Biztos minden ember úgy van ünnepekre neki áll

valahogy készülni az ünnepkáekre ami épen úgy

mondva közelibe eszik úgy készül az bizonyos

ünnepekre minden ember mondjuk épen nemzeti

ünnepeket öljük ugye ilyenkor legtöbb ember készül

valahogy nemzeti ünnepekre legtöbb helyen

kokárdákkal díszítjük magukat meg ünnepeljük azt

bizonyos nemzeti ünnepeket az alapítványukba

úgy fojt nemzeti ünnep előkészület március11

ei foglakozáson kokárdát készítetek az ifjoncok

nemzeti ünnepekre .ami nagyon jó sikerült manapság

amit veszük boltokba kokárdát de amit elkészítünk

kokárdát annak mindig jól örülünk március16 ei

szerdai foglalkozást pedagógus Judit tartotta az

ifjoncoknak foglalkozást jól érezték magukat

március18 pénteki foglalkozást pedagógus Judit

tartotta az ifjoncoknak foglalkozást jól érezték

magukat2022.március.16.szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit. Ma elsőként odatettük a gyümölcslevest főni. Raktunk bele almát, meggyet, barackot. Edinának külön habartuk be az ő lisztjével és tejhelyettesítővel. Folytattuk a megkezdett szőnyegeket, majd a melegszendvicseket is elkészítettük. Ma korában ebédeltünk, mert még ellátogattunk a Honvéd-erdőbe az 1948-49-es Szele Andor emlékműhöz. Hozzávalók

1. 25 dkg magozott meggy
2. 25 dkg alma
3. 25-30 dkg sárgadinnye
4. 1 evőkanál kukoricakeményítő
5. 200 g tejszín
6. ízlés szerint cukor vagy édesítőszer
7. 1 mokkáskanál só
8. 1 csapott teáskanál fahéj
9. 12 db szegfűszeg
10. 1/2 citrom leve
11. kevés gyümölcsvelő (elhagyható) 2022.március.18.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit, Tóthné Julika. Ma a szövések folytatása mellett, keresztrejtvényt fejtettünk, társasjátékoztunk. Megnéztük a régi Óz előadásunk felvételét. Erzsike folytatta a kötött takarót. Recepteket néztünk, hogy ötleteket gyűjtsünk a következő hetekre. Ma paprikás krumplit készítettünk kolbásszal. Bagó Zoli hámozta és darabolta a krumplit a hagymát. Erzsike dinsztelte a hagymát és pirította a kolbászt. Nagyon finom lett.

• 1 kg burgonya (krumpli)
• 15 dkg kolbász (jó minőségű szárazkolbász)
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 4 ek olívaolaj
• 2 teáskanál fűszerpaprika (őrölt)
• só ízlés szerint
• bors ízlés szerint (frissen őrölt)

megtisztított krumplit felkockázzuk, és a hagymát is apróra felvágjuk. A kolbászt felkarikázzuk.

• Az olajat megforrósítjuk, beletesszük a hagymát, üvegesre pároljuk, majd levesszük a tűzről.
• Hozzátesszük a pirospaprikát, elkeverjük, beledobjuk a krumplit, a kolbászkarikákat, az apróra kockázott fokhagymát, pici vizet öntünk alá, és visszatesszük a tűzre.
• Jól átforgatjuk, megsózzuk, megborsozzuk, és annyi forró vizet öntünk rá, hogy épp ellepje. Lefedjük, és puhára főzzük.

Biztos minden ember úgy van ünnepekre neki ál

valahogy készülni az ünnepkáekre ami épen úgy

mondva közelibe eszik úgy készül az bizonyos

ünnepkre minden ember mondjuk épen nemzeti

ünnepeket üljök úgye ilyenkor legtöbb ember készül

valahogy nemzeti ünnepkre legtöbb helyen

kokárdákal diszitjük magukat meg ünnepeljük azt

bizonyos nemzeti ünnepket az allapítványukba

úgy fojt nemzeti ünnep előkészület március11

ei foglakozáson kokárdát készitetek az ifjoncok

nemzeti ünnepkre .ami nagyon jó sikerült manapság

amit veszük boltokba kokárdát de amit elkészitünk

kokárdát annak mindig jól örülünk március16 ei

szerdai foglalkozást pedagógus judit tartota az

ifjoncoknak foglalkozást jól érezték magukat

március18 pénteki foglalkozást pedagógus judit

tartota az ifjoncoknak foglkozást jól érezták

magukat2022.március.16.szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit. Ma elsőként odatettük a gyümölcslevest főni. Raktunk bele almát, meggyet, barackot. Edinának külön habartuk be az ő lisztjével és tejhelyettesítővel. Folytattuk a megkezdett szőnyegeket, majd a melegszendvicseket is elkészítettük. Ma korában ebédeltünk, mert még ellátogattunk a Honvéd-erdőbe az 1948-49-es Szele Andor emlékműhöz. Hozzávalók

1. 25 dkg magozott meggy
2. 25 dkg alma
3. 25-30 dkg sárgadinnye
4. 1 evőkanál kukoricakeményítő
5. 200 g tejszín
6. ízlés szerint cukor vagy édesítőszer
7. 1 mokkáskanál só
8. 1 csapott teáskanál fahéj
9. 12 db szegfűszeg
10. 1/2 citrom leve
11. kevés gyümölcsvelő (elhagyható) 2022.március.18.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Sára Edina, Barnáné Sümegi Judit, Tóthné Julika. Ma a szövések folytatása mellett, keresztrejtvényt fejtettünk, társasjátékoztunk. Megnéztük a régi Óz előadásunk felvételét. Erzsike folytatta a kötött takarót. Recepteket néztünk, hogy ötleteket gyűjtsünk a következő hetekre. Ma paprikás krumplit készítettünk kolbásszal. Bagó Zoli hámozta és darabolta a krumplit a hagymát. Erzsike dinsztelte a hagymát és pirította a kolbászt. Nagyon finom lett.

• 1 kg burgonya (krumpli)
• 15 dkg kolbász (jó minőségű szárazkolbász)
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 4 ek olívaolaj
• 2 teáskanál fűszerpaprika (őrölt)
• só ízlés szerint
• bors ízlés szerint (frissen őrölt)

megtisztított krumplit felkockázzuk, és a hagymát is apróra felvágjuk. A kolbászt felkarikázzuk.

• Az olajat megforrósítjuk, beletesszük a hagymát, üvegesre pároljuk, majd levesszük a tűzről.
• Hozzátesszük a pirospaprikát, elkeverjük, beledobjuk a krumplit, a kolbászkarikákat, az apróra kockázott fokhagymát, pici vizet öntünk alá, és visszatesszük a tűzre.
• Jól átforgatjuk, megsózzuk, megborsozzuk, és annyi forró vizet öntünk rá, hogy épp ellepje. Lefedjük, és puhára főzzük.

Mint a Többi Ember Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13

Van egyes emberekbe olyan termesét hogy kicsikét

kíváncsi egyes dolgokra lehet őt nem igazán tartozik

de úgy mondva szereti mondjuk ha mégis meg

tudja azt bizonyos hírt ugye e-ből néha kíváncsi

az ember meg tudja valahol azt hírt .ugye pár éve

nem igazán .voltam bent az alapítványba de úgy

mondva azon helyen vagyok meg meg is fordulók

így úgy vagyok szeretnék tudni benti hírekről

úgy vagyok vele így beszélgetek alapítványos

okal mi helyezett . Ugye meg fordul pársor újból

tomi aki igen csak eleje óta nagyon segítkezik

bent közbe jött járvány helyzet így nem jön egy

darabig az alapítványba más dolog közbe jött de

most hamarosan újból járni fog tomi a

foglalkozásra ez jó hír pár napja értesültem erről

hírről .március 9szerdai foglakozást pedagógus Judit

tartotta foglakozást ifjoncoknak . Március11ei

pénteki foglalkozást pedagógus Judit tartotta az

ifjoncoknak foglakozást jól érezték magukat.

2022.március.9.szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Sára Edina, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Ma Edinával új keretet vetettünk fel. Bagó Zoli közben anyagot darabolt a szőnyegekhez. Lenke angol nyelvű rejtvényeket oldott meg és kicsit folytatta a nagyszőnyeg szövését. Erzsike kötötte a csíkos takarót. Ebédre káposztás tésztát készítettünk. Zoli reszelte le a káposztát, Erzsike megpirította. Edina tálalt, Zoli mosogatott

5 ek napraforgó olaj

• 1 kg káposzta (fejes)
• 2 kk bors (őrölt)
• 2 teáskanál cukor
• 50 dkg tészta (fodros nagykocka)
• só ízlés szerint

A káposzta külső leveleit leszedjük, négybe vágjuk.

1. Nagylyukú almareszelőn lereszeljük.
2. Besózzuk, 10 percig állni hagyjuk.
3. A cukrot kissé megpirítjuk, ráöntünk 4 evőkanál olajat.
4. Hozzáadjuk a levétől kinyomkodott káposztát.
5. Világos zsemleszínűre pirítjuk, közben gyakran kevergetjük. (A káposzta pirítása legalább 40 percet vesz igénybe.)
6. Amikor megpirult beleszórjuk az őrölt borsot.
7. Közben a tésztát kifőzzük (főzési idő kb. 7 perc) , leszűrjük , 1 evőkanálnyi olajjal összekeverjük.
8. A pirított káposztát több részletben hozzáadjuk és alaposan összekeverjük.
9. Forrón tálaljuk.

2022.március.11.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Sára Edina, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Ma mindenki varrt magának egy kokárdát, amikor elkészült vele, a szőnyegek szövését folytattuk. Zenét hallgattunk, kicsit tornáztunk, majd Edina tálalt és megettük a zöldbablevest, amit ebédre főztünk. Miután elmosogattunk, felporszívóztuk a termet és felmostuk a konyhát.

70 dkg vajbab

• só ízlés szerint
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 dkg finomliszt
• 3 ek napraforgó olaj
• 1 ek fűszerpaprika
• 2 dl tejföl
• 1 csokor petrezselyem
• 1.5 l víz (kb.)

A babot átmossuk, a végit levágjuk, és 2-3 darabba vágjuk.

1. Egy fazékba tesszük, és felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje. 20-40 perc alatt, attól függően, hogy mennyire zsenge a bab. Sózzuk.
2. Közben az olajat felhevítjük, és beletesszük a lisztet. 1-2 percig kevergetjük, hogy ne legyen nyers színe, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és még 2 percig főzzük. Rátesszük a fűszerpaprikát, egyet keverünk rajta, lehúzzuk a tűzről, majd hozzáadunk 2 deci hideg vizet, és csomómentesre keverjük.
3. Hozzáadjuk a tejfölt, és azzal is kikeverjük. Hozzáadunk egy merőkanálnyi főzővizet, és azzal is kikeverjük, majd visszaöntjük a levesbe, hozzáadjuk a finomra vágott petrezselymet, és még 2 percig főzzük.

Mint a Többi Ember Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13

Ugye embereknél szokott az elfordulni az illető

úgy mondva szeret egy kicsit azon helyen

nosztalgiázni élni azt bizonyos életet többi emberel

az illető úgy van éli életet úgy hogy kel de ő

követni akarja úgy hogy jó embernek tűnjön

egyszer teszi mintha boldogságot találna abba

de ebbe is rögtönzött öröm van abba dologba

olyan van cseprő örömöknek elkezdünk örülni

annyira örülünk ennek régi öröm lesz belelő

e-ből az örömből elkezdünk táplálkozni és élmény

lesz annak illetőnek régi szép emlék lesz másik

ember felé így nosztalgia lesz végeredmény.

Az őskeresztény közösségek nem ismerték az ellenség gyűlöletét. Arisztidész jegyzi fel egyértelműen jézusi magatartásukról: „Ellenségeikkel szemben szorgosan jótékonykodnak.” (Apologia l5.5) Minuciusz Félix az Octavius-ban írja: „…ha ez nektek (= pogányoknak) kényelmetlen is, szeretjük egymást kölcsönös szeretettel, mert tőlünk a gyűlölet idegen.” (Octavius 31.8)

Jusztinosz írja Apológiájában: „Egykor gyűlöltük és gyilkoltuk egymást… most azonban – Krisztus megjelenése után – úgy élünk együtt, mint asztaltársak.” (Apologia I.14)

A másokkal (= ellenségekkel) való magatartásról végül antiochiai szent Ignáctól kapjuk a legrészletesebb útmutatást: „A más emberekért szüntelenül imádkozzatok! Megvan ugyanis a remény megtérésükre. Adjatok nekik alapot arra, hogy legalább műveitekből tanuljanak! (kontraszt!) Dühkitöréseikkel szemben szelídek legyetek, hőzöngéseikkel szemben alázatosak! Káromkodásaikra az imádság legyen a ti válaszotok… vadságukkal szemben legyetek gyengédek. Ne törekedjetek arra, hogy őket utánozva versengjetek!” (Ad Eph X.1)

A fizikai erőszak, a katonai szolgálat és az eskü kérdésében – bár voltak eltérő vélekedések – az első négy században eléggé egyértelmű volt a katonai szolgálat elutasítása.

Római Hippolitosz egyházrendje szerint megkeresztelt katona nem hajthat végre kivégzést és katonai esküt sem tehet. Azt a katekument vagy keresztényt, aki önként jelentkezett katonának: kiközösítették.

Tertulliánusz – igen keményen – így érvel: „Nem illik össze, hogy az Isten zászlajára esküdött emberek és az emberek zászlajára esküdött emberek egyszerre a Krisztus és az ördög zászlaja alatt… a világosság és a sötétség táborában is álljanak. Egy és ugyanazon ember nem kötelezhető kétfélére: Krisztusra és az ördögre!”

Viták akkor is akadtak. Voltak, akik már akkor is Keresztelő János katonákhoz intézett szavaira (Lk 3,14), ill. Kornéliusz százados megkeresztelkedésére (ApCsel 10) hivatkoztak a katonáskodás kérdésében.

Tertulliánusz kategorikus határozottsággal válaszol nekik: „…hogyan katonáskodhat az, akitől az Úr elvette a kardot? Igaz, hogy Jánoshoz jöttek katonák és kaptak szabályokat magatartásukra vonatkozóan, igaz, hogy egy százados is hívő lett: de az Úr Péter lefegyverezésével minden katona oldaláról lecsatolta a kardot.”

A katonaságon messze túlmenően is az Izaiás 2. megvalósítóinak tudták és vallották magukat az ókeresztények legjobbjai. Ennek bizonyítására álljon itt két idézet:

Origenész fogalmaz így a Contra Celsum-ban: „Mi már többé nem ragadunk kardot egyetlen nép ellen sem, és nem tanuljuk ki a hadviselést, mert Jézus révén a béke gyermekei lettünk.”

Szent Iréneusz pedig egyenesen Jézus Messiás-voltának bizonyítékaként hozza a keresztények erőszakmentességét: „Ha a szabadság törvényét – azaz Isten szavát – az apostolok… az egész világon hirdették és az nagy változást eredményezett, úgy, hogy ők a háború kardját és lándzsáját ekévé és sarlóvá formálták, tehát a béke eszközeivé, és már nem értenek többé a harchoz, hanem ha valaki megüti az egyik arcukat, még a másikat is odatartják, – így tehát a próféták nem valaki másról beszéltek, hanem arról, aki ezt a dolgot eredményezte. Ez pedig a mi Urunk.” (Adversus Haereses IV.34.4)

A fentiek fényében láthatjuk tehát, hogy az Egyház kezdeti századaiban a legjobbak tisztán látták az Evangélium lényegét, tudatosan őrizve és ápolva a jézusi kontraszt-társadalom elméletét és gyakorlatát. Ez veti fel a következő nehéz és fájdalmas kérdésünket:

– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a nevetés és a járás képességei közül kell választanod.

Jóel sokáig gondolkozott. Aztán jelt adott:

– Lemondok arról, hogy járjak.

A Daemon elenyészett és Jóel többé nem tudott járni. Csak ült a kertben és szemével nevetett, ha megjött a kedvese.

---

De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent.

– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A nevetés és a látás képességei közül kell választanod.

Jóel maga elé emelte kezét és sokáig nézte szétnyitott ujjait. Aztán így szólt a szeme:

– Látni, látni akarok Daemon! A hegyeket, a fákat akarom látni, a lombon csillogó napsugarat és kedvesem arcát. Látni, látni akarok, mindörökké!

A Daemon eltűnt és Jóel látott ugyan, de többé nem tudott nevetni. Ekkor kedvese is elhagyta őt, mert nem szerette a komor arcokat. Jóel egyedül ült a kertben és nézte a fákat, a hegyeket, az eget, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.

---

De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent. Bejött a kertbe és így szólt:

– Eljöttem a szemedért, Jóel!

Jóel felállt. Tágra nyitott szemmel körülnézett. Látta a fákat, az eget, a hegyeket, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.

A Daemon eltávozott és Jóel többé nem látott semmit. Feküdt a lombok között, teljes sötétségben.

---

Aztán – nagy sokára – valami derengés támadt lényének középpontjában. A derengésből fény lett, a fényből ragyogás, s Jóel meglátta azt, amit eddig a hegyek, a fák, az ég színei és kedvese arca eltakartak.

Május első vasárnapja az mindig az édes anyák

napja ez úgy gondolom az édes anyákról mindig

illő meg emlékezni az édes anyákról akinek mi

igazán sokat köszönhetünk az édes anyáknak

hányszor voltunk betegek életbe ő mindig mellettünk

van amikor épen beteg az illető ha kel édes anyák

azt bizonyos utat végig járja ha kel épen betegek

vagyunk ő fel keres így vigyáz ránk mindig egy

égi édes anyák is van aki égből vigyáz ránk velünk

ne törtéjen semmi mégis ha lenne égi és földi

édes anyák mindig vigyázni fognak ránk sokaknak

már elköltözött az édes anyuk más világba .

is meg kel emlékezni ki kel menni temetőbe

imádkozni az édes anyákért aki nem lehet köztünk

de fentről támogat minket. Anyák napi vers

A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg o van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
másik bánatom: hogyha o majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az o édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Anyává válni a legcsodálatosabb dolog a világon, hiszen az ember egy új életet hoz a világra, akit szeretetben, gyengédségben nevel teljes szívével, lelkével, hogy boldog felnőtt legyen. Az anyaság ugyanakkor nem mindig könnyű. Vannak pillanatok, amikor kifejezetten nehéz. A gyerek néha nem fogad szót, vitázik, rosszalkodik – mégis, édes ez a teher. A legszebb feladat a világon, amit nő kaphat.

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Május első vasárnapján, anyák napján ezekkel az idézetekkel köszöntjük az édesanyákat. Ha te is az vagy, idézeteink neked is szólnak, illetve, lepd meg vele saját édesanyád, nagymamád, ha még megteheted.Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.”

Halk, liliomos gyerekszoba. Az ágyacskában épp jóízű álomba merül egy fiúcska, elmulasztva esti imáját. A szoba sarkában röstelkedve, tenyerébe temetve szégyenpírban égő arcát, tanácstalanul áll az őrangyal.

A fiúcska megint bűnt bűnre halmozott egész nap: torkoskodott a befőttesüvegekből, görnyedten járt, nem figyelt, és futkározott. Az angyal hasztalan vette körül szárnyainak könyörgő fuvallatával, hasztalan suttogott fülébe útmutatásokat a tiszta és erényes életről. Görnyedésből görnyedésbe, futkározásból futkározásba, térdfelverésből ruhaszaggatásba bukdácsolt újra meg újra a kis szerencsétlen. Semmi nem tarthatta vissza. Nem hatott a figyelmeztetés, hogy apus soha nem tesz ilyet, sem a hivatkozás Piotrus Pokrowskira, a kis hősre, sem szelíd énekek dúdolása – sőt, a kerületben közismert púpos varga szakadékba taszítása sem, aminek meg kellett volna szabadítania a fiúcskát a rossz példa befolyásától.

Ott állt az angyal tehetetlenül. Íme, az őrangyalok megengedett eszközei mind csődöt mondtak. A jóság, nyájasság, szelíd rábeszélés, csillapítás… mind hiába. Íme, itt fekszik, megmakacsolva magát vétkeiben és kevélységében – nem imádkozott, süket a jó szóra, s álomba szenderülve bizonyára azon töri a fejét, hogyan fog holnap újra görnyedten járni.

Hírtelen túláradt az angyal szívében a keserűség. Hogyhogy? Vajon a Törvény a maga nemes fenségében nem ér semmit egyetlen poronty akaratával szemben? Hirtelen fölcsapott benne a Törvény iránti rajongás hulláma, s megindította a rossz iránti undor egyenletes hullámát. Eljött ama pillanat, mikor a szolga kicsiny szíve forróbb szeretettel dobbant meg az Ügy iránt, mint az Ügy nagy szíve maga. A Törvény iránti szeretetből megszegni a Törvényt! Ez az igazi önfeláldozás.

Elrántotta homlokáról a kezét, halkan odalépett az ágyacskához, s a fiúcskát teljes erejéből fültövön vágta.

Az ijedten pattant fel; az ütés hatására gyorsan ledarálta az imát, majd érthetetlen mormolás közepette lefeküdt újra, és elaludt.

Az angyal remegve és boldogan, hosszan, mozdulatlanul bámult az éjszakába.

Üdítő, friss reggel virradt fel másnap. Az álom eltörölte a fiúcskában az előző este emlékét. Behozták a reggelijét. Megint nem akarta meginni a tejet. Mindig rosszul lett tőle. De hirtelen célirányos rúgást érzett. Megértette. Szótlanul kiitta a tejet.

Elbúcsúzott anyuskájától, s elindult az iskolába. Szép rendesen ment végig az utcákon, nem ácsorgott, nem nézelődött közben. Résen volt. De még nem volt egészen biztos a dolgában. Mikor az üres fasorba ért, körülnézett, s villámgyorsan összegörnyedt. Egy erős kupán vágás nyomban rendre utasította. Nem lehetett kétsége: az őrangyal verte fejbe.

A jó szellem rájött az új módszer ízére: kápráztató könnyedséggel tudta elérni mindazt, ami azelőtt rengeteg jóakarattal és türelemmel is elérhetetlen volt. Csakhamar fölfedezte, hogy módszerét tovább tökéletesítheti : különféle ütésfajtákat dolgozhat ki, differenciálhatja őket, s ez olyasféle élvezetet nyújt, mint amit egy ájtatos kántor érezhet, ha ügyesen nyomogatja az orgona különféle billentyűit. Tehát: az ebéd végig-nem-evéséért farba rúgás, görnyedt járásért kupán vágás, imamulasztásért nyakleves, futkározásért és izzadásért horogütés, pocsolyába lépésért csavart horogütés, lármázásért apus munkája közben fültövön vágás, és a többi.

Ez a módszer szemmel láthatólag nagyszerű eredményre vezetett. Már nem kergette esténként a megaláztatás érzése sarokba az őrangyalt, hogy ott arcát tenyerébe rejtve szégyenkezzék. Épp ellenkezőleg: kényelmesen letelepedett, s jobb kezét dörzsölgetve, vagy ujjaival dobolva az asztallapon, elégedetten felügyelt az ima szófogadó, folyamatos elmondására. Sőt néha már-már el is unta magát, s ilyenkor kettőzött éberséggel ügyelt a fiú minden rebbenésére, égve a vágytól, hogy egyetlen, mesterien irányított ütéssel figyelmeztethesse: a jó uralkodik a rossz felett.

Sőt az is előfordult egynéhányszor, hogy amikor a fiúcska nem adott rá semmi okot, akkor is le-lecsapott rá a fenyítő kéz. Vagyis az angyal már csak úgy, a biztonság okáért is verte, hogy ki ne jöjjön a gyakorlatból.

A fiúcska nagyon megjavult. Nem futkározott, nem járt görnyedten, nem lármázott, rendszeresen imádkozott, mindent szépen megevett. Külsőleg is megváltozott: minthogy mindig végigette az ebédet, s rengeteg tejet ivott – a szülők ugyanis, látva, hogy mindig kiissza az egész pohárral azt hitték, hogy megszerette a tejet, s újra meg újra utánatöltöttek –, nagyon meghízott és megsápadt. Miután valamennyi szokásos gyerekbűnről lemondott, tömérdek szabad ideje maradt, s megtanulta, hogy a belső életre összpontosítsa erőit. Megkomolyodott. Figyelni kezdte környezetét. Érdeklődése azután a vegytan felé fordult.

Mikor kint ült a parkban egy padon, kövéren és nyugodtan, rejtélyesen magába zárkózva (meg se próbált futkározni, mert tudta, hogy nyomban lesújt rá az őrangyal ökle), míg más gyerekek vidáman kergetőztek a gyepen, ő többnyire a tankönyve fölé hajolt, s a molekulák titokzatos világába merült. Egy makacs, melyen rejlő gondolat szántotta fel gyermeki homlokát.

Már kezdett csodagyerek híre lenni, s nagyon örült mindenki. Ő pedig kitartóan dolgozott. Apuskája kis műhelyt rendezett be neki, s szerény anyagi eszközöket is biztosított számára.

Telt-múlt az idő. Egyszer egy éjszaka hatalmas tűzoszlop lövellt a város fölé, s fülsiketítő robbanás rázkódtatta meg az épületeket. A fiúcska szülőháza repült levegőbe – egy háztartási trotilból amatőr eszközökkel, de csodálatra méltó tehetséggel előállított akna robbantotta fel. A fiúcska a mezőkön át, sietve távozott a tett színhelyéről. Hátán előre összecsomagolt hátizsák, némi élelemmel és pénzzel, zsebében hajójegy Dél-Amerikába.

Az őrangyal loholt utána árkon-bokron át, hogy legalább egy horogütéssel büntesse.

Hányszor úgy mindenütt külön örülőnk régi

vendégeknek pár amikor épen össze futottam

tomival ő még akkor igen csak zenélt még

sokat az alapítványba így tudtuk elfogadni ő

jó ember ami igaz volt csak nekem mit évek-óta

meg szokok zene ütemet a-hoz n öl fel az fogadja

el az ember én meg pont olyanba halottam meg

kicsit fúra fülem nek de kénytelen voltam el

fogadni azt zenét tomitól utána sajnos jött

járványhelyzet világba sajnos így tomi se tudott

az alapítványba jönni ez miatt otthon maradt

szülein segíteni járvány helyzetbe .de hírek szerint

le csillapodott járvány helyzet tomi viasza tér

foglalkozásra .2022.március.7.hétfő. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. A szőnyegekhez daraboltunk anyagokat. Lenke színezett, majd folytatta a nagy szőnyeget. Mivel szép idő volt, kicsit kimentünk sétálni. Rendet raktunk a kamrában. Mivel ma nem volt Edina, sárgarépás muffint készítettünk Edina ezt nem ehetné. Erzsike muffinos receptkönyvéből vettük az ötletet. Nagyon finom lett. Még Bagó Zolinak is ízlett, pedig eddig nem ette meg a sárgarépá

12 dkg finomliszt (finomliszt)

• 12 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 2 kk sütőpor
• 1 nagy db sárgarépa (lereszelve)
• 2 db tojás
• 1 dl tej
• 10 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• fahéj ízlés szerint
• szerecsendió ízlés szerint
• 15 ml vaníliaaroma

1. Egy másik edényben a lisztet elvegyítjük a sütőporral (1/2 kávéskanál szódabikarbónát is tehetünk bele), majd apránként hozzáadjuk a tésztához.
2. Kapszlikkal bélelt muffinformába kanalazzuk, majd előmelegített sütőben 175 fokon 20-25 perc alatt megsütjük.

Mint a Többi Ember Alapítvány

Adószám: 18711516-1-13

Gondolatok,a szerelemrelemről

A szerelemről gyűjtöttünk össze néhány gondolatot a világirodalomból. A válogatást folyamatosan bővítjük.

“A “szerelem” szó egy mértékadó pszichológiai szótár meghatározása szerint “olyan mentális betegségfajta, amelyet a standard diagnosztikai kézikönyvek még nem sorolnak föl”.”

“Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok.”

“A nyári szerelmek mindig véget érnek. Ez íratlan szabály volt. Mint egyes növények vagy rovarok, akik nem tudják túlélni azt az évszakot. Azt gondoltam, hogy mi mások vagyunk. Mások is voltunk, de nem úgy, ahogy én gondoltam. Őszintén hittem benne, hogy soha nem fogjuk elengedni egymást.”

“Elrabollak és magammal viszlek! Harcolni fogok veled, teérted. Legyőzök mindent, meglátod, leküzdöm a nehézségeket, és nem adlak senkinek és semminek!”

“Ha képes vagy szárnyakat növeszteni és repülni egy nőért/férfiért, akkor szerelmes vagy. Ha nem vagy képes szárnyakat növeszteni és repülni, akkor legfeljebb csak bebeszéled magadnak, hogy szerelmes vagy.”