett, a Szamár és az Ökör, és melengetik a kicsi Jézust. Közben lassan lemegy a függöny.

Mert nem az a fontos, hogy mit csinál a másik, a harmadik, a többi. Az a fontos, hogy én mit csinálok. Én, a Pásztor, vagy az Ökör, vagy a Szamár. Hogy én, a Pásztor, tereljem a nyájam s odavigyem a Jászolhoz a magam semmi kis ajándékát. S én, az Ökör, én, a Szamár, leheljem a lelkem melegét, ahogy csak tudom, minden erőmből, hogy a Kisjézus ne fázzék. Ennyi az én részem a Szálból.

A többi az Úristen dolga.

meg tartottuk az évi szokásos év   záró

ünnepségünket műv házba ami nagyon jó

sikerült .előtte december 13ai nappal mi

befejezettük  idei  tanévet .mi így  terveztük

sokkot mondón január 2ával elkezdődik lehet

foglalkozás ha minden úgy alakult mert úgy

volt karácsony  és  szilveszter között lehet bent

pakolunk közbe  meg valamikor elkezdődnek majd

bent bizonyos festés  belső  terembe  most tudott

az  ember időt  száni és  belső termet ki festi

nagyon rá fér  mert  külső terembe ahol vagyunk

nem férünk és szeretnék be is  kötözködni a belső

terembe de amíg nincsen meg festés nem tudunk

meg  rendet kel  rakni . ünnepek alatt  épen

találkoztam azzal illetővel  mondta január 6ával

tud  majd ót  festeni  szóltam pedagógusnak mi

a helyzet jó van ő is tárgyalt illetékessel neki is

azt mondta január 6án kezd festeni ott .meg

ünnepek  közbe bent össze pakoltak terembe

így január elején nem tudunk kezdeni foglakozást

festés miat  meg tudom mikor kezdik foglakozás

előre  jelezni.

új év elején béke  világ napját  szoktuk mindenütt

tartani és meg ülni a bizonyos béke  világnapját.

nagyon szeretnék úgy  mondva az bizonyos béke

legyen a földön  emberek hegye különféle ígéretet

tesz  intézkedik  nagy embereknél  országokba

ahol   békétlen lenség  uralja földöt ott majd béke

lesz  el is hisszük  ami nem gond .más fajta béke

kéne  emberek  számára  úgy  gondolom ,azért

sokan úgy  vannak  neki  családi békéje  meg van

de  másik  tesztvére  épen egyszer úgy  mondva

meg bántotta őt egyszer életbe  az  bántást úgy

mondva  nem  akarja  félre tenni azt ami igen csak

nagy  gond életbe  neki arról kéne szólni a 

bizonyos új éve  ő  is szeretné   a  bizonyos békét

hogy  legyen  mindenütt  maga  nem tesz úgy

mondva  környezetébe úgy mondva béke legyen

pedig  igen is kéne  tenni érte béke legyen

mindenütt azért  mindannyian  felelünk azért

békéért  és tennünk is kel érte .van olyan sok

ember  igazán rossz van fejébe Elvisi olyan útra

ami  úgy  mondva sötét út rosszra térítette   és

másik csak későn jön bánja nagyon ő is úgy

mondva esedezik bizonyos bekért ami úgy

mondva lelki békéje az embernek ez is nagyon

fontos világba .sok helyen tombol békétlenség

új év ebe kezdjünk békéért tenni béke legyen

mindenütt  világ ki van úgy mondva éhezve

békére tenni kel érte mindenütt egyszer béke

legyen.

új év elején sok ember igazán úgy mondva

ilyenkor az  emberek  jó kívánságokat kérnek

úgy  mondva másik ember felé ,meg ilyenkor

új  év kezdetén az emberek el határoznak

dolgokat  mit szeretne  úgy  mondva új év

kezdetén  le  rakni máskép tenni  ahogy tavaly

volt  ilyenkor  az ember  év kezdetén szokta  kérni

ha  történt vele  rendeződjön kéri jól jöjjön ki

belőle meg fogadja idén máskép tenni  ami igen

csak fontos új évbe elhatározások amit  az ember

úgy  mondva  elhatározza véghez  tudja vinni és

erős  akarata legyen benne ahhoz  elhatározáshoz

amit úgy   mondva ki gondolt és ki tűzőt  idei évbe

sok ember ilyenkor úgy  van mondjuk  leteszi úgy

mondva alkoholt vagy különféle  szenvedélyek

ellen le  szeretne   mondani  idei év elején ehhez

úgy  mondva  nagyon  erős  akarat kel mind végig

azt  erős  akaratot  meg tudja  tartani  magába

új évbe ez volt  neki elhatározása az embernek

új év kezdetén meg is  tudja  tartani idén ehhez

úgy  mondva  erős  akarat kel lenni az emberbe

új évi fogadalmait be  is  tudja tartani .van olyan

elkezd ember fogadalmat érzi be is  tudja tartani

jön  egy  úgy mondva kísértés  elviszi ördög rossz

útra fel kel kelni újból esedezni kel újra elkel

határozni dolgot  egyszer sikerülni fog  életbe

amit az ember elhatároz új évekbe.

BÚÉK! Néhány nap múlva pukkannak a pezsgők, száll a konfetti. Minden ember az új évet köszönti, és búcsúztatja az előzőt. A babonák és a komoly számvetések ideje ez, amelyet talán könnyebbé tesz néhány igazán finom szilveszteri finomság malacból, virsliből, lencséből.

Konyhai babonák

Sok babona kapcsolódik az esztendő utolsó napjához. (Ez a nap csupán néhány évszázada december 31-e, hiszen régen tavasszal vagy ősszel kezdődött az újév.) Ma is sokan tartják úgy, hogy az esztendő első napja meghatározza a következő hónapok szerencséjét. Ezért készítünk például szerencse pogácsát vagy tortát, amelybe érmét sütünk – persze annak lesz szerencséje, aki megtalálja azt a finomságban.

A lányok az év utolsó napján gombócot főztek. Mindegyikbe egy-egy férfinév került, és amelyik gombóc először jött fel a víz felszínére, az jelezte a leendő férj nevét.

Régen fokhagyma kalendáriumot is készítettek az időjárás kifürkészésére: 12 gerezd fokhagymába (mindegyik egy-egy hónap megfelelője volt) fúrtak apró lyukat, ebbe sót tettek. Ha a hagyma reggelre átnedvesedett, arra a hónapra sok esőt vagy havat vártak.

Végül egy jó hír a háziasszonyoknak: Szilveszterkor tilos a mosás, takarítás, mert az elviszi a szerencsénket! Az alábbi fogásokat tehát már előző este elkészítheted, így az év utolsó napján csak a lakás díszítésére és a szépítkezésre kell gondolnod!

hány emberbe  van  az meg próbálja életébe úgy

mondva  rendes lesz úgy  mondva nem csinál

olyat másiknak úgy mondva rosszat csináljon

egyszer csak  úgy mondva egy kísértés a felé az

ember  társa  felé  mondjuk  lehet őt  úgy mondva

bele viszi  úgy  mondva rosszba ami igencsak nagy

baj másiknak  utána ki kel mászni annak embernek

abba  amibe épen bele vitték őt .lehet  valamikre

rá vették mondjuk neki  van kezébe utas ,de nem

csinál semmit  ő akkor  mondjuk nem igazán ő jön

rosszul ki de  másik  embert  kénytelen  meg

féléimliteni   azt  embert ugye így  másikat meg

ijesztette  így   másik ember kicsit úgy mondva

félelembe van de lehet biztatják őt  ne  fél nem

lesz  gond  nem teszi amit kel csak úgy mondva

meg ijesztetek téged mert  egyes emberek be

aki  az emberbe  meg bíz átt  vált úgy mondva

egy másik emberbőrébe és rosszat teni meg

ijeszteni  rossz  dologba vini lehet sajnos egyes

emberek léteznek  roszak ami igen csak nagy

gond  ilyen világot élünk másikat meg károsítom

ha bele vinne  ördög .ne  engedjen ember ilyenből