Kategória: Egyéb kategória

Ma gazdag fogás várja, ugye?

A halász a fejét rázza.

– De azt hallottam, hogy ilyen időben jó a kapás!

A halász bólint.

– No, és nem fut ki a tengerre?

A halász a fejét csóválja. A turista levertnek látszik.

– Talán rosszul érzi magát?

A halász a taglejtések nyelvéről végül áttér a normális beszédre.

– Nagyszerűen érzem magam – mondja. – Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.

Feláll és kinyújtózik, mintha atlétaszerű testalkatáról szeretne bizonyságot tenni.

– Egyszerűen fantasztikusan jól érzem magam!

A turista arca egyre szomorúbb lesz, és már nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a szívéből fakad:

– De akkor miért nem megy ki a tengerre?

– Mert ma reggel már kint jártam.

– És jó fogás volt?

– Olyan jó, hogy most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát fogtam…

A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja.

– Még holnapra és holnaputánra is futja – jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen válláról. – Nem akar rágyújtani az én cigarettámra?

– Köszönöm.

A cigaretta a szájban, megint katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezőgépét maga mellé teszi – most szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellő nyomatékot akar adni beszédének.

– Nem szeretnék beavatkozni személyes ügyeibe – kezdi –, csak hát képzelje el, hogy ma másodszor, harmadszor, sőt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor három, négy, öt, sőt talán tíz tucat makrélát fogna… Képzelje csak el!

A halász bólint.

– És nemcsak ma, hanem holnap, holnapután is – folytatja a turista –, egyszóval mindennap, ha szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sőt talán négyszer is kifutna a tengerre… el tudja képzelni, hogy akkor mi lesz?

A halász a fejét rázza.

– Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva újabb bárkája lesz, három-négy év múlva pedig bizonyára vásárolhat két csónakot, és azzal aztán még többet fogna – egy szép napon pedig két motorhajója lenne, és… – a lelkesedéstől egy pillanatra elakad a turista hangja – kis hűtőházat épít, esetleg füstölőt is, aztán meg konzervgyárat, saját helikopterre tesz szert, hogy a levegőből figyelhesse a halvonulást és rádión utasíthassa a motorhajóit. Aztán engedélyt szerez, halvendéglőt nyit, és saját maga közvetítő nélkül exportálná a homárjait egyenesen Párizsba… és akkor…

A lelkesedéstől megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik szabadságának örömeiről, lelke mélyén szomorkodik, és úgy nézi a békésen gördülő hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik.

– Akkor… – mondja, de az izgalom még mindig megbénítja.

A halász megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermekét szokás, akinek a torkán akadt valami.

– Akkor mi lesz? – kérdezi halkan.

– Akkor – mondja halk elragadtatással az idegen –, akkor leülhet ide a partra, szunyókálni a verőfényben, és nézheti ezt a gyönyörű tengert.

– De én most is ezt teszem! – válaszol a halász. – Nyugodtan üldögélek a parton és bóbiskolok. Csak a maga kattogása zavart meg…

A turista töprengve távozik a parttól. A munkára gondol, amelyet mindig eszköznek tartott ahhoz, hogy egy szép napon megszerzi magának azt a lehetőséget, hogy többé ne kelljen dolgoznia. Arcán most nyoma sincs az együttérzésnek a szegényesen öltözött halász iránt – csak egy kis irigység látszik rajta.

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

sok sor  úgy   az  ember  életbe  igen csak mondjuk

nem érzi magát jól  az  ember  úgy  van vele

elmegy   orvoshoz csináljon  valamit vele úgy is

történik be került  mondjuk korházba orvoshoz

kérésére bent  van korházba meg vizsgálnak azon

osztályon van  olyan 3vizgálaltot  meg csinálnak

annak  embernél úgy van ottani korházi nagy

ember  nem kel bent tartani  nem nagy gond pedig

orvos szerint gond baj azért  szeretném  nagyobb

ember  orvos kivizsgálna de  sok  sor  hidegen

hagyja  úgy  van vele gyógyszerel meg oldani azt

bajt betegséget  azért  nem tartom  bent  .pedig

ha  illetőt  jobban kivizsgálta  lehet rá  jött tényleg

igaza annak orvosnak jobban kivizsgálom igazat

adok  ez lenne  becsületes  másik  ember  felé

most  volt  olyan  gond  kihívnak sürgős estbe

mentőt  baj van kórháznak meg oldja úgy  van

Erzsike be  vitték mentővel korházba rosszul lett

hívtuk  mentőket  magas  volt  vérnyomása 

de szerencsére  hamar   jobban  lett .így  délbe

már  haza jött  korházból haza engedték.

folytattuk   szövéseket  .Horváth   Zoli. legyen

ön  is  milliomos  játékon játszott  .

ebédre  zöldbab  levest  készítetünk nagyon jó

sikerült  el is  fogyott összes .sétáltunk ki váltottuk

fórneti nyereményt  . amit ovis jótékonysági

bálból  kaptunk .

szép idő  volt  vissza jöttünk sétából meg

ebédeltünk .mindenki vitt haza  pillangó virág

tövet  medve hagymát .kaptuk   csörgi Marikától  .

április 4 pénteki foglalkozást Jenei  ,tesztvérek

,lenke,  Horváth  Zoli  ,Bagó Zoli ,Edina,puskás

Gabriella  ,veronika ,Erzsike  .pedagógus Juditnak

segítetnek Olga néni  ,Kati  ,Kriszti segítetek a  foglalkozásba

• 70 dkg vajbab
• só ízlés szerint
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 dkg finomliszt
• 3 ek napraforgó olaj
• 1 ek fűszerpaprika
• 2 dl tejföl
• 1 csokor petrezselyem
• 1.5 l víz (kb.)
• A babot átmossuk, a végit levágjuk, és 2-3 darabba vágjuk.
• Egy fazékba tesszük, és felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje. 20-40 perc alatt, attól függően, hogy mennyire zsenge a bab. Sózzuk.
• Közben az olajat felhevítjük, és beletesszük a lisztet. 1-2 percig kevergetjük, hogy ne legyen nyers színe, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és még 2 percig főzzük. Rátesszük a fűszerpaprikát, egyet keverünk rajta, lehúzzuk a tűzről, majd hozzáadunk 2 deci hideg vizet, és csomómentesre keverjük.
• Hozzáadjuk a tejfölt, és azzal is kikeverjük. Hozzáadunk egy merőkanálnyi főzővizet, és azzal is kikeverjük, majd visszaöntjük a levesbe, hozzáadjuk a finomra vágott petrezselymet, és még 2 percig főzzük.
• Van 1 % – od ?
• Ajánld fel !
• Ha nekünk, akkor ezt írd rá
• Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

Helyzetünket sok minden magyarázza: történelmi, egyházszervezeti és kényelmi szempontok egyaránt. Az egyházüldözés az elmúlt évtizedekben mindenféle belső egyházi munkamegosztást, összefogást, egyeztetést, tervezést akadályozott. Nem tanultunk együttműködést… Az egyházmegyék – élükön az apostolutód püspökükkel – olyan autonóm egységek, amelyeket sem nemzeti határoknak, sem bárminemű püspöki karnak nem lehet alárendelni. A részek autonómiáját csak jelentős közös erőfeszítéssel lehetne egy nagyobb, közösen cselekvő egységbe fogni. Ilyen erőfeszítésre nálunk még nem futotta… S nem utolsósorban: könnyebb dolog áttekinthető kisebb egységekben gondolkodni. A híveknek is, a pásztoroknak is egyszerűbb. Ám ez azzal járhat, hogy elvesszünk a részletekben; hogy az egészet, a magyar katolikus egyházat senki sem érzi a maga ügyének; hogy az megfoghatatlanná, inkább ígéretté, semmint valósággá válik.

A magyar egyház ilyen ködszerű léte mégsem akadálya a kommunikációnak. Lehet, hogy az egyház belső egysége elégtelen, de a külvilág számára meghatározatlansága ellenére is létezik magyar egyház. És a lét magával hozza a kommunikációt. Nem lehet nem kommunikálni! – szól a kommunikációelmélet egyik alaptétele. Az, hogy mások tudomásul vesznek (és viszont), kommunikáció. Ahogyan lépéseinket, változásainkat, önmagunkat társas, társadalmi környezetben, mások szeme előtt kivitelezzük, az kommunikáció. Súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy a kommunikáció a szóra és a tudatos közlésre korlátozódik! Éppolyan fontosak a cselekvésekben, mozdulatokban kifejeződő nem verbális megnyilvánulások. A papi életmód, a püspöki paloták^[], az apácaruha, a Szeretetszolgálat munkája mind valamilyen jelentést hordoz. És a tudatos közlési szándék beágyazódik a félig és a nem tudatos megnyilvánulások sokaságába. A figyelmes résztvevő mindezt együttesen észleli, és egyetlen üzenetként próbálja értelmezni. A hangsúly alkalmasint fontosabb lehet, mint a szó maga. És a szónak nem szótári jelentése, hanem környezeti beágyazottsága ad súlyt és értelmet. A textus adott kontextusban nyeri el teljes jelentését. Végeredményben tehát nem vitás, hogy az egyház mindenkivel, az egész társadalommal kommunikál. Tisztázásra vár azonban, hogy ez a tény pontosan mit takar.

A látszólag egyszerű kérdés legalább hétféle problémát rejt.

1. Ki az, aki közöl valamit? Ki szerepel úgy, mint egyház? Ki személyesíti azt meg? Ki(k)nek, egyéneknek, közösségeknek, személytelen intézményeknek a megnyilvánulásai esetén jogos az benyomás, hogy az egyház kommunikál? Vajon ugyanazokat a cselekvőket tekinti-e a teológia, az egyházjog, a hívők felfogása és a profán társadalom az egyház kommunikatív megjelenítőinek?
2. Kivel, kikkel közöl valamit az egyház? Meghatározott csoportok az egyházi híradások címzettjei? Vagy az egész társadalom a közlemények befogadója? Igazodik-e ahhoz az egyház, hogy kivel akar közölni valamit? Foglalkozik-e azzal, hogy potenciális hallgatóinak (saját tagjainak és a távolállóknak, a szimpatizánsoknak és az ellendrukkereknek stb.) milyenek a fájdalmai, milyenek az elvárásai, és hogy milyen megváltásra szorulnak?
3. Mit közöl az egyház – szóban, tanítása által és léte s magatartása, alkalmasint politikai szereplése révén? Vajon ez a közlés a Jóhír továbbadása, a megváltás hirdetése-e, vagy egy társadalmi szervezet önérvényesítésének és egy társadalmi rendnek a bemutatkozása? És ugyanazt közli-e mindenkivel? Vagy a társadalom különböző csoportjai, rétegei számára különböző mondanivalója van-e? Ugyanazt hirdetik-e szavai, közösségi életének példája és társadalmi megnyilvánulásai? És minden, az egyházat megjelenítő személy vagy intézmény stb. ugyanezt és ugyanúgy közli-e? Vagy lehet-e a különböző egyházi közlések között feszültség, ellentmondás? Ha tetszik, ha nem, mindez összegződik! Ezért kérdéses, hogy végeredményben milyen üzenetet képvisel az egyház?
4. Az egyház megjelenítői tudatosan közölnek-e valamit? Magatartásukat összhangba igyekeznek-e hozni a rájuk bízott Evangélium tanúsításával? Tudatosan formálják-e az egyházról kialakuló képet és a neki tulajdonított törekvéseket? Vagy az információátadás az egyház oldaláról nézve öntudatlan, és a kialakuló kép az egyházon kívüli társadalom értelmezésének eredménye?
5. Ellenőrizni tudja-e egyáltalán az egyház a megnyilvánulásaiból kihallható dolgok tartalmát, értelmét? Vagy az ezerféleképpen és ellenőrizhetetlenül formálódik és torzul, és akár önmaga ellentétébe is fordul a dekódolás, értelmezés, befogadás folyamatában? Figyelemmel van-e az egyház a lehetséges befogadók előzetes ismeretére, előítéleteire, felfogóképességére?
6. A közlések és jelentéshordozó cselekedetek milyen másod-, harmad-, stb. jelentéseket hordoznak? És akár volt az üzenetnek eredendően szándékolt rejtett üzenete, akár sem, ezt hogyan értelmezik a társadalom különböző csoportjai?
7. Végül milyen eszközökkel kommunikál az egyház? Milyen megnyilvánulási módjai, milyen szimbolikusjelzései vannak? Szava, liturgiája, szentségei, szakrális és egyéb tárgyai hogyan működnek mint kommunikációhordozók? Hívei, mozgalmai, hierarchikus szervezete és tisztségviselői, valamint politikai szimpatizánsai által a közlés milyen társadalmi közvetítőcsatornáival rendelkezik? A nyilvános kommunikáció eszközeit, kezdve a prédikációtól és katekézistől, a közéleti megnyilvánulásokon át, a tömegkommunikációs jelenlétig hogyan használja és hogyan hasznosítja az egyház^[?

A vallási-egyházi kommunikáció külön szakma és önálló tudományág tárgya^], amely világszerte intézetek és folyóiratok túcatjait, szakemberek ezreit foglalkoztatja. Ez nem foglalható össze néhány oldalon^[. Egy rövid tanulmány csak néhány legfontosabb összefüggés megvilágítására elegendő. Kiindulásnak ez sem kevés! Tehát: kikkel kommunikál a magyar egyház?

Az első mezőny: az egyház maga. Az egyház kifejezéssel itt nem misztikus valóságát, hanem hívei és tagjai rendezett és szervezetben élő összességét (a látható egyházat) jelöljük. Pasztorálteológiai és szociológiai értelemben az egyház kommunikációs közösség. Hitét, hagyományát, emberi kapcsolatait, szervezeti rendjét folyamatos kommunikáció segítségével tartja fenn és örökíti tovább.

Az egyháznak önmagával való kommunikációja különleges. Középpontjában a jézusi tanítás intézményes megőrzése és továbbadása áll. Az egyház céltudatos, közlő, tanító tevékenysége tartalma és célkitűzései szerint pontosan meghatározott. Ebben a céltudatos és intézményes kommunikációban kétezer év óta meghatározó szerepe van a pásztoroknak, a papi hivatal hordozóinak. Amíg az egyház saját, „belső” kommunikációja a keresztény társadalom közösségi hálózatában zajlott, fel sem tűnhetett, hogy még egy alapvető funkciót hordoz, az egyház közösségi természetének ápolását. Ez azóta vált nyilvánvalóvá, amióta a társadalom közösségi rendje megbomlott és amióta az egységes keresztény kultúrát világnézeti pluralizmus váltotta fel. Azóta az egyház önreflexiójában egyre nagyobb a súlya a keresztény életvitel és a közösségalkotás gyakorlati kérdéseinek, a keresztény kultúra ápolásának, valamint a világgal való párbeszédre történő felkészülésnek. Isten népe ezerféle vallási és profán tevékenysége, csoport-, szervezet- és testületképződése ellenben mindenekelőtt világiak cselekvése^[. A minden megkeresztelt Krisztus-hívő általános papsága a világiakat az egyház mind belső, mind külső kommunikációjában való önálló és a papsággal egyenrangú részvételre^[

A céltudatos információátadás feltételezi a tárgyismeretet és a kommunikációs partner ismeretét. Azonban nemcsak a nem hívő társadalom terra incognita, hanem saját egyházunk is az. Az egyház széttagoltságával függ össze, hogy a belső egyházi eszmecsere nagy része helyi vonatkozású és a közvetlen, személyes ismeretségekkel kapcsolatos. A legtöbb pap nem ismeri más egyházmegyék más szemináriumokban nevelődött papjait. Kevesen vannak, akik környékük, városuk, egyházmegyéjük horizontján túl tudnak tekinteni. A világiak körében is kevés az érdeklődés az egész magyar egyház ügyei iránt. Keveset tudunk róla és még kevésbé látjuk módját, hogy az egyházunk iránti felelősségünket a gyakorlatban érvényesíteni tudjuk. Ez nem független attól az adottságtól, hogy kik képezik az egyház belső párbeszédének közönségét. Az eredmény: a magyar katolicizmusban megfigyelhető kommunikációs belterjesség. Ezzel együtt jár a kulturális lemaradás – mind a világegyház egyéb területeivel szemben, mind a magyar társadalomhoz mérten. Az egyház kommunikációjának, azaz a híveivel és a világgal való párbeszédének megélénkülése saját újraéledésének és küldetése megvalósításának is feltétele és kifejeződése. A kapcsolatteremtés az életjele. A zsendülő élet azonban ápolást igényel. (Az egyháznak az önmagával való kommunikációjában is még hatalmas kihasználatlan lehetőségek rejlenek. Kihasználásuk feltétele az önvizsgálatra, önmagunk ismeretére, a közös ügyeink megbeszélésére ösztönzés és a kommunikációs lehetőségek senki elől el nem zárt

Az egyházi kommunikáció néhány alapviszonylatának vizsgálata önismeretünk halaszthatatlan követelménye. Van-e és milyen beszélő viszony van az egyház tisztségviselői és hívei között; értelmiségi és tanulatlan keresztények között; a latin rítushoz tartozók és a görög katolikusok között; az egyház különböző politikai pártállású tagjai között, „progresszívok” és „tradicionalisták” között stb.?^[1

Az egyháznak önmagával való párbeszéde társadalomszerkezeti kategóriákban viszonylag pontosan körülírható. Ennek a belső eszmecserének a közönsége a társadalom egyházhű, vallását gyakorló része, nyolcszázezer-egymillió ember. Van egy, a hetvenes évek legelején gyűjtött helyzetkép: tizenhatezer ember adata. Az akkori megfogalmazás szerint „a magukat vallásosnak mondók 80,2 százaléka vagy legalább 60 éves, vagy/és falun lakik. Hasonlóképpen a magukat vallásosnak besocolók 60,3 százaléka vagy legalább 60 éves, vagy/és inaktív kereső vagy eltartott; 64,6 százaléka vagy legalább 60 éves, vagy/és 8 osztálynál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik. Röviden: a magukat vallásosnak mondók túlnyomó többsége idős, vagy/és falusi, vagy/és alacsony iskolai végzettségű. …] Ezt a képet kiegészíti, hogy a magukat vallásosnak mondók egy főre jutó jövedelme – a nem vallásosakéval azonos foglalkozási és életkori kategóriákon belül is – mintegy 10-20 százalékkal alacsonyabb, mint a nem vallásosaké… A magukat vallásosnak mondók között több mint kétszer akkora (37,8 százalék) a tévékészülékkel nem rendelkezők aránya, mint a magukat nem vallásosnak mondók között (16,8 százalék)… Autóval rendelkezik (1972-ben!) a magukat vallásosnak mondók 5,4 százaléka és a magukat nem vallásosnak mondók 11,3 százaléka…

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

hányszor úgy  az ember életébe  nem ért hozzá

dolgokhoz  inkább  ugye  ilyenkor az ember nem

nyúl hozzá  ne  csináljon valami kárt abba dologba

úgy  van  vele az illető  van olyan életbe  az illető

akinek  épen   gondja  életbe el leset  valamit  az

életbe  másik  embertől  ilyenkor ember  vagy 

meg próbálkozik  életbe  ő  meg e bírja  oldani

azt  amit  kéne  vagy  épen problémája van életbe

lehet hogy  akaratot  gyűjt  magába az embernek

úgy  lesz  vele  az illető  amitől  meg  volt  elején

ijedve  dologtól  hogy  nem tudja   meg  oldani

erőt  gyűjt  magától  úgy lesz vele  nem

mindenügybe kérek  segítséget úgy  vagyok

elűzzük magamból,  félelem keltést magamból

úgy  állok igenis amit  meg  vagyok ijedve 

dologtól  nem tudom  meg oldani meg ijedve

tőle  telik kis  idő  senki itthon mondjuk de  te

úgy  vagy   vele  legyőztem  azt bizonyos félelmet

magamba  meg  lepetést szerezel  másiknak

gyorsan ügyesen  meg oldtad  azt amit  úgy  voltál

vele  nem tudsz  ki  derült mégis  meg oldani

akart  kelet bene tudja  meg oldani  amit 

szeretne  félelmemet  le  tudjam győzni meg

tudjam oldani amit  szeretnék életbe.

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

Megállt felettük egy barna sapkás gyerek. Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? Akarjuk. Jó, akkor szerezzetek nekem pénzt, paripát, fegyvert! A gyerekek szereztek neki. Akkor a Barnasapkás beállt a homokozó közepére. Felült a lóra, a vállán lógott a puskája, zsebe tele volt a begyűjtött pénzzel. Felkiáltott: Enyém a vár! Volt egy kis gyerek, aki azt találta mondani: Dehogy, testvér, miénk a vár. A Barnasapkás feldühödött és kiadta a parancsot: Vigyétek a pincébe!

Körülnézett szigorúan és újból elkiáltotta magát: Mindenki tegyen fel barna sapkát! A gyerekek hazaszaladtak és a legtöbbjük barna sapkásan tért vissza. De voltak, akik sárga sapkában jöttek. A Barnasapkás toporzékolt: Ellenségszagot érzek! A gyerekek ijedten néztek össze. A Barnasapkás a sárgákra mutatott: Vigyétek őket a zuhanyozóba! Akkor a Barnasapkás messzebbre nézett, és a távolban megpillantott egy vörössapkást. Újból elkiáltotta magát: Ellenségszagot érzek! Gyorsan kiküldött egy gyereket a másik homokozóba. A gyerek egy fa mögül figyelte a Vörössapkást.

A homokozóban gyerekek játszottak. Megállt felettük a Vörössapkás gyerek. Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? Akarjuk. Jó akkor szerezzetek nekem pénzt, paripát, fegyvert! A gyerekek szereztek neki. Akkor a Vörössapkás beállt a homokozó közepére. Felült a lóra, a vállán lógott a puska, zsebe tele volt a begyűjtött pénzzel. Felkiáltott: Enyém a vár! Az egyik gyerek halkan megjegyezte: Dehogy testvér, a miénk! A Vörössapkás feldühödött, és kiadta a parancsot: Vigyétek a pincébe!

Körülnézett szigorúan, és újból elkiáltotta magát: Mindenki tegyen fel vörös sapkát! A gyerekek gyorsan hazaszaladtak, és a legtöbbjük vörös sapkában tért vissza. De voltak, akik fehér sapkában jöttek. A Vörössapkás toporzékolt: Ellenségszagot érzek! A gyerekek ijedten néztek össze. A Vörössapkás a fehérekre mutatott: Vigyétek a gúlákra! Akkor a Vörössapkás észrevette a fa mögött a barna sapkás fiút és így kiáltott: Ellenségszagot érzek. Ott egy barna sapkás. Fogjátok el! El is fogták.

Lett is ebből akkora háború, hogy csak no. A Barnasapkás fegyverbe szólította az összes fiúgyereket, aztán a paripáján megindult a vörössapkások ellen. Közben legázolta az összes útba eső homokozót, és kényszerítette az ottani fiúkat is a vörössapkások megtámadására. Ez volt a barna diktatúra. Csakhogy beállt a tél és fordult a kocka. A Vörössapkás is felült a lovára, és megindult az ő megszámlálhatatlan vörössapkásaival a Barnasapkás ellen. Tavaszra saját homokozójában verte halomra a Barnasapkást és csatlósait.

Útközben felszabadította az összes homokozót és kényszerítette a gyerekeket, hogy vörös nyakkendőt kössenek. Ez volt a vörös diktatúra. Volt egy gyerek, aki azt mondta, hogy ő jobban szereti a piros-fehér-zöld nyakkendőt. A Vörössapkás ki is tekerte a nyakát. Volt olyan is, aki azt mondta, hogy ő nem tesz fel semmilyen sapkát, és nem viszi a Vörössapkás után a puskát. A Vörössapkás paprikavörösen üvöltött: Vigyétek a pincébe! Alighogy elvitték, jött a második, a harmadik, hogy ő sem viszi a puskát, és hogy ő nem ilyen lovat akar. Ezek egyre többen és többen lettek, és a homokozó melletti bokorban boldogan éltek.

Történt aztán, hogy a Vörössapkásnak is leáldozott a napja. Elfogyott alóla a pénz, paripa fegyver. Át is vették a hatalmat azok, akiknek volt sok pénzük, paripájuk, fegyverük. És volt nekik a barna- és vörössapkásoknál is ravaszabb rendszerük: úgy hívták, hogy több-párti demokrácia. Csillagos lobogóba csomagolva el is küldték azt a felszabadult homokozókba. Azok mind ujjongva fogadták, mert ugye ennél jobb rendszer nincsen!

Egy egészen kis homokozóban is nagyon megváltozott az élet. A gyerekek fellélegeztek, és összeültek, hogy most már ők szabják meg, hogy mit játszanak, hogyan játszanak, milyen sapkában járnak. Csakhogy a csillagos lobogó tartalmával nem számoltak. Mert bizony akkor valami különös dolog történt.

Négy gyerek, aki véletlenül a fején felejtette régi sapkáját, a közeli WC-be sietett. Ott megegyeztek, hogy mind nemzeti színben fog tündökölni, és ők megváltják a kis homokozót. Közben mindegyik arra gondolt, hogy egy választás nevű csellel bevonják az összes gyereket abba a játékba, aminek az a célja, hogy megnyerjék maguknak a pénzt, paripát, fegyvert.

Mind a négy gyerek kicserélte a sapkáját. A Vörössapkás begyűrte az ingébe a vörös sapkát, és kitűzött a mellére egy piros-fehér-zöld kokárdát. A Sárgasapkás is begyűrte a nadrágjába a sárga sapkáját, és ő is kitűzött a mellére egy piros-fehér-zöld kokárdát. A Fehérsapkás begyűrte a zsebébe a fehér sapkát és kitűzött a mellére egy piros-fehér-zöld kokárdát. A Barnasapkás is előkerült, ő is eltűntette a barna sapkát a bakancsában, és kitűzött a mellére egy óriási nemzeti kokárdát. Aztán a WC-ből mind a négyen a homokozó gyerekek elé álltak. Így szólt az egyik: Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? S a másik: Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? S a harmadik: Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok? S a negyedik is: Építek nektek egy csodaszép várat, akarjátok?

A gyerekek kapkodták a fejüket és ugráltak: Akarjuk, akarjuk, akarjuk, akarjuk – hangzott a kiáltás. Akkor – mondta az első – szavazzátok meg nekem a pénzt, paripát, fegyvert! Nem – mondta a második – szavazzátok meg nekem a pénzt, paripát fegyvert! Nem – mondta a harmadik – szavazzátok meg nekem a pénzt, paripát, fegyvert! Nem – mondta a negyedik – nekem szavazzátok meg a pénzt, paripát, fegyvert!

A gyerekek szája tátva maradt, bambán néztek egymásra, mikor az egyik elkiáltotta magát: Nézzétek, ennek az inge alatt vörös sapka van! A másik is kiáltott: Nézzétek, ennek a nadrágjában sárga sapka van! A harmadik is kiáltott: Nézzétek, ennek a zsebében fehér sapka van! A negyedik is kiáltott: Nézzétek, ennek a bakancsából barna sapka lóg ki!

Mire mind a négyen kokárdás mellükre tették a kezüket, magasba emelték két ujjukat és együtt szavalták: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában!

És akkor egymás ellen ordítottak – a négyek. Mind ugyanazt mondta: Akarjátok Magyarország feltámadását? Akkor rám szavazzatok! Bűnös, aki nem szavaz (rám)! Szavazzatok! A gyerekek közt meghasonlás támadt. Az egyik vörös párti bokán rúgta a fehéret, a fehér a barnát, a barna a sárgát. Rövidesen az összes gyerek fogta a bokáját, kivéve néhányat. Ők a homokozó melletti bokorban ültek és nézték a „csodálatos” emberi színjátékot, az Ember komédiáját. Ők tudták, hogy nekik mi a dolguk a kis és nagy homokozóban, hogy mi az ő egyéni felelősségük, a lelkiismeretük szava.

De mintha ott sem lett volna egyetértés. A csillagos lobogóba csomagolt csali bevált. Az egyik gyereknek eszébe jutott, hogy a fehéreket és a sárgákat bántották a vörösök és barnák, talán őket kellene választani. Mások meg azt mondták, ezek mind piros-fehér-zöldek, és már nem vörösek és barnák. Ismét mások azt kiabálták, hogy ezek hisznek a hazában, ezek hisznek a föltámadásban. Az egyik gyerek a bokorból gyorsan a homokozó közepére tett egy szemetes kukát, amiből kiöntötte a szemetet és felkiáltott: Szavazzunk!

Csakhogy kire? És mire? Egyik így, a másik úgy magyarázta, hogy az ő lelkiismerete, meg a kisebb rossz, meg a nagyobb rossz, meg bűnös, aki nem szavaz. Lett is akkora felbolydulás, hogy csak úgy zengett a bokor. Úgy tűnt, mintha mindenki elfelejtette volna, hogy a csillagos lobogó csalija milyen veszélyes; és hogy nekik egyes-egyedül mi a dolguk.

És akkor a bokorból a kuka után futott egy ici-pici kisgyerek, hogy kidobja a csokis papírját. Közben azt kérdezte: Építsek nektek egy csodaszép várat? Meg sem várta a választ, kis kezeivel lapátolni kezdte a homokot. Nem volt nála sem pénz, sem paripa, sem fegyver.

És akkor csoda történt. Az égből szózat hallatszott, ami imígyen szólt: Ha nem lesztek olyanok, mint ez a gyermek, nem mentek be az Isten Országába… Az én országom nem evilágból való… Ti építsétek az Isten Országát és hirdessétek annak igazságát, a többi mindet hozzá kapjátok…

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

nagyon régi  hagyomány  volt nálunk az

alapítványba hogy   amikor  jó idő  volt ép

hónap  első  szerdája  van  ilyenkor ki  szoktunk

sétálni  vásárba körül  nézni  milyen érdekes

dolgokat  találnak  vasárba van olyan kint  épen

sétálunk vásárba  találunk érdekes  dolgot  ami

egy  kicsikét  igen  csak  régi  meg  tudjuk  azt

úgy  mondva  csodálni azt .tavaly  amikor közösen

mentünk  ki  körül  nézni  vásárba  voltak abba

olyan dolgok ami igen csak  nagyon régi dolog  mi

csak azt  dolgot  meg tudtuk  csodálni  milyen  régi

tárgyba bukatnunk bele  nekünk pár embernek

igen  csak  nagyon tetszet  árát  meg  láttuk igen

csak fel ment  vérnyomásunk igen csak magas árat

ütött  meg igen csak értékes dolognak értéke van

idén is  ki  mentünk vásárba  körül nézni most

vásárba  almát    vásároltunk   vásárba . Bagó Zoli

elpakolta  edényeket . Bagó  Zoli  ,Edina kiskereten

dolgoztak  kimentünk  vásárba   szép idő   volt

almát  vetünk .ebédre  Maczkó  Zsuzsikétól

hurkát kolbászt kaptunk nagyon jó  sikerült.

április 2án foglalkozáson

Bagó Zoli ,Jenei  tesztvérek ,Edina  ,veronika.

Lenke,Horváth   Zoli ,Gabriella  .

pedagógus Juditnak  április 2án  segítetek neki

csörgi  Kati ,Olga  néni ,Kriszti .

1.  kg krumpli
2. 1 db vöröshagyma
3. 1 pár kolbász
4. 1 pár hurka
5. Nagyon pici zsír
6. 1/2 dl víz
7. Ízlés szerint só
8. Ízlés szerint bors

Elkészítés

 1,5 óra

1. A krumplit megpucoljuk megmossuk, hagymát karikára vágjuk. A tepsit kizsírozzuk belerakjuk a krumplit, hagymát sózzuk borsozzuk és alaposan összekeverjük. Hurkának, kolbásznak megszurkáljuk mind a két oldalát, hogy ne durranjon szét. Beleöntjük a fel dl vizet és 180 C fokra előmelegített (alsó felső) sütőbe tesszük fél órára.

Kérjük adja nekünk adója 1%-át!
A nyilatkozatra ezt kell írnia:
Mint a Többi Ember Alapítvány Tura
Adőszám: 18711516-1-13

év körüli kislány pórázát engedetlenül rángató kutyát sétáltat. Piros sportkocsi parkol a járdaszélen, ajtaja nyitva, hátradőlve nagydarab farmernadrág és trikó alszik az első ülésen, mellette a padlóra csúszva gyűrött újság.

Könyvkötőmhöz sietek, az egyik kopott ház harmadik emeletére. Nem először járok itt, rendszerint szombat délelőtt. Mindig meglepődöm. Este itt minden utcasarkon áll egy lány. Aki errefelé lassan halad, tudja, mire számíthat. Van, aki számít valamire, van, aki csak nézelődik, de ritka e tájon az olyan madár, aki nem tudja, hogyan szoktak itt fütyülni.

Újság is megírta: ez bizony úgynevezett rosszhírű környék.

Könyvkötőm azért lakik itt, mert szegény ember, s itt tudott magának kevés pénzéből lakást szerezni. Én azért járok ide, mert itt tudom kevés pénzért rendesen beköttetni könyveimet, megcsináltatni dobozaimat tornyosuló papírhalmaimnak.

A kurvák meg azért vannak itt, mert szeretik a környéket.

Este. Éjszaka.

Ezt értem.

De szombat délelőtt mindig meglepődöm, hogy minden utcasarkon áll egy lány, néha kettő, mindig parkol egy autó, mindig alszik benne egy farmernadrág és egy trikó, és a környék, az utca lakói – és az éppen arra járók, én is – úgy kerülgetjük az utcalányokat, mint elegáns hölgyek az észre nem vett kutyaszart az Andrássy úton.

Dolgozó nők, hozzátartoznak az utcaképhez.

Szabadság van: aki dolgozik, nálunk boldogul. Régi jelszó.

Csütörtökön, július 8-án olvastam a Népszavában a vastag betűs címet: Tétovázó önkormányzatok: késik a kéjzónák kijelölése. Alatta kisebb betűkkel: Egyelőre csak a nyolcadik kerület önkormányzata akar dönteni.

Az önkormányzatok tétováznak, a lányok nem. Nincs kijelölve, de a hülye is látja: a József utca kéjzóna.

Sietek a könyvkötőhöz. A lányok nem szólítanak meg. Látszik rajtam, hogy értelmiségi vagyok? Vagy az, hogy nincs a bukszám dugig tömve? Gyanús a céltudatos haladásom? A telepakolt aktatáskám?

Amikor negyedszer vagy ötödször jártam itt, már tudtam: a kis sárgahajú áll azon a sarkon, a rozzant kapu előtt egy olyan göthös, a nagydarab, combjait villogtató a garázs előtt grasszál…

Most szombaton meleg volt, előző nap este leszakadt az ég, kora délelőtt gőzölgött az aszfalt. Itt egy lány, ott egy lány, pang a piac.

Sietek.

És a kapuban, a behajtott kapuajtónak támaszkodva áll egy lány. Új, eddig nem láttam. Talán húszéves. Talán több. Talán kevesebb. Kétségtelenül formás darab. Az arcán nincs két kiló festék, a blúza feszül, de a szoknyája majdnem illedelmes. Fekete körömcipője rég látott cipőkefét, de parfümöt használ, nem olcsó kölnivizet.

Lépnék be a kapun, de úgy meglepődöm, hogy pillanatra megállok. A mozdulatom félreérti, megszólít. Érdekel? Most jövök igazán zavarba. Merthogy a szó csak kétértelmű, de a hozzá tartozó mozdulat lenyűgöző.

Ugyanis a lány – felrúgva ősi mestersége alapszabályait – karján nem retikült lóbál, hanem kezében könyvet tart, s amíg a kapuhoz nem értem, olvasott.

Nem akartam elhinni. S a meglepetéstől akkor álltam meg, amikor – belepillantva a nyitott könyvbe – észrevettem: verseskötet van a lány kezében.

Váci Mihály – olvasom a kötet gerincén.

Sietek a könyvkötőmhöz, és áll a kapuban egy kurva, kezében verseskötet. Váci Mihályt olvas. És amikor pillanatra megállok, egyszerre mozdítja felém a mellét és a könyvet: Érdekel? Némán nemet intek, igyekszem egyenletes tempóban végighaladni a rohadó szemétszagú kapualjon.

Amíg a harmadik emeletre érek, jönnek-mennek fejemben a gondolatok. Valaha olvastam egy francia író novelláját. Egy élelmes könyvkereskedő minden reggel végigböngészte az újságok halálozási híreit, s eladatlan, eladhatatlan könyveit elküldte a halottak címére, utánvéttel. A hátramaradottak természetesen kifizették a számlát. Mígnem egy köztudottan szenilis öregasszony halálakor az egyik rokonnak szemet szúr, hogy felsőfokú latin nyelvtankönyv érkezett utánvéttel a halott nevére. És nagyon elgondolkozik: lehet, hogy a bolondnak tartott öreg rokon valójában éles eszű, okos teremtés volt, aki bolondériái mögé rejtette bölcsességét, s miközben mindenki nevetett rajta, ő latinul tanult, és ókori filozófusokat olvasott?

Áll ez a lány a József utca egyik kapualjában, buján feszülnek a mellei, kezében verseskötet, kuncsaftra vár.

Lehet, hogy tudja: lakik itt a házban egy könyvkötő, szombat délelőtt ahhoz amolyan könyvmoly emberek járnak.

Elképzelhető, hogy valóban szereti a verseket, s mert szombat délelőtt a nagy melegben nincs forgalom, versek olvasásával üti agyon az időt.

Szereti a verseket, én meg azt hiszem róla, hogy csak egy buta sarki kurva?

Volt valami furcsa szomorúság a szemében.

Már lefelé ballagok a lépcsőn. Megszólítsam?

A kapualj üres. Földre hajítva a fölrepedt sarkú

ma  folytassuk  elmélkedésünket arról  béke  az

életünkbe  milyen fontos  azt békét  ami  mai

világba  hiányzik  az  bizonyos  béke most ideje

szét  osztani  világba  azt bizonyos békét a

földön  ,és  világba  ,meg  figyeljük  azt bizonyos

világot  egy  orrságba durrognak az  bizonyos

háború  földön  és  ígéretek  voltak   azon ott

lesz  béke sok  ember  meg  is  tette lépést  a

felé  azon  valahogy  béke  legyen  fölödön ami

nagyon  fontos ott is  béke  legyen ahol dúlnak

háborúk  egyszer  béke   legyen .meg kezdték

azt  bizonyos béke  lépést   több  ember  úgy volt

ez ügybe  meg  akartak  állapodni  erről  bizonyos

békéről  és  addig állapodtak  meg  erről béke

meg  állapodásról  nem  jött  össze folytatódót

az bizonyos  békétlenség  a  földön  ami igen csak

nagy   gond valahogy   békét kel   teremteni a 

földön  ez  nagyon hiányzik  béke  a  földön azon

helyen béke  legyen  ahol durrognak békétlenség

oda  béke  legyen  arra  helyre kel  az  bizonyos

béke  arra  helyre .

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

május 1munka  ünnepe  volt  ilyenkor  ember  sok 

ember  munka  ünnepét  emberek  egy  része  a

munka  ünnepét  nem  úgy  ünnepelik  meg  az  életbe

meg  munkát  teljesen meg ünneplik munkával azt

bizonyos  munka  ünnepét  azt  ünnepet  ezt  munkás

Szent  Józsefről  kapta  meg  ezt   nevet   munkás ő az

szent  József   nagyon sokat  dolgozott  életbe  meg

 tanulta   munkás  dolgot   keményet életbe  így

nevezték el  azt  Munkás  Szent  Józsefet életbe  nagyon

keményen dolgozott  életbe .hány  olyan  ember van

mai  világba  ők úgy  vannak  mai  világba  meg hallanak

életbe  azt  Bizonyos  szót  életbe  el kéne  menni

valahova   dolgozni  ki ejtetőd  ez  bizonyos szó

munkába   kéne  menni  csinálni dolgot   egy  darabig

tart   az  öröm  munkáról  utána  meg hal az bizonyos

lelkesedés  a  felé  munka  felé  utána  úgy  van vele

dolgoztam  ennyi    időt     nincsen  kedvem dolgozni

itt  keresek  valami ki  utat  ebből  ne  keljen  nekem

munkálkodni életbe  kerülni szeretném életbe így

jó  élet hogy nem dolgozok kerülöm azt  bizonyos

munkát  olyat életbe  én dolgoztam  mindenki

keményen munkálkodót  még május 1én is  de  az

illető  úgy  volt  ki utat  keresett  munkából ne

keljen dolgozni neki úgy volt vele olyat ő nagyon

beteg   azért  nem  dolgozni .más  ember úgy  van

legyen munka  ünnepe életbe  akkor  se  pihen

keményen  dolgozik  így  tiszteli meg munka  ünnepét

meg munka ünnepén dolgozik.

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

sok sor  szoktunk életünkbe  várakozni dolgokra

amire szeretetnék elérkezzen 

szeretetnék mondjuk   találkozni azzal emberel

mondjuk rég láttad  életed  és  ugye  ilyenkor

az ember  azt  időt várja nagyon elérkezzen  az

bizonyos idő találkozhasson  nálam ilyen helyezet

volt  életembe  április16amikor  meg  kaptam azt

bizonyos  anyám nem  sokára  haza  mehet  

teljesen  csak  előtte  úgy mondva  te somhoz

kellet  úgy  mondva  kis  időt  fel erősödni gyenge

volt  ők   úgy  voltak  mindig lesz náluk valaki

vigyáz  rá úgy  volt  de  volt  olyan egy  valakinek

úgy  mondva  biztos  nem tetszene vár ja  valaki

mi  előbb jöjjön  haza annak embernek  meg tudta

te som hoz erősödni  elkezdet úgy  mondva

háborogni    és olyan  április 16útán idő   eltelt

még egy  bizonyos  hét nagyon  nehezen rá  jött

igaza annak embernek oda  küldte  piheni anyut

te somhoz  na elérkezet  május 1e  amikor  fel

elerősödőt így haza jött  alig vártuk itthon mikor

jön  ez  szép  várakozási idő  az ember életébe.

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál