Kategória: Egyéb kategória

milyen fontos  másikat szeresük az életbe,nem

csak  rá  mondom arra  illetőre szeretem ,de úgy

mondva  tettekre igazán  nem  is  tudom  úgy

mondva  ki mutattatni  másik   felé azt embert

menyire szeretem csak úgy  vagyok  vele életbe

csendbe  elvagyok vele meg adok  amit  úgy

mondva  amit  szeretne  másik  embernek amit

szeretne  ez  is  szeretetnek mondám életbe. ha

másikat   szereti  egyértelmű életbe annak

emberemnek  nem  okozok úgy mondva

fájdalmat  neki ,és nem okozok  rosszat ,lehet így

másiknak  rosszat  okozok ,de ilyenkor ember aki

fájdalmat kapott életbe látja az illető meg ismerte

azt  embert egyből  meg  ingott bele vettet  

szerettet amit  ő érzet  másikba rosszat tett ,de

ki békülnek  életbe  úgy  fogja szeretni azt

ember társát  hogy kel . mert aki úgy ,mondva

igazából szereti azt ember meg nyilvánítom felé

azt  szeret  érezze  őt menyire szeretem az milyen

szeretet jöhet mondjuk oda  tévézni meg  látja

azt embert egyből elhúzza saját ,ilyenkor lehet

látni  azon emberen az neki nem tetszik oda bejön

arra helyre tévézni itt  hol van az bizonyos szeret

másik  ember felé gyakorolni kéne minden

embernek

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

hány ember úgy életbe  örül úgy  mondva életbe

eltelik  egy  bizonyos  kis idő  azon helyen ahol

tevékenykedik látja életbe menyi sok munka

volt  ebbe örül neki ennek eredménynek ennyi

idő  alatt elért úgy  mondva ennyiit az életbe jön

ne úgy  mondva  arra  helyre annál illetőnél

okosabb illető olyan gyorsan felveszi úgy mondva

bizonyos  illető ő menyire  okos lehet hogy gorén

feljebb  ragon akarna  leni  úgy  van vele ,és hogy

okosabbnak tartja magát  neki senki   nem  

mondja  meg  dolgokat úgy van  vele telnek

 bizonyos idők  szépen jó kijöttek  másik

okosabbnak  találó   ember haladtak is  szépen

dolgokkal de  aki még jobban játszotta okosabbat

látta  az  eredményét tetszet   eltelt  még kis idő

egyre  jobban tetszet  neki az helyzet ,egyszer meg

mondja   neki  egy  kívül  álló  valakinek ez még

jobb  eredménnyel  vitte azzal dologgal ha nem

kelet volna engedni  annak melletted lévő

ember  játszotta kis  gorét  most okosabbnak

találta  magát  lehet  szépen rossz  felé irányította

szépen süllyed hajó el  mert nem jó irányítás volt

azon helyen csak okoskodás volt azon helyen.

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

hány ember úgy az életbe ha valamit vesznek hogy

legyen itthon közös hűtőbe  azt jelentené úgy

gondlom az mindenki é aki úgy mondva meg

kívánja  milyen lenne  apuka aki vette mondjuk

az oda  menne  fiához meg kérdő jelezi te mért

is ettél meg ennyivel ettél több pudingot ,esse

szép hozzá  állsz lenne apától  egy fia felé úgy

hangozna félti  azt ételt ettél  amit most pluszt

meg ettél   pedig örülni kéne  ennek nem meg

kérdő jelezni mért  ettél  ennyivel többet ez  nem

szép dolog  lenne  Semmilyen  szemszögből úgy

gondolom  milyen utána  a  gyerek  meg tudja azt

apa kérdőre  vonta  mértettél ennyivel többet

lehet az gyerek fogja    magát és  nem esik abból

meg haragudik  ezért  mondjuk lehet nem komoly

harag az csak meg  kérdőjelezés  nem szép dolog

fiamtól  nem  sajnálnák szemit örülnék esik .

milyen  lenne  az  boltos aki adja ara  gyereket nézi

vele  dolgozott ennyi időt  azért adok neki kedvező 

áron dolgot  ne maradjon rajta apa át egyből örül

neki menyi akciós kaptam most csak azt nem tudja

mért  kapta  így gyereket  meg  kérdő jelezi mért

ettől  ebből többet  amit mondunk .sajnálásnak

tőnik  ami  nem szép gyerek  felé

Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál

hányszor van úgy  gyerekeknél is amikor úgy

mondva felnőttet is  bele von játékokba legtöbb

felnőtt igenis örül egy kicsit  annak hogy gyerekkel

egy kicsikét foglakozhat vele épen játszhat  úgy

mondva   gyerek kedvére így úgy mondva igazán

felnőttnek  is  meg   gyereknek meg van bizonyos

öröme abba  játékba ,olyan elő fordul   a mai

világba  mama  épen jót játszik kedvére  a  gyerek

örömére ,de  mondjuk ezt nagyapa nem látja úgy

mert ő épen nincsen kedvébe távol tőle 200km

az  nem tetszik   mondjuk  de úgy van nagyapa

nekem amikor hívom ő  feleségét álljon ahogy

én szeretném ,de igenis bele tással kéne leni

annak embernek  épen az illető nem  tud vele

foglakozni gyerekkel kel törődni ere  kérték fel

ugye  ennek meg legtöbb  szülő eleged tesz lása

az  gyerek mamával  menyire szeretek leni

menyit  tudok  vele  játszani életbe vele ilyennel

nagy öröme  van  mamának gyereknek meséli

utána  gyerek anyának el milyen jót  játszottam

mamával el.de biztos valaki aki közel nehezen

fogadja mért ugrál le gyerekhez segíteni ,ő

gyerekén kel segítség neki azért szívből segít

rajta de az annak embernek nem tetszik ő minden

képen szeretni  azzal emberel  mért nem veszi

fel telefont azért ilyenkor legtöbb felnőtt játszik

gyerekkel öröme  van bene és ilyenkor  nem

szeretik ha zavarják  gyerek játssza fontos akkor

hányan vannak úgy  gyerek életbe szeretik úgy

mondva BÚJ OCSKÓZÁST keresse felnőtt őt

így mind 2ten boldogok ezután játék után

milyen  nagyot  játszotunk

Szombat délelőtt, felhőfoszlányokon lóg a nap, olvad az aszfalt. Öregasszony ballag a József utcában, kezében cekker, igazi, nagyanyám korabeli, lötyög benne a fél kiló krumpli. Egy tíz év körüli kislány pórázát engedetlenül rángató kutyát sétáltat. Piros sportkocsi parkol a járdaszélen, ajtaja nyitva, hátradőlve nagydarab farmernadrág és trikó alszik az első ülésen, mellette a padlóra csúszva gyűrött újság.

Könyvkötőmhöz sietek, az egyik kopott ház harmadik emeletére. Nem először járok itt, rendszerint szombat délelőtt. Mindig meglepődöm. Este itt minden utcasarkon áll egy lány. Aki errefelé lassan halad, tudja, mire számíthat. Van, aki számít valamire, van, aki csak nézelődik, de ritka e tájon az olyan madár, aki nem tudja, hogyan szoktak itt fütyülni.

Újság is megírta: ez bizony úgynevezett rosszhírű környék.

Könyvkötőm azért lakik itt, mert szegény ember, s itt tudott magának kevés pénzéből lakást szerezni. Én azért járok ide, mert itt tudom kevés pénzért rendesen beköttetni könyveimet, megcsináltatni dobozaimat tornyosuló papírhalmaimnak.

A kurvák meg azért vannak itt, mert szeretik a környéket.

Este. Éjszaka.

Ezt értem.

De szombat délelőtt mindig meglepődöm, hogy minden utcasarkon áll egy lány, néha kettő, mindig parkol egy autó, mindig alszik benne egy farmernadrág és egy trikó, és a környék, az utca lakói – és az éppen arra járók, én is – úgy kerülgetjük az utcalányokat, mint elegáns hölgyek az észre nem vett kutyaszart az Andrássy úton.

Dolgozó nők, hozzátartoznak az utcaképhez.

Szabadság van: aki dolgozik, nálunk boldogul. Régi jelszó.

Csütörtökön, július 8-án olvastam a Népszavában a vastag betűs címet: Tétovázó önkormányzatok: késik a kéjzónák kijelölése. Alatta kisebb betűkkel: Egyelőre csak a nyolcadik kerület önkormányzata akar dönteni.

Az önkormányzatok tétováznak, a lányok nem. Nincs kijelölve, de a hülye is látja: a József utca kéjzóna.

Sietek a könyvkötőhöz. A lányok nem szólítanak meg. Látszik rajtam, hogy értelmiségi vagyok? Vagy az, hogy nincs a bukszám dugig tömve? Gyanús a céltudatos haladásom? A telepakolt aktatáskám?

Amikor negyedszer vagy ötödször jártam itt, már tudtam: a kis sárgahajú áll azon a sarkon, a rozzant kapu előtt egy olyan göthös, a nagydarab, combjait villogtató a garázs előtt grasszál…

Most szombaton meleg volt, előző nap este leszakadt az ég, kora délelőtt gőzölgött az aszfalt. Itt egy lány, ott egy lány, pang a piac.

Sietek.

És a kapuban, a behajtott kapuajtónak támaszkodva áll egy lány. Új, eddig nem láttam. Talán húszéves. Talán több. Talán kevesebb. Kétségtelenül formás darab. Az arcán nincs két kiló festék, a blúza feszül, de a szoknyája majdnem illedelmes. Fekete körömcipője rég látott cipőkefét, de parfümöt használ, nem olcsó kölnivizet.

Lépnék be a kapun, de úgy meglepődöm, hogy pillanatra megállok. A mozdulatom félreérti, megszólít. Érdekel? Most jövök igazán zavarba. Merthogy a szó csak kétértelmű, de a hozzá tartozó mozdulat lenyűgöző.

Ugyanis a lány – felrúgva ősi mestersége alapszabályait – karján nem retikült lóbál, hanem kezében könyvet tart, s amíg a kapuhoz nem értem, olvasott.

Nem akartam elhinni. S a meglepetéstől akkor álltam meg, amikor – belepillantva a nyitott könyvbe – észrevettem: verseskötet van a lány kezében.

Váci Mihály – olvasom a kötet gerincén.

Sietek a könyvkötőmhöz, és áll a kapuban egy kurva, kezében verseskötet. Váci Mihályt olvas. És amikor pillanatra megállok, egyszerre mozdítja felém a mellét és a könyvet: Érdekel? Némán nemet intek, igyekszem egyenletes tempóban végighaladni a rohadó szemétszagú kapualjon.

Amíg a harmadik emeletre érek, jönnek-mennek fejemben a gondolatok. Valaha olvastam egy francia író novelláját. Egy élelmes könyvkereskedő minden reggel végigböngészte az újságok halálozási híreit, s eladatlan, eladhatatlan könyveit elküldte a halottak címére, utánvéttel. A hátramaradottak természetesen kifizették a számlát. Mígnem egy köztudottan szenilis öregasszony halálakor az egyik rokonnak szemet szúr, hogy felsőfokú latin nyelvtankönyv érkezett utánvéttel a halott nevére. És nagyon elgondolkozik: lehet, hogy a bolondnak tartott öreg rokon valójában éles eszű, okos teremtés volt, aki bolondériái mögé rejtette bölcsességét, s miközben mindenki nevetett rajta, ő latinul tanult, és ókori filozófusokat olvasott?

Áll ez a lány a József utca egyik kapualjában, buján feszülnek a mellei, kezében verseskötet, kuncsaftra vár.

Lehet, hogy tudja: lakik itt a házban egy könyvkötő, szombat délelőtt ahhoz amolyan könyvmoly emberek járnak.

Elképzelhető, hogy valóban szereti a verseket, s mert szombat délelőtt a nagy melegben nincs forgalom, versek olvasásával üti agyon az időt.

Szereti a verseket, én meg azt hiszem róla, hogy csak egy buta sarki kurva?

Volt valami furcsa szomorúság a szemében.

Már lefelé ballagok a lépcsőn. Megszólítsam?

A kapualj üres. Földre hajítva a fölrepedt sarkú verseskötet.

hányszor úgy az ember életébe az eltervezi

azt  amit úgy  mondva  nagyon szeretné hogy

végre  tudjon hajtani  ,azon napon hajtani

amit úgy mondva  szeretné  meg legyen  neki

azon napon olyan és azzal úgy mondva meg van

úgy  van  vele ember öröm  van egy  kicsike

szívébe  amit  úgy  mondott szeretné  véghez

vinni az úgy mondva  sikerült neki ,és  úgy van

vele  akkor ember jó  még egy  munkát eltudok

végezni   hogy   ilyen jó sikerült véghez vinnem

amit  szeretet  volna ezzel  meg van úgy van vele

illető   meg érdemelt pihenését  tölteni az ember

úgy van vele  úgy  tervezi ő  onnantól pihenne .

olyan mai világba  aki úgy  mondva   annyiból ál

napja  tévé meg egyéb  szórakozása van ilyenkor

úgy van ő  mennyire  elvan fáradva ,és úgy

mondva   nem is  érdekli  semmi úgy  van vele,de

néha  úgy van  meg lát egy  dolgot életbe  meg

kéne  úgy mondva  csinálni anyába meg tervezi

hogy  mit  egy kis  időbe neki bele férjen utána

úgy  van ő  meg érdemelt pihenést tölti.  én

eltervezem  dolgaimat mostanában itt végzem

dolgoznak segítek így itthon végzem kel ,egyik

nap  meg érdemelt esti tévénézésemet tölteném

úgy  voltam azt meg nézem ha  mégse  akkor

úgy  vagyok  úgy is kikapcsol ,de  terv sikerült

meg néztem amit  szeretem volna ,és közli utána

anyukád  én voltam  kint nálad be takarni meg

ne fázzál ezt  se észlelted annyira voltál alvásba

Napkeleti bölcsek karakterében és Jézus elé járulásában az a gondolat fogalmazódik meg, hogy Jézus nemcsak a zsidókhoz jött el – a messze földről érkező pogány bölcsek is leborultak előtte. Érdekes, hogy valójában pontosan nem tudjuk, hányan lehettek, de az ajándékok száma alapján – Origenész ír a három ajándékról – három király lett belőlük. A napkeleti bölcsek különben azért lettek királyok a későbbi hagyományban, mert a szír források egyiküket Goudophare királlyal azonosítják, akit Tamás apostol keresztelt meg. Egyesek Noé fiainak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottait, mások az akkor ismert földrészek Európa, Ázsia, Afrika) képviselőit látják bennük. Ez utóbbi felfogás az oka annak, hogy a harmadik királyt a középkortól kezdve szerecsennek ábrázolták. Állítólag Beda Venerabilis (672–735.) jegyzi fel először a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar. Le is írja őket. Ez azért érdekes, mert a ravennai San Apollinare Nuovo korábbi mozaikján (Nagy Theoderik idejéből) is ott a három név. Ez első ábrázolásuk:

Bod Péter a 18. században így ír: „Vízkereszt napja Boldogasszony havának hatodik napjára esik, amely napot a rómaiak szenteltek az Augustus császár tiszteletére. A keresztények pedig a magok vallásokra alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt megszentelni. Micsoda nevei voltanak ennek az innepnek? Mondották ezt epifániának, megjelenés innepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. Melyre nézve nevezték a régiek festum luminárium, világosság innepének is. Mert a bölcsek megjelentek Jeruzsálemben [sic], mert a Krisztus is ezen a napon megkeresztelkedvén, hivataljához fogott, és kijelentette ki légyen: arra nézve is mondatott teofániának, Isten megjelenésének. Mert a lakodalmazó házban a vizet borrá változtatta, és a maga hatalmát kimutatta, ezért nevezték ezt a napot bethfániának, házban való megjelenésnek… Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért? Krisztus vízzel való megkeresztelkedésének emlékére.”

jézusi etika – mintaetika is, formai etika is, tartalmi etika is. Mintaetika: Tanuljatok tőlem… Példát adtam nektek… Legyetek tökéletesek, miként a ti Mennyei Atyátok tökéletes. Formai etika: istennektetsző, szent, jó, tökéletes, kereső, Jézust megvalló és követő, parancsait megtartó, állhatatosan virrasztó – ilyen vagy ilyenné akar lenni az, aki Jézus tanítványa. De van Jézusnak tartalmi etikája is, amely megmondja, miben áll a Mennyei Atya tökéletessége, minek következtében válhatik istennektetszővé az ember, hogyan viselkedik az, aki az ő tanítványa. Minden ellenkező híreszteléssel szemben Jézus a maga vallásához hűségesen ragaszkodott, s csak azt akarta tanítani, amit tanult annak szent tekercseiből.„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek nektek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük”, – foglalja össze etikai mondanivalóját, majd hozzáteszi: – „mert ez a Törvény és a Próféták” (Mt 7,12). Thóra va-nabim – héberül, a mi szavainkkal pedig: ezt tanítja az ószövetségi szentírás. Amikor pedig az utolsó napokban már egyértelmű, hogy vérre megy ellene a főpapi játék, s egy teológus megkérdi tőle, mi a nagyparancs a Thórában, szó szerint idézi a Deuteronomium egy versét válaszként: „Szeresd Uradat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ezen a két parancson függ az egész Törvény és a Próféták” (Mt 22,37-40).

A Máté-féle ítélettabló sem hagy kétséget: a felebarát – a segítségre szoruló ember. Nemre, fajra, osztályra tekintés nélkül, mert Isten nem személyválogató. „Mikor láttunk téged éhezni, és nem adtunk volna?” – kérdezik az Emberfiától az ítéletre egybegyülekező nemzetek. S Ő válaszol: „Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg” (Mt 25,37.40). Szeretetfogalmának van terjedelme, és van tartalma. A kor teológusai mindenképpen rajta voltak, hogy eretneknek, tévtanítónak tekinthessék és bizonyíthassák öt. Ezért aztán sűrűn kérdezgették. Lukács beszámol róla, hogy „előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt. és ezt kérdezte: “Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”” A Thórát nem eltörölni, hanem megvalósítani jött Jézus minden álság nélkül – de azért nem minden óvatosság nélkül, amely mindig jó, ha hivatalból kérdezgetnek valakit – ezt válaszolja: „Mi van megírva a Thórában? Hogyan olvasod?” Felmondatja a „hatósággal” a krédót, majd hithűségi bizonyítványt állít ki ő, a csapdába szorítani akart Jézus a csapdába szorítani akaróról: „Helyesen válaszoltál”. Ily könnyen azonban nem szabadulhat, mert a „hatóságnak” joga van új kérdést feltenni: „De hát ki az én felebarátom?” Ekkor mondja el Jézus a rablók kezébe esett ember történetét, melyben éppen egy eretnek szamaritánus segít a bajba jutotton. S hogy most már támadásba is lendüljön az, akit meg akartak szorongatni, belefűzi a történetbe, hogy az őt megkísértő és kérdezgető teológusnak az „elvtársai”, egy pap meg egy levita, szépen elsétáltak a történet félholtra vert szereplője mellett. Végezetül az írástudóval válaszoltatja meg annak kérdését: „aki irgalmas volt hozzá” – az volt a három közül a felebarát. Nem a pap, nem a levita, hanem az eretnek. De még ennyi sem elég a csapdát ragyogóan meghiúsító Jézusnak, mert még egy kis erkölcsi buzdításban is részesíti „kihallgatóját”: „Menj te is, és hasonlóképpen cselekedjél” (Lk 10,25-37).

Nem tudhatjuk, minő történetet találna ki Jézus, ha korunkban hallgatnák ki Őt vallásának törvénytudói. De félek, aligha arról szólna, hogy az Innsbruck és Wörgl közti sztrádán mi történt, hanem talán inkább arról beszélne, hogy egy Prakash nevű indiai jezsuita járt a napokban Budapesten, aki 15 000 indiai szegény gyereknek ad hitet, műveltséget és ennivalót, és szinte csak eretnekgyanús elemek hallgatták meg beszámolóját, s az 55 ezer dollárt, amit magával vitt. azt is éppen ezek adták össze, mégpedig a maguk szegénységéből. Azért gondolom, hogy valami ilyesmiről beszélne, mert azóta, hogy köztünk járt, „világfaluvá” lettünk, s a felebarátot sokkal inkább Délen meg Keleten kell keresnünk, mint azok körében, akik százharminccal repesztenek sztrádáinkon. Hogy papok meg leviták szerepelnének-e mai történetében, azt talán ez alkalommal inkább nem bolygatnám. Már csak azért sem, mert szalad az idő, s nekem tételt kell mondanom. Még nem tisztáztuk, mi a szeretet tartalma, de a terjedelme talán már világos: senki sem hagyható ki. Sem aktíve, sem passzíve. Mindenkinek szeretnie kell, és mindenkit szeretnünk kell. Csak felebarát él a földön, s bizony nem vagyunk az Isten gyermeke, s nem vagyunk Jézus tanítványa, ha egyet is ki akarnánk rekeszteni szeretetünkből. S akkor a legkevésbé, ha a kirekesztett a legkisebbek, a legelesettebbek közül való. Csak felebarát. Más nem. Jézus „országban” gondolkodott, s ennek fogalmi ellenpárja volt a „világ”. Az országnak Jahve volt a királya, a világnak pedig a Sátán volt a fejedelme. A világnak három kategóriája van: barát, közömbös-semleges és ellenség. Jézus nem ismeri a három kategóriát: Neki csak egyetlen kategóriája van: felebarát. (Nekem hány van?)

Angol kisváros, a középkor végén. Hosszú évtizedek óta minden karácsonyestén előadták csűrjében Jézus születésének misztériumjátékát, egy réges-régen halott, ismeretlen költő művét. Egy erre a célra alakult konfraternitás. A hentes, a kovács, a kötélverő… egyszerű, jámbor polgárok, akik erre az estére átváltoztak ajándékvivő pásztorokká, Jézus-őrző Szent Józseffé vagy – magukra húzva a régi misztériumok nehéz jelmezeit – jászol előtt térdeplő, Isten fiát melengető alázatos ökörré és szamárrá.

De ezen a karácsonyon elmarad az előadás. A színészeknek nincs kinek játszaniuk; a jéghideg csűr üresen tátong. A színjátszók tiszta hiténél erősebbnek bizonyult a rágalom, a botránkozás, a bűn és az emberi gyöngeség. Amikor Goodlack, a városka kevély kocsmárosa magával viszi a lányt, akinek a Szűzanya szerepét kellett volna játszania, s amikor sorra elszélednek a színészek is: úgy látszik, mindennek vége. Mindennek: a középkornak, a gyermeki hitnek, a misztériumjátékok korának és lelkének. Csak ketten maradnak a színen – André Obey nagy sikert ért darabjában, az Éjféli harangszóban: – Bradshaw, a robusztus kovács, a misztériumtársulat vezetője, és a lelkes kis Greene, az egyik a Jászol ökrének, a másik a Jászol szamarának jelmezében. S akkor, a magány hideg csöndjében megszólal, mintegy magához beszélve, Bradshaw, az „ökör”:

– 1405 óta most történik meg először, hogy nem adják elő a városban karácsony estéjén Jézus születését. Kilencvennégy esztendőn át játszották a misztériumot, apáról fiúra, kézről kézre hagyományozva, és most vége… Elszakadt a szál. Kilencvennégy év: elszáll, eltűnik… Tudod, mi döbbent meg a legjobban? Az, hogy az emberek nem is érzik, mikor szakad meg a szál. Föl kellene ordítaniuk… de nem, élik tovább a világukat, mintha mi sem történt volna, közönyösen, könnyelműen, hűtlenül… Eh, tán jobb is igy. Milyen hideg van itt! Indulunk haza? Gyerünk, Greene!…

De a fiú nem mozdul. Azt mondja:

– Bradshaw úr… Nem szakadt meg a szál.

– Nem?

– Nem. Még nem. Mi még itt vagyunk.

Ők ketten: ők még tartják a szálat. S ha nincs is nézőjük, ha nincs is társuk, eljátsszak a szerepüket. A hallgatásukat. A jászol ökre meg a jászol szamara. A szeretet szerepét. Ahogy a kis Greene mondja:

– Ha az ember nagyon-nagyon szeret, nem tudja kimondani, nincsen rá szó… Sosem tudjuk igazán kimondani a szívünk szeretetét… hát csak hallgatunk.

– Igen, Greene. De hát mit szeretünk?

– Szeretünk… mindent, ami van, ami volt, ami lesz, a nagyot és a kicsit, a jót és a rosszat, a vidámat és a szomorút, mindent… az életet.

– Hát persze! Ó Greene, hiszen ez csodálatos! A szál nem fog megszakadni!

– Csak hallgatunk.

– És lehelünk.

– Lehelünk… és tavasz támad a dermedt istállóban. Lehelünk és ez élet a csodálatos Gyermeknek. Húsvét, tél közepén. A jövő a halálban… Boldog karácsonyt, szamaracska!

– Boldog karácsonyt, ökör bátya!

– Csak leheljünk, Greene, leheljünk.

– Lehelek, ahogy csak tőlem telik…

S ott térdelnek a jászol mellett, a Szamár és az Ökör, és melengetik a kicsi Jézust. Közben lassan lemegy a függöny.

Mert nem az a fontos, hogy mit csinál a másik, a harmadik, a többi. Az a fontos, hogy én mit csinálok. Én, a Pásztor, vagy az Ökör, vagy a Szamár. Hogy én, a Pásztor, tereljem a nyájam s odavigyem a Jászolhoz a magam semmi kis ajándékát. S én, az Ökör, én, a Szamár, leheljem a lelkem melegét, ahogy csak tudom, minden erőmből, hogy a Kisjézus ne fázzék. Ennyi az én részem a Szálból.

A többi az Úristen dolga.

meg tartottuk az évi szokásos év   záró

ünnepségünket műv házba ami nagyon jó

sikerült .előtte december 13ai nappal mi

befejezettük  idei  tanévet .mi így  terveztük

sokkot mondón január 2ával elkezdődik lehet

foglalkozás ha minden úgy alakult mert úgy

volt karácsony  és  szilveszter között lehet bent

pakolunk közbe  meg valamikor elkezdődnek majd

bent bizonyos festés  belső  terembe  most tudott

az  ember időt  száni és  belső termet ki festi

nagyon rá fér  mert  külső terembe ahol vagyunk

nem férünk és szeretnék be is  kötözködni a belső

terembe de amíg nincsen meg festés nem tudunk

meg  rendet kel  rakni . ünnepek alatt  épen

találkoztam azzal illetővel  mondta január 6ával

tud  majd ót  festeni  szóltam pedagógusnak mi

a helyzet jó van ő is tárgyalt illetékessel neki is

azt mondta január 6án kezd festeni ott .meg

ünnepek  közbe bent össze pakoltak terembe

így január elején nem tudunk kezdeni foglakozást

festés miat  meg tudom mikor kezdik foglakozás

előre  jelezni.