nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti pénteket jelenti. Az egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.
A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai), és keresztútjárást is tartanak. Ezen a napon az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya.
A keresztút segít megérteni a történelem drámáját, de a hívőket biztosítja arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem a húsvét. A húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, mert ez a végső, a végtelen jóságnak, Istennek a győzelme.
úgy vannak ezzel elérzékeltet bizonyos szent három
nap mit ünneplünk ilyenkor azt nem tudjuk
úgy vagyunk vele meg ünnepeljük azt bizonyos
szent három nagy napját ma úgy mondva meg
ünnepeljük bizonyos nagy csütörtök estét amikor
Jézus elfogyasztatta tanítványokkal az utolsó
vacsorát tanítványokkal töltete az bizonyos utolsó
vacsorát meg mosta lábait ezzel a szeretet
jelét mutatta meg felénk ma meg ünnepeljük
bizonyos utolsó vacsorát tanítványokkal holnap
nagy pénteken ,meg ünnepeljük Jézus szenvedést.
A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap: nagycsütörtök, nagypéntek, és nagyszombat. Magyarul nevezték „sanyarúhétnek” és „videshétnek” (vizeshét) is. Nagycsütörtök legkorábbi lehetséges dátuma március 19-e, a legkésőbbi április 22-e. Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja. A nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Ehhez a naphoz köthető az Eucharisztia (oltári szentség, úrvacsora) megalapítása is.
A legnagyobb keresztény ünnepet, a húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig tartó negyvennapos böjt készíti elő, az utolsó, virágvasárnappal kezdődő nagyböjti hét a nagyhét (hebdomada sancta). A húsvéti szent háromnapon (Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.
A parton ment a Sánta Hölgy. A Sánta Hölgynek zöld sapkája volt, puha bundacipőben lépkedett, elhaladt a sétány piros padjai előtt, a lebegő víz mellett ment, beleolvadva a szemközti hegyek kék párájába. Vállát kicsit előrebiccentette egy-egy lépésnél, bal lábát pedig húzta maga után. Olyan kecses volt a mozgása, mint egy sebzett lábú kócsagnak. Minden reggel megjelent a parton, elment az ablakok üvegcsillogásai előtt, a hatalmas platánok téli szürke ágai alatt. Mint egy zene, halad, csöndesen, bicegő ütemre. Legtöbbször egy kiflivéget evett, lassan a szájához emelte, nézett maga elé a földre meg néha a túlpart elvesző házaira.
A gyerekek nevették a Sánta hölgyet. Elbújtak a Loreley fái mögé, a kis parkban.
– Nézd, jön a Sánta Hölgy – mondták, és elbújtak.
Kis bogyókat szedtek, és a mellvédről a zöld sapkára ejtegették. A Sánta Hölgy megállt, ijedten kapkodta föl a fejét a magasba, és türelmetlen mozdulattal sodorta le a sapkájáról a bogyókat. „Mi lehet ez? – gondolta. – Talán valamelyik növény hullajtja még a magvait.” Aztán továbbhaladt a parton, bicegő lépései egyenletes kis köröket írtak a nedves föld felé.
A gyerekek nem elégedtek meg ennyivel. Vonzotta őket a Sánta Hölgy figurája, mindig kiültek a Loreley-park magasába, és várták.
– Ássunk neki gödröt – mondták. – Csak egy kis gödröt, éppen itt a Loreley alatt. – Nagy nevetéssel készültek a gazságra. Kis gyereklapáttal lyukat piszkáltak a földbe, azt vastagon befedték újságpapírral, és földet szórtak rá. Nem látszott semmi. Ők fölhúzódtak a mellvédre, és várták, hogy jön a Sánta Hölgy. Nagy messziről föl is tűnt imbolygó alakja, egy biccenés, egy lépés, egy biccenés, egy lépés. Kiflit tartott a jobb kezében, azt majszolta. Néha átnézett a túlsó partra, közeledett.
– Most figyeld majd. Mekkorát puffan! – röhögtek a fiúk. A Sánta Hölgy közeledett. Lassú léptekkel jött a gödör felé. Majszolta a kiflit. A gödör előtt megállt. Átnézett a túlsó partra, kicsit lejjebb ment a vízhez. Aztán folytatta az útját.
– Nézd! Kikerülte! – ordítottak a gyerekek. – Végig föl kell ásni a partot! – Neki is álltak, és jó hosszan ástak egy kis árkot, ugyanígy lefedték újságpapírral, gallyakkal és földdel. – Ne féljetek, most nem tudja kikerülni!
Megint fölmásztak a kis park mellvédjére, és várták, hogy jön. Jött. Messziről imbolygott az alakja, egyik kezében kis kiflivéget tartott. Egyet biccent, egyet lépett. Közeledett. Elért az árokig, megállt. Aztán hirtelen a park felé vette az útját, a kis lépcsőkön fölbaktatott. A gyerekek fölmásztak a fára, a Sánta Hölgy meg leült az egyik padra, ette a kiflijét, és nézte a szürke vizet. A késő őszi nap kisütött, levette zöld sapkáját, haját igazgatta, kicsit sütkérezett, elfordult a túlsó part felé. Az egyik gyerek egy nagy bottal elhalászta a sapkáját, a zöld sapka imbolygott, imbolygott a bot végén, aztán eltűnt a fenti ágak zegzugában. A Sánta Hölgy soká nézte a vizet, aztán fölállt, és ment tovább, bicegett a kedves napsütésben. A gyerekek fejükre húzták a zöld sapkát, egymás kezéből kapkodták, behasították, egészen elcincálták. Nagy nevetés töltötte be a parkot.
Másnap is várták a Sánta Hölgyet. Telt az idő, a Sánta Hölgy nem jött. A gyerekek tanakodtak, aztán elindultak arra, ahonnan a Sánta Hölgy előbukkant naponta. Kis mellékutcába értek, bekukucskáltak az ablakokon, nem találták. Aztán az egyik nagyon pici ablakba benéztek, és meglátták a Sánta Hölgyet. Egyedül ült a szobában a félhomályban. Kis keze a karosszék támláján nyugodott, a tűzhelyen csöpp lábosban leves főtt. A gyerekek elkedvetlenedtek. Összedugták a fejüket, tanakodtak.
Karácsony délutánján megint elmentek a házhoz, kukucskáltak. A Sánta Hölgy egyedül bicegett a kis szobában, a tűzhelyre egy kis lábost tett, s egy nagyon pirinyó karácsonyfát díszített magának. Nem volt rajta csak két szaloncukor meg egy gyertya.
foglakozást pedagógus Judit tartotta az ifjoncoknak
jól érezték magukat.2022.február.28.hétfő. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Sára Edina, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Ma Bagó Zoli és Edina is befejezett egy szőnyeget. Levágtuk és elcsomóztuk. Leszedtük a farsangi dekorációt, mert szerdán már hamvazószerda lesz és véget ér a farsangi időszak. Megnéztük az egyik évvégi műsort a művelődési ház felvételekből, amiben mi is szerepeltünk. Zolinak megvarrtuk a nadrágját. Ebédre brokkolikrém leves készült.
A brokkolit, burgonyát, hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, felvágjuk s feltesszük főni a húslevesben (vagy annyi vízben, hogy ellepje, ekkor adjuk hozzá a húsleveskockákat is).
Mikor megfőttek a zöldségek, elzárjuk alatta a tüzet, s botmixerrel pürésítjük.
Hozzáöntjük a tejszínt és még egyszer felforraljuk, fűszerezzük.
Tálaláskor a tányér aljára durvára reszelt sajtot teszünk és arra szedjük ki a forró levest, végül frissen őrölt borssal díszítjük-illatosítjuk
„A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.” –
„Az igazi csoda abban rejlik, hogy minél többet osztunk meg másokkal, annál gazdagabbak leszünk.” –
„A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.” –
„Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.” –
„Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.
Barátság. Egy olyan megfoghatatlan, láthatatlan kötelék két ember között, ami néha még a testvéri szeretetnél is erősebb. Egy igaz barát mindenben melletted áll. Hozhat jót, vagy rosszat az élet, ő mindig ott lesz neked, hogy támaszod legyen. Külön-külön csak fél szárnyak vagytok, de együtt képesek vagytok repülni is.
Ha a barátságra gondolunk a következő gondolatok jutnak az eszünkbe:
Ezek az érzések és gondolatok inspiráltak minket arra, hogy megírjuk a blogbejegyzést, amelyben összegyűjtöttük neked azokat a barátoknak szóló idézeteket, amik szerintünk a legszebbek. Az idézetek mellett olyan képek is várnak rád, amelyek a barátságról mesélnek, vagy azt szimbolizálják.
egy pár ember igenis tette amit kelet ,én úgy voltam
csináltam amit kért mi még a-kor nagyon
szerettük volna hétvégi össze jövetelt foglalkozáson
kívül e-kor találkozhassunk egy darabig működöt
ez de utána idő hiányba szülőknek nem igazán
tudták meg valósítani . Szók ember úgy tudja
farsangi buli útán vége van farsangi időnek a
farsangi idő szaknak nagyböjti időszak első napja
előtt van vége farsangi ünnepségnek én így
tudom . Február25ei pénteki foglakozást
pedagógus Judit tartota az ifjoncoknak foglalkozást
jól érezték magukat.2022.február.25.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit. Folytattuk a megkezdett szőnyegeket, majd reggel elkészítettük a pudingot, keksszel és babapiskótával rétegeztük. Edinát felköszöntöttük névnapjára, Erzsike hozott neki egy Micimackó plüsst. 11 óra előtt elmentünk sétálni a Kónya-tóhoz, mivel nagyon szép idő volt. Ebédre visszaértünk és megettük a rakott pudingot.
A csoki- és vaníliapudingot is felfőzzük 3-3 csapott evőkanál cukorral és 4-4 dl tejjel, majd hagyjuk hűlni. A gesztenyemasszához hozzáadunk 3 kanállal a csokipudingból és 3 kanállal a vaníliapudingból, valamint 3-4 evőkanál tejet, egy kupaknyi rumot és egy kupaknyi tequillát. Ezekkel jól kikeverjük. 2 dl tejbe öntünk egy evőkanál rumot és egy evőkanál tequillát, és elkeverjük. Ebbe fogjuk beleforgatni a babapiskótákat a rétegezéskor. Egy magasabb falú üvegtálba rétegezzük az eddig elkészített hozzávalókat. Alulra kerül a csokis puding. A babapiskótákat belemártogatjuk az alkoholos tejbe, és egy sort ráteszünk a csokipudingra. Erre kerül a gesztenyés massza, amit ízlés szerint megszórunk mazsolával. Majd még egy réteg tejbe mártogatott babapiskóta következik. Fontos, hogy a babapiskótát ne áztassuk el! Végül a tetejére kerül a vaníliás puding. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy az ízek össze érjenek.
Abban a nehéz órában, amikor Szent József megtudta, hogy családjával menekülnie kell Heródes gonoszsága elől, az angyal a szamarat is felébresztette az istállóban. „Kelj föl! – mondta neki a magasból az angyal –, Szűz Máriát urával most Egyiptomba fogod vinni!”
A szamárnak ez egyáltalán nem tetszett. Nem volt valami jámbor szamár, sőt egy kissé inkább csökönyös. „Nem tudsz erről magad gondoskodni? – kérdezte bosszúsan. – Neked szárnyaid vannak, nekem meg mindent a hátamon kell cipelnem. És miért éppen Egyiptomba, mért nem jó egy közelebbi hely?”
„Biztos, ami biztos!” – válaszolta az angyal. Ez egy olyan felelet volt, amire egy szamár csak azt mondhatja, hogy most már értem.
Kiballagott az istállóból és látja ám, hogy mennyi terhet gyűjtött össze számára Szent József: ágyneműt Máriának, egy csomag pelenkát a gyermeknek, egy láda aranyat, a király ajándékát, két tömjénnel és mirhával teli zsákot, egy egész cipót, sajtot és egy oldal füstölt húst a pásztoroktól, a víztömlőt és mindennek tetejébe még ott van Mária a gyermekkel! Ennek láttára a szamár újból megmakacsolta magát. És nem értette meg őt senki a gyermek Jézuson kívül. „Mindig ugyanaz történik. Ezek a koldusok úgy jöttek ide, hogy semmijük sem volt, most meg már annyi mindenük van, hogy két pár ökör sem tudná elvinni. Én azonban nem vagyok szénás szekér!” – mondta a szamár. Pedig úgy nézett ki, amikor Szent József mindent fölpakolt rá, még a patái is alig látszottak.
A szamár kidomborította a hátát, hogy helyreigazítsa a terhet, majd megkockáztatott egy lépést, óvatosan, mert azt hitte, hogy összedől a rajta levő torony, mihelyt egyik lábát a másik elé teszi. De különös módon, csodálatosan könnyűnek érezte terhét, mintha lábai csak saját testét vitték volna, valósággal táncolni kezdett a sötétben a tuskók és a kövek között. Persze, nem sokáig, mert újból elkezdett bosszankodni: „Miért kell belőlem gúnyt űzni? – mormogta. – Talán bizony nem én vagyok az egyetlen szamár Betlehemben, aki egyszerre négy zsák árpát is el tud vinni?” – Haragjában nekifeszítette lábát a fövenynek, és egyetlen lépést sem ment tovább arról a helyről. „Ha most még meg is üt engem – gondolta elkeseredve –, egész cókmókja az árokba repül!” József azonban nem bántotta. Egyik kezét a hátára tette, a másikkal a szamár fülei felé nyúlt, hogy megsimogassa. „Menj még egy keveset! – bíztatta szelíden –, hamarosan pihenni fogunk!” Erre a szamár felsóhajtott és újból baktatni kezdett, s közben így gondolkodott magában: „Ez valóban szent ember, még azt sem tudja, hogyan kell egy szamarat sietésre ösztökélni”.
Közben megvirradt, és a nap melegen kezdett sütni. József egy cserjésre bukkant, amely azonban nagyon száraz és tüskés volt, hiszen a sivatagban jártak. Ennek gyér árnyékában akarta megpihentetni Máriát. Lepakolt tehát és tüzet gyújtott, hogy levest főzzön. A szamár ezt nagyon bizalmatlanul nézte. Ő saját takarmányadagját várta, de csak azért, hogy megvetően mondhassa: „Inkább megeszem a farkamat, mint a ti poros szénátokat!”
Szénát azonban nem kapott, sőt még egy harapás szalmát sem, mert Szent József – Máriáról és a gyermekről való gondoskodása közben – teljesen megfeledkezett róla. A szamarat óriási éhség fogta el. Olyat kordult a gyomra, hogy József ijedten nézett föl. Azt hitte, hogy egy oroszlán telepedett a bokorba, és az bődült ilyen nagyot. Időközben megfőtt a leves is, mindnyájan ettek belőle. Előbb Mária evett, majd utána József kikanalazta a maradékot. A gyermeket is megszoptatta anyja, csak éppen a szamár állt ott éhesen. Nem volt egyetlen fűszál sem, amit rágcsálhatott volna. Nem termett itt a kősivatagban semmi – néhány bogáncson kívül. „Kegyelmes Uram!” – mondta a szamár haragosan és egy hosszú beszédbe kezdett a gyermek Jézus előtt. Csak egy szamár-beszéd volt ez, de nagyon ravaszul volt kieszelve. Rendkívül éles ésszel és világosan mondott el mindent, amit csak egy szenvedő teremtmény Isten előtt elpanaszolhat. „I-Á” – kiáltotta végül, ami annyit jelent, hogy „Így igaz, én szamár vagyok!”
A gyermek mindent figyelmesen végighallgatott, s amint a szamár befejezte mondókáját, lehajolt, fölvett egy bogáncsot és átnyújtotta neki.
„Jó! – mondta a szamár, miközben szíve mélyéig megsértődött. – Nem bánom, megeszek egy bogáncsot. De te bölcs vagy, és előre láthatod, hogy mi fog történni. A tüskék úgy összeszurkálják a hasamat, hogy meg kell halnom, s azután nézhetitek, hogyan mentek Egyiptomba!”
Dühösen harapott a kemény kóróba, de rögtön tátva maradt a szája, mert a bogáncs nem úgy ízlett neki, ahogy várta, hanem úgy, mint a mézédes lucerna, vagy az illatos káposztalevél. Senki sem tudja elképzelni, csak egy szamár, hogy milyen finom dolog is a bogáncs!
Elmúlt erre a csacsinak minden bosszúsága. Áhítatosan egymás mellé rakta füleit, ami egy szamár esetében annyit jelent, mintha mi összekulcsolnánk a kezünket.
pedagógus Judit tartotta az ifjoncoknak jól érezték
magukat.2022.február.25.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit. Folytattuk a megkezdett szőnyegeket, majd reggel elkészítettük a pudingot, keksszel és babapiskótával rétegeztük. Edinát felköszöntöttük névnapjára, Erzsike hozott neki egy Micimackó plüsst. 11 óra előtt elmentünk sétálni a Kónya-tóhoz, mivel nagyon szép idő volt. Ebédre visszaértünk és megettük a rakott pudingot.
A csoki- és vaníliapudingot is felfőzzük 3-3 csapott evőkanál cukorral és 4-4 dl tejjel, majd hagyjuk hűlni.
A gesztenyemasszához hozzáadunk 3 kanállal a csokipudingból és 3 kanállal a vaníliapudingból, valamint 3-4 evőkanál tejet, egy kupaknyi rumot és egy kupaknyi tequillát. Ezekkel jól kikeverjük.
2 dl tejbe öntünk egy evőkanál rumot és egy evőkanál tequillát, és elkeverjük. Ebbe fogjuk beleforgatni a babapiskótákat a rétegezéskor.
Egy magasabb falú üvegtálba rétegezzük az eddig elkészített hozzávalókat. Alulra kerül a csokis puding. A babapiskótákat belemártogatjuk az alkoholos tejbe, és egy sort ráteszünk a csokipudingra. Erre kerül a gesztenyés massza, amit ízlés szerint megszórunk mazsolával. Majd még egy réteg tejbe mártogatott babapiskóta következik. Fontos, hogy a babapiskótát ne áztassuk el! Végül a tetejére kerül a vaníliás puding.
Egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy az ízek össze érjenek.
A Hulalát felverjük, ízesítjük vaníliás cukorral, majd a pudingot kiadagolva a tejszínhabbal megdíszítvefogyasztjuk!
Van 1 % – od ? Ajánld fel ! Ha nekünk, akkor ezt írd rá Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál Bankszámla számunk: – 65900107-13031778 ” Segíts, hogy segíthessünk ! “ KÖSZÖNJÜK SZÉPEN !
