Categories
Egyéb kategória

a tenger part

A tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet fűz a fényképezőgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a békésen tarajozó, fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és – mivel az Isten a hármasságot szereti – biztonság kedvéért harmadszor is: katt! Az idegen, csattanó zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias jóindulattal eltelt turista azonban megelőzi, és maga nyújt feléje egy csomag cigarettát. Szemlátomást beszélgetésbe akar elegyedni vele.

– Ma gazdag fogás várja, ugye?

A halász a fejét rázza.

– De azt hallottam, hogy ilyen időben jó a kapás!

A halász bólint.

– No, és nem fut ki a tengerre?

A halász a fejét csóválja. A turista levertnek látszik.

– Talán rosszul érzi magát?

A halász a taglejtések nyelvéről végül áttér a normális beszédre.

– Nagyszerűen érzem magam – mondja. – Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.

Feláll és kinyújtózik, mintha atlétaszerű testalkatáról szeretne bizonyságot tenni.

– Egyszerűen fantasztikusan jól érzem magam!

A turista arca egyre szomorúbb lesz, és már nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a szívéből fakad:

– De akkor miért nem megy ki a tengerre?

– Mert ma reggel már kint jártam.

– És jó fogás volt?

– Olyan jó, hogy most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát fogtam…

A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja.

– Még holnapra és holnaputánra is futja – jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen válláról. – Nem akar rágyújtani az én cigarettámra?

– Köszönöm.

A cigaretta a szájban, megint katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezőgépét maga mellé teszi – most szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellő nyomatékot akar adni beszédének.

– Nem szeretnék beavatkozni személyes ügyeibe – kezdi –, csak hát képzelje el, hogy ma másodszor, harmadszor, sőt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor három, négy, öt, sőt talán tíz tucat makrélát fogna… Képzelje csak el!

A halász bólint.

– És nemcsak ma, hanem holnap, holnapután is – folytatja a turista –, egyszóval mindennap, ha szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sőt talán négyszer is kifutna a tengerre… el tudja képzelni, hogy akkor mi lesz?

A halász a fejét rázza.

– Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva újabb bárkája lesz, három-négy év múlva pedig bizonyára vásárolhat két csónakot, és azzal aztán még többet fogna – egy szép napon pedig két motorhajója lenne, és… – a lelkesedéstől egy pillanatra elakad a turista hangja – kis hűtőházat épít, esetleg füstölőt is, aztán meg konzervgyárat, saját helikopterre tesz szert, hogy a levegőből figyelhesse a halvonulást és rádión utasíthassa a motorhajóit. Aztán engedélyt szerez, halvendéglőt nyit, és saját maga közvetítő nélkül exportálná a homárjait egyenesen Párizsba… és akkor…

A lelkesedéstől megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik szabadságának örömeiről, lelke mélyén szomorkodik, és úgy nézi a békésen gördülő hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik.

– Akkor… – mondja, de az izgalom még mindig megbénítja.

A halász megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermekét szokás, akinek a torkán akadt valami.

– Akkor mi lesz? – kérdezi halkan.

Categories
Egyéb kategória

a bizalom másik felé

vagyunk úgy életünkbe  azt illetőt  nagyon jó

meg ismereted  úgy  vagy  vele ő  abba  munkába

igenis  jól  munkába  végezte dolgát  és  úgy 

mondva  szeretem  hozzá fordulni  bizalommal

te   úgy  vagy  vele jó  virágot  szertetel tudod

az  illető  évek óta   ismered  nála vetél mondjuk

virágot  te  így  bíztál  felé abba  illetőbe így az

illető úgy  mondva  te  irántad  meg kaptad azt

azt esélyt  hozzá  mindig   fordulhatsz  ha olyan

gondja  van   illetőnek és  ha  meg   kérdezi

valaki nekem     mint  ismerődnek tudsz  olyas

valakit   akibe  úgy  mondva  te  tudod  igenis

jó  munkája van  te  is  kimered  úgy  mondva

adni  kezedből   azt úgy  vagy  vele  én ezt

szívesem  meg lepném  valakit  ezzel  virággal

mondjuk  tapasztaltam  neki  munkáját én

mondjuk   mindig hozzá  fordultam  bizalommal

tudtam  jó munkát  add ki kezéből. virágnál  úgy

vagyunk életünkbe  egy   valakihez  kötődik és

úgy  mondva  szeret  meg csináltatni úgy  van

vele  az  ember  ő  abba  meg  bízik bene  jó

munkája  van  én nálam így van én  is virágot

szeretnék  valakit  meg lepni  én is  egy valakihez

fordulok  bizalommal  ő   jó is ismer meg bízok

tudom jó munkát  végez  szeretek hozzá bizalommal

fordulni  olyan dolgot  ad ki kézéből  ez bizalom

Categories
Egyéb kategória

a barátság

a  barátság egymás  közt  életünkbe milyen

fontos .  amikor életünkbe  keressük  azt

bizonyos  barátot  aki   úgy  mondva úgy  van

ki  tart  az  ember   mellet  és  segíteni fogja

az illető  a barátját  az  életbe . történt egy

valami amikor kelet volna  egy baráti  só vagy

más  de  ott volt  mondjuk  de a ördög téged

gondolataidat  meg  sötétíti  gondolatainkat

mondjuk  és  nem veszünk  észre  amikor te

össze  vesztél vele  de  az  barát akkor  melletted

volt  csak  te nem tárgyaltál vele  harag épen

körbe vette   gondolataidat te úgy voltál ő már

nekem az  nem tekintem  barátképen  eltelik

kis  idő   az   illető  újra  kezd  azzal illetővel  kezd

beszélni  és   mintha  újra ismerkednének és akkor

döbben rá  az bizonyos  ember  fel lobban az

bizonyos  láng az ember   szívévembe  meg 

világosodik  az  illető   nekem eleje   óta  igen

jó  barát akar  leni nekem  de  sok sor  ördög

el  takarja azt  fényt ki  is az igazi barátja 

embernek  kis idő után  rá  döbben őt mindig

mellette  voltam  segítem ő tényleg jó barát

felém későn  jön  rá  az ember  . a  barátságba

úgy  vagyunk  meg válogatjuk ami nem gond

de  van úgy  az ember  meg  kötöm a  barátságot

másikkal és  csak  addig kel  amíg  segít  nekem

és  ha  már  nem  tud  akkor úgy van  vele  az

illető  nem tekintem már  arra  illetőt  barátképen

csak eddig  kelet ez  nem barátságnak mondom

másikat addig  kellet barátnak segítet utána

dobom  nem kel  így őt  ki  használom úgy

gondlom . a  barát  életbe mindig  segíteni

másikon  ha   gondja van  ez igazi  barát életbe.

Categories
Egyéb kategória

Kezdjétek el nélkülem a libát!”

Az utca teljesen kihalt volt, amikor az idősebb Seidlerné izgatottan kiszaladt. Már tíz óra is elmúlt. Bécs felett kövér játékmackóra emlékeztető, sötétszürke felhők úsztak; a közeli bécsi erdő csúcsai körül orgonált az éjszakai szél, s a házak ablakaiban sok kis lobogó lángocska fénye látszott. A karácsonyfák égő gyertyái világítottak. Bécsben ugyanis épp karácsony estéjét ünnepelték. December huszonnegyedike volt.

Valahol messze gyerekek énekeltek, a közelben almát sütöttek; illata kiszállt az elhagyott utcára. Seidlerné nem vette észre sem a gyermekhangokat, sem az almaillatot. Annyira izgatott volt. Aggódott a menye miatt! A fia meg épp most nem volt otthon!

Az idősebb Seidlerné fia szeretett pipázni, vasárnap szívesen futballozott, és hétköznap az Elektromos Műveknél dolgozott. Rendkívül felelősségteljes állása volt. Egy nagy csarnokban hatalmas, titokzatos rendeltetésű, mérőműszerekkel és kallantyúkkal ellátott kapcsolótábla előtt ült, és gondoskodott arról, hogy Bécs lakásaiban mindenütt legyen áram. Az idősebb és a fiatal Seidlerné nagyon büszke volt rá.

Seidlerék messze a város szélén, Hütteldorfban laktak, hárman egy kis házacskában. A távolság nem zavarta őket. Szívesen éltek ott kint. A házacskához tartozott egy kis kert is, a fiatal Seidlerné konyhakertje; kétszáz méterrel arrébb már az erdő kezdődött, és éjszaka remekül lehetett aludni, olyan jó csönd volt.

Mindhárman igen megörültek, mikor kiderült, hogy a fiatal Seidlernének kisbabája lesz. Most éri meg igazán, hogy kertjük van – mondták. A doktor, aki a fiatal Seidlernét megvizsgálta, azt mondta:

„Gratulálok, Seidlerné! Emberi számítások szerint a babának január elseje és ötödike közt kell a világra jönnie!”

Emberi számítás szerint!

Szegény doktor! Honnan sejthette volna, hogy a fiatal Seidlerné december 24-én úgy felizgatja magát. Nem, ezt nem sejthette. Még maga a fiatal Seidlerné sem. Mégis felizgatta magát. Akkor történt, mikor a férje felhívta…

Este negyed tíz volt. A kis házban fenyő és frissen sült sütemény illata terjengett. A lakószobában kis asztalon karácsonyfa állt. Alatta feküdtek az ajándékok, szépen becsomagolva. A konyhában sistergett a liba, és az ablakban borospalackok sorakoztak. A gyufa gyertyagyújtáshoz odakészítve. Az idősebb és a fiatal Seidlerné mondhatni csak a startpisztoly eldördülésére várt, hogy rekordsebességgel bevesse magát a seidleri karácsonyestébe.

Startlövésként a Seidler úr hazaérkezését jelző kapucsengőnek kellett volna felhangzania. A csengő azonban csak nem szólalt meg. Helyette viszont csöngött a telefon. A fiatal Seidlerné vette fel. Seidler úr jelentkezett; hangja szomorú volt:

„Kedvesem, ne haragudj…”

„Egyáltalán nem haragszom. Mikor jössz végre haza?”

„Hát épp ez az, drágám. Egyáltalán nem jövök haza.”

„Egyál…” A fiatal Seidlerné az „egyáltalán” szót akarta mondani, de nem jött ki több hang a torkán. A szíve iszonyúan elkezdett dobogni.

„Nem, drágám! Én is olyan boldogtalan vagyok! De mit tehetünk? A tizedik kerületben valaki elektromos karácsonyfaégőt szerelt fel, és rövidzárlatot okozott; átolvadt egy utcai kábel. Most ott az egész körzetben nincs villany. Azonnal oda kell mennünk!”

„Neked kell odamenned? Miért neked? Ez nem a te feladatod!”

„Persze, hogy nem, kedvesem! De most karácsonyeste van, és csak nagyon kevés ember van itt bent. Ezért nekem is be kell ugranom.”

„Akkor be kell ugranod…”

„Kedvesem, értsd már meg…”

„Értem már” – mondta bátran a fiatal Seidlerné. Erősen elhatározta, hogy bátor lesz. Csak nem tudta egészen megvalósítani. Hirtelen zokogni kezdett. „Ó, Istenem, Istenem, ez szörnyű! A szép liba! És a sütemény! Annyira vártunk! És most nem jössz!”

„Kezdjétek el nélkülem a libát!”

„Nélküled? Egy falat nem megy le a torkomon!”

„Drágám, légy megértő!”

„Nem akarok megértő lenni! Nem tudok megértő lenni! Olyan szép az a liba…” A fiatal Seidlerné megint elsírta magát.

„Nagyon hamar megjövök, kedvesem” – mondta idegesen a férj.

„Mi az a nagyon hamar?”

„Legkésőbb két-három óra múlva” – felelte, és gyorsan letette a kagylót.

A fiatal Seidlerné is letette. Ahogy a kagylót a villába akasztotta, olyan érzése támadt, mintha valaki az ujja hegyét gyengéden végighúzná a hátán. Először egészen kellemes volt. De aztán nem maradt az. A simításból nyomás lett, a nyomásból szorítás, és a szorításból hirtelen lélegzetelállító fájdalom. A fiatal Seidlerné röviden felsikoltott, és a fotelba roskadt.

„Mi történt?” – sietett hozzá az idősebb Seidlerné.

„Elmúlt már, mama” – mondta a fiatal Seidlerné, és a homlokán hirtelen apró izzadságcseppek jelentek meg. Aztán halkan kérte: „Hívd fel a kórházat, hogy gyorsan küldjenek egy betegszállító kocsit.”

„Azt hiszed…”

A fiatal Seidlerné bólintott:

„Igen. Azt hiszem, hogy a telefon miatt túlságosan felizgattam magam. Jön a baba. Egy kicsit hamarabb jön, mint ahogy számítottuk…”

A következő negyedóra rettenetes volt szegény idősebb Seidlerné számára. Telefonált a kórházba. Ott megígérték, hogy azonnal küldenek egy kocsit. Azután az idősebb Seidlerné megpróbálta elérni a fiát. Az viszont már nem volt bent. Akkor a fiatal Seidlerné tompán felsóhajtott, mert jött a következő fájás. Az idősebb Seidlerné imádkozott:

„Jóisten, add, hogy jöjjön már az a betegszállító!”

A betegszállító viszont nem jött. Hátránya is van annak, ha az ember a világ végén lakik. A fiatal Seidlerné suttogott:

„Mama, ne légy olyan türelmetlen… talán a sofőr nem találja meg rögtön a házat…”

„Hülyeség!” – kiáltott az idősebb Seidlerné. – „Még egyszer felhívom őket!”

A nővér, aki felvette a telefont, maga is el volt keseredve.

„Seidlerné, borzasztó, de épp most hallottam, hogy az önökhöz kiküldött autó kerékabroncsa útközben megsérült, és pillanatnyilag nincs másik kocsink. Kérem, legyen türelemmel! Minden pillanatban jöhet már vissza egy másik, és akkor azonnal küldjük önökhöz!”

A fiatal Seidlerné sóhajtott. Az idősebb Seidlerné elvesztette a fejét. Visszaejtette a telefonkagylót, és kétségbeesve felkiáltott:

„Nem várok tovább! Most már minden mindegy! Kimegyek az utcára, és leállítom az első erre jövő autót!”

„De hát az nem megy!” – mondta kínlódva a fiatal Seidlerné.

„Neeem? – nevetett bőszen idősebb Seidlerné. – De még mennyire, hogy megy! A férjedtől joggal kapnám a legharagosabb szemrehányásokat, ha nem tenném!”

Ezzel eltűnt. Igen, kiment, és ott állt, idegességtől és hidegtől reszketve, és imádkozott: „Édes Istenem, egy autót, küldj erre egy autót!”

Hirtelen összerezzent, és abbahagyta az imádkozást, mert a távolból motorzúgás hallatszott. Először csak halkan, aztán egyre erősödve. Valóban: jött egy autó. Idősebb Seidlerné kitárt karokkal rohant a reflektor vakító fénye felé. Az autó megállt. Seidlerné nem tudta azonnal megállapítani, hogy ki ül a kormánynál. Csak egy férfihangot hallott:

A nemzetközi katonai rendőrség kocsija volt.

Nemzetközi katonai rendőrség csak Bécsben volt. Bécsben a franciák, angolok, amerikaiak és szovjetek mindjárt a háború után leültek a nagyasztalhoz, és elhatározták, hogy közös rendőri alakulatot hoznak létre, amely a város mind a négy szektoráért felelős lesz. Az alakulat nagy hatótávolságú, rövidhullámú adóvevő-készülékkel felszerelt autókat kapott. Az Auersperg palotában volt a központ; néhány katona onnan irányította az autókat rádión keresztül. Minden kocsiban egy francia, egy angol, egy orosz és egy amerikai katona ült. A legénység minden tagja beszélt angolul.

Az idősebb Seidlerné egy ilyen autót állított meg.

Ahogy az első meglepetésből felocsúdott, hangosan kiabált: „Ott, abban a házban! Asszony! Gyereke lesz! Gyorsan, kórházba! Értve?”

Törve beszélt németül, attól a széles körben elterjedt, de hibás feltételezéstől vezérelve, hogy így a külföldiek jobban megértik. Szerencséje volt. Van néhány német szó, amit minden katona megért. Ilyen a ház, az asszony, a gyerek és a kórház.

A kormánynál ülő amerikai ránézett a mellette ülő oroszra. Az orosz bólintott. Mindketten szó nélkül kiugrottak a kocsiból. A hátsó ülésről az égimeszelő angol meg az apró francia követte őket. Beszaladtak a kis házacskába az idősebb Seidlerné után: négy különböző országból származó négy fiatal katona, négyféle egyenruhában – és háromféle nyelven beszéltek.

Közben a kis házban a liba odaégett, érezni lehetett a szagát. Nem volt kellemes. Senki sem törődött vele.

Amikor a négy férfi berontott, a fiatal Seidlerné halványan elmosolyodott, és keskenyre szorított ajakkal mondta: „Helló!” Üdvözölni akarta az urakat. Az urak gyorsan és céltudatosan cselekedtek. Az amerikai a hóna alatt átkarolta a fiatalasszonyt. Az orosz a lábait fogta át. Megemelték a fiatal Seidlernét, és óvatosan kivitték. A francia meg az angol arra vigyáztak, hogy a másik kettő óvatos legyen. A hátsó ülésre fektették. Feje az angol ölében feküdt. A francia takarót borított a lábára. Az amerikai gázt adott. Közte meg az orosz közt ült az idősebb Seidlerné. „Minden minyá’ egész jó leszel, mamuska!” – mondta az orosz.

Az angol a fiatal Seidlernét biztatta: „Take it easy. Semmi baj.” A francia erősen fogta az asszony lábait, és a saját feleségére gondolt, aki most Párizsban van. Az amerikai az utcát figyelte, és nagy felelősségérzet töltötte el…

A kórházban minden nagyon gyorsan ment. A fiatal Seidlernét hordágyon bevitték a szülőszobára. Legfőbb ideje volt, mert a baba mindenáron azonnal meg akart születni. A négy katona a kórház hideg halljában várakozott, és hallgatta, ahogy az idősebb Seidlerné bemondta a fiatalabb Seidlerné és férje nevét és adatait. Ezeket egy ápolónő írta fel. A hallban állt egy karácsonyfa. Ezen is égtek a gyertyák. A négy katona ránézett a karácsonyfára, aztán a nővérre, végül az idősebb Seidlernére. Furcsán zavarban érezték magukat, és szomorúak voltak. Olyan messze az otthonuktól…

Categories
Egyéb kategória

a kulturális viselkedés

kicsit  beszéljünk a bizonyos kulturális

viselkedésről ami  mai  világba  folyik  sokan

úgy  vannak  mai világba  kulturálisan  tudnak

élni  úgy  mondva  védeni  tudják  bizonyos

környezetünket ezen földön.   van olyan ember

aki  sok  helyen  meg fordulnak  meg is  van úgy

mondva kint  külföldön lepődve az illető ott

menyire kulturálisan  tud  ott  az  emberek ott

azon helyen  nincsen olyan abba helyen

külföldön szét  dobálunk  mindent ott igen csak

ott  az emberek azon helyen tudnak kulturálisan

élni  az emberek  ami úgy  mondva szemete  az

embernek külföldön  az ember  helyére rakja

szemetet  ahova  kel  így ott  rend van tudnak

az  ember kulturálisan élni  az emberek .itt

figyeld  meg  pár ember  meg issza  ment közbe

energia   italt  úgy  van  vele  bizonyos emberek

nem  érdekel  engem  semmi ki van valahova

téve  szemetes az se  érdekel élem amit  úgy

mondva agyam  diktál  és  eldobom  a szemetet

és  ha  rá szólna valaki arra  illetőre  biztos

fel  lenne  háborodva ő rá mertek szólni ilyen

viselkedés  miatt  ez nem kulturális

viselkedésnek mondják. milyen  aki inna egy

helyen úgy van  őt  se  érdekel  semmi  itt  ebe

kulturális  viselkedési ügybe  meg ittam mondjuk

a  sört  ott lenne  ki jelölt  hely  de  azt se  érdekli

azt  embert  otthagyom  csinálják meg  majd

ottani   dolgozok  rendet ez se kulturális viselkedés

ilyeneket  aki  ilyet tenne  rajta kapni  meg kéne

velük  valahogy  tanítani ott  azon helyen mi is

lenne  valójában kulturális  viselkedés ami

egybe  rendet  meg tanulná az ember .kint

külföldön  megy  itthon mért  nem tudnák

normálisan  védeni környezetünket  ez nagyon

kéne   e országunknak környezet  védés és

bizonyos  kulturális viselkedés mindenütt.

Categories
Egyéb kategória

az irányítás

biztos mindenki szeretne  életbe  irányítani

az  dolgot  amire  őt  meg  kérik  vagy olyan

is  van mai  világba már  ahova illető meg van

bízva  valamire    tudja  mit kéne tenni olyankor

azt teszi mondjuk  egyből olyankor  az illető azt

érzi  ő is  eltudná   irányítani  amit  kel eltelik

bizonyos  kis  idő úgy van ki lenne  mondjuk az

illető nevezze  egy  kis  főnőké  annak meg  ugye

életbe  ahol van  igen  csak  össze kéne  tartani

bizonyos  közösséget  többi  emberei  igen csak

engedelmeskedni kel  neki  tudni kel őket

irányítani  azon helyen  rend legyen a  munkába

úgy  mondva  össze  tartás legyen ,mert nincsen

benne  össze  tartás munkába  kollegák  közt

biztos  nem  tudják  úgy mondva úgy  elvégezni

azt  tényleg  össze tartás  abba  legyen  munkába.

egy  valaki  egyik végzi nehezebb  munkát  többi

sürgeti őt végezze el ő  mondjuk elvégezte de

többi  aki könnyűt végezte  abba  aki nehezet

azt   sürgeti  nagy főnök mondjuk meg jönne

váltás  ép  haza  menne  illető közli  csapat

munka  segítsél  be  neki ez  csapat munka lenne

egybe   össze tartás  azon helyen .nem jó az

aki  nehezet azt még   jobban cseszteti kőnyű

azt mondja  nyugodtan  ezt  dolgot nem igazán

mondhatnám össze tartónak munkába  aki

nehezet az  issza  meg levét .ugye  most  milyen

jó  irányítja  dolgokat  nagy ember lassan hazánk

nagyon rossz  felé  vezetik tönkre mehetünk ez

milyen munka ebbe  sincsen  össze  tartás .

Categories
Egyéb kategória

a sántán hölgy

A parton ment a Sánta Hölgy. A Sánta Hölgynek zöld sapkája volt, puha bundacipőben lépkedett, elhaladt a sétány piros padjai előtt, a lebegő víz mellett ment, beleolvadva a szemközti hegyek kék párájába. Vállát kicsit előrebiccentette egy-egy lépésnél, bal lábát pedig húzta maga után. Olyan kecses volt a mozgása, mint egy sebzett lábú kócsagnak. Minden reggel megjelent a parton, elment az ablakok üvegcsillogásai előtt, a hatalmas platánok téli szürke ágai alatt. Mint egy zene, halad, csöndesen, bicegő ütemre. Legtöbbször egy kiflivéget evett, lassan a szájához emelte, nézett maga elé a földre meg néha a túlpart elvesző házaira.

A gyerekek nevették a Sánta hölgyet. Elbújtak a Loreley fái mögé, a kis parkban.

– Nézd, jön a Sánta Hölgy – mondták, és elbújtak.

Kis bogyókat szedtek, és a mellvédről a zöld sapkára ejtegették. A Sánta Hölgy megállt, ijedten kapkodta föl a fejét a magasba, és türelmetlen mozdulattal sodorta le a sapkájáról a bogyókat. „Mi lehet ez? – gondolta. – Talán valamelyik növény hullajtja még a magvait.” Aztán továbbhaladt a parton, bicegő lépései egyenletes kis köröket írtak a nedves föld felé.

A gyerekek nem elégedtek meg ennyivel. Vonzotta őket a Sánta Hölgy figurája, mindig kiültek a Loreley-park magasába, és várták.

– Ássunk neki gödröt – mondták. – Csak egy kis gödröt, éppen itt a Loreley alatt. – Nagy nevetéssel készültek a gazságra. Kis gyereklapáttal lyukat piszkáltak a földbe, azt vastagon befedték újságpapírral, és földet szórtak rá. Nem látszott semmi. Ők fölhúzódtak a mellvédre, és várták, hogy jön a Sánta Hölgy. Nagy messziről föl is tűnt imbolygó alakja, egy biccenés, egy lépés, egy biccenés, egy lépés. Kiflit tartott a jobb kezében, azt majszolta. Néha átnézett a túlsó partra, közeledett.

– Most figyeld majd. Mekkorát puffan! – röhögtek a fiúk. A Sánta Hölgy közeledett. Lassú léptekkel jött a gödör felé. Majszolta a kiflit. A gödör előtt megállt. Átnézett a túlsó partra, kicsit lejjebb ment a vízhez. Aztán folytatta az útját.

– Nézd! Kikerülte! – ordítottak a gyerekek. – Végig föl kell ásni a partot! – Neki is álltak, és jó hosszan ástak egy kis árkot, ugyanígy lefedték újságpapírral, gallyakkal és földdel. – Ne féljetek, most nem tudja kikerülni!

Megint fölmásztak a kis park mellvédjére, és várták, hogy jön. Jött. Messziről imbolygott az alakja, egyik kezében kis kiflivéget tartott. Egyet biccent, egyet lépett. Közeledett. Elért az árokig, megállt. Aztán hirtelen a park felé vette az útját, a kis lépcsőkön fölbaktatott. A gyerekek fölmásztak a fára, a Sánta Hölgy meg leült az egyik padra, ette a kiflijét, és nézte a szürke vizet. A késő őszi nap kisütött, levette zöld sapkáját, haját igazgatta, kicsit sütkérezett, elfordult a túlsó part felé. Az egyik gyerek egy nagy bottal elhalászta a sapkáját, a zöld sapka imbolygott, imbolygott a bot végén, aztán eltűnt a fenti ágak zegzugában. A Sánta Hölgy soká nézte a vizet, aztán fölállt, és ment tovább, bicegett a kedves napsütésben. A gyerekek fejükre húzták a zöld sapkát, egymás kezéből kapkodták, behasították, egészen elcincálták. Nagy nevetés töltötte be a parkot.

Másnap is várták a Sánta Hölgyet. Telt az idő, a Sánta Hölgy nem jött. A gyerekek tanakodtak, aztán elindultak arra, ahonnan a Sánta Hölgy előbukkant naponta. Kis mellékutcába értek, bekukucskáltak az ablakokon, nem találták. Aztán az egyik nagyon pici ablakba benéztek, és meglátták a Sánta Hölgyet. Egyedül ült a szobában a félhomályban. Kis keze a karosszék támláján nyugodott, a tűzhelyen csöpp lábosban leves főtt. A gyerekek elkedvetlenedtek. Összedugták a fejüket, tanakodtak.

Karácsony délutánján megint elmentek a házhoz, kukucskáltak. A Sánta Hölgy egyedül bicegett a kis szobában, a tűzhelyre egy kis lábost tett, s egy nagyon pirinyó karácsonyfát díszített magának. Nem volt rajta csak két szaloncukor meg egy gyertya.

A gyerekek becsöngettek hozzá. Nagy sokára jött elő, halk bicegéssel.

– Néni, kérem – mondta az egyik fiú, kezében tartva az új zöld sapkát, amit az egyik lány kötött azóta. – Találtuk ezt…

– Nem tudjuk, nem a nénié-e? Ilyen zöld sapka… – ügyetlenkedtek a gyerekek.

– Nézd! Az én sapkám! Hol találtátok meg?

– A parkban.

– Igen. Biztos ottfelejtettem. Jaj, de rendes gyerekek vagytok! Gyertek be… Nem is tudom, nem is tudom – bicegett ide-oda –, mit adjak nektek? Itt van ez a két szaloncukor… – leakasztotta a cukrot, odaadta. – Majd, ha megint jöttök, veszek többet. De nekem nem kell. Majd gyertek megint.

A gyerekek szabadkoztak, aztán elmentek a sötétbe.

Másnap újra indult a Sánta hölgy, s ahogy becsukta az ajtót, látja, hogy az ablakpárkányon vékony papírba csomagolva egy óriáskifli fekszik. Nagyon megörült neki. Kezébe vette, és majszolni kezdte. Fölbukkant a víz mellett, imbolygó járással jött. Kezében egy hatalmas kiflivel, új zöld sapkával a fején.

És minden vasárnap talált a párkányon egy nagy kiflit. Ünnep volt, büszke léptekkel bicegett a partra, majszolta a kiflit, zöld sapkája világított a parton. A jó emberekre gondolt, akik miatt még érdemes élni.

Categories
Egyéb kategória

mindennél okosabb

napokba foglalkoztam azzal vannak úgy az egy

illető ő  mindennél  okosabb tartja  magát ,és

amikor úgy mondva elérkezik  bizonyos nap

amikor  épen bajba  van és  nem is  tudja  mit

kéne  csinálni  abba helyzetbe  amibe  jelen

pillanatba  van .de   előtte  aki  meg  jó szeretet

volna   neki akart volna ami járt előző illető pedig

ő is közvetlen  de ő  az illető úgy volt  ő ön

kénytessen magam  felé hajtom vizet meg se

kérdezem másikat  az illető meg látta meg lepődőt

azon úgy mondva .ez  meg úgy  mondva nem is

lett  nagyon el  feledve ,de aki te  úgy mondva úgy

tett  ő  csak bajba keresi azt illetőt  amikor ő épen

nagyon abba van  akkor gyorsan  kel neki ,de többi

napokon  okosat  játssza  fejét  de  nekem  semmit

ne  mondjanak én okos  vagyok ,és  nagy baj

akkor megy  segítségér  ami jó  is segítséget  kér

másikhoz  előtte  úgy kelet volna hozzá állni

másik véleményt ki kérem nem okost  játszom

másikat  olyankor  le nézem  ez  úgy mondva

igazán   nem  fog  jó  esni az  illető így teszik

másik felé  egyszer  tényleg  baj következik

be  rá  szorulna véleményre nem fog segíteni

az illető az illető  le nézte olyankor azért

kéne   mindig segíteni másikon ne csak bajkor

.

Categories
Egyéb kategória

a bizalom

elmélkedjünk azon el bizalom  milyen fontos

egy munkába  is az aki téged  meg  biz  valamivel

azt illetőt  de  tudod akkor  az  munka biztos

az  meg lesz  csinálva  az  ha  illető  épen nem

jön közbe  valami  is  ki nem  csúszik bizonyos

időből  ilyenkor  az ember  elnézést kér  ami épen

történt  vele akkor így az  miatt  kicsit ember

meg csúszott  időből de  az ember azért még  így

abba  illetőbe  még meg bízott  és úgy  mondva

nem  veszte  el a felé  illető  felé bizalmat mert

az  életbe  nagyon fontos  meg bízzon másik

emberbe .olyan  is  van világba  1valakit meg biz

egyik  illetőt valamire de épen  ő nem ért rá de

lefixálta  vele  amit kel  de a  meg bízott úgy volt

vele  gyorsan fordul másik felé mi gondja van

ő  gyorsan meg csinálja  neki ,akivel úgy mondva

még most jön  el bizonyos időpont  annál illetőnél

meg  csodálkozik meg oldva  amivel őt meg bízták

de elfelejtették  őt   értesíteni erről  ugye  ez

annak illetőnek  igazán nem  est jól  úgy mondva

ilyeztetek felé 1ser  még úgy  mondva illető

még egyszer  tán eltűri ezt  meg biza őt  mást

hív ugyanez folyamat  meg ismételődik biztos

akit  át  vert és  nem bízta  meg azzal dologgal

ő inkább  abba  emberbe   nem bízik benne

átverte  ebe  ilyen estbe  ő már többet  abba

illetőbe  aki meg kért  szakembert ez meg ugye

nem eset  jó annak szakembernek úgy van

vele  ő ilye tett  velem én se  bízom többet

a  illetőbe forduljon  ahhoz  akihez akar mert

ő eljátszotta  bizalmat felém .

Categories
Egyéb kategória

a régi szép idők

sokkot úgy leni az ember életébe  elkezd eltelt évek

után nosztalgiázni  milyen  szép idők voltak akkor

abba  évbe  én is  vagyok úgy  néha  rám törik bizonyos

nosztalgiázhatnék akkor  elém jönnek azok bizonyos

múlti idők amire  az ember  szívesen  emlékszik ara

dolgokra .bennem   nagyon szép múltra emlékeztem

napokba  valaki fel hozott valami dolgot az illető nekem

egyik  közeli  nő jutott  eszembe róluk beszélgetem én

meg egy jó 9ével  szeretem  vele  dolgozni öröm volt

vele  ez  is  már  bizonyos múlt  emléke  ,és  emberek

sokan    szeretnek ilyenre  meg emlékezni gondolni

milyen  szép  idő  volt  akkor  .hányszor  vagyunk úgy

életbe  siránkozunk milyen  világba  élünk  nagyon rég

30  ével ezelőtt  embert elküldtek 100ft  dolgozni abból

neki  úgy mondva  meg tudta  venni az ember az napi

ételét  az  már  múlté  az ember  még  ilyen emlékre

szívesen   meg emlékezik  gondol rá milyen  rég volt

az  most meg emlékezel róla  meg is  siratod azt szép

éveket  jó év  volt most milyen  ez is emlék  az

ember számára  eltelt  évek amire  idő után  szívesen

meg  emlékezünk  .szívesen  gondolunk olyan

eseményre  valaki  aki  már  nincsenek  köztünk életbe

ő idejébe  miien jó  volt  milyen jókat  mondott  akkor

Neked   ami épen  szívedhez nőt azóta  amit  mondott

gondolat az  meg jegyezted mit mondott  jót  az már

egy emlék ember számára  van úgy hogy az ember

meg emlékezik  szívesen  gondol rá  arra  eltelt évre

amikor  volt az  ez egy régi szép idő  mindenki meg

emlékezik ilyenre