Kategória: Egyéb kategória

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet Téged mindenki. 
Lehetsz Te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, édes, ésmagad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: Te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz Te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni…

–A szeretetnem is hagyja bezárni magát A szív az csak jelkép. Valójában nem kincseskamrája a szeretetnek. Mert. Szétfolyik az emberben. Amikor megsimogatom az arcodat, az ujjam begyében van. Ha rád mosolygok, ráül a szájam szegletére, és onnan árad szét. Amikor elesel,  és felemellek, erővé válik a két karomban. 

–Küldj szeretet mindenfelé: északra,  délre,keletre, nyugatra. Csodálatos perceket élhetsz majd át, tapasztald meg, milyen a világmindenség abszolút középpontjában lenni.

–Ha csak egyetlen olyan ember vonzáskörébe bekerülsz, aki szeretet sugároz, csodálatos élményben lesz részed. Ha csak egyetlen percre is belépsz a szeretet mindentől megvédő csarnokába, és arra gondolsz, hogy te is szeretet hozol magaddal, neked magadnak is csodálatos élményben lesz részed.

 –Nézz hosszan és kitartóan azokra, akik szeretetteljes életet élnek. Figyeld meg, milyen szépen öregszenek. Figyeld meg, milyen kevéssé fontos számukra a jólét vagy a rang. Figyeld meg, milyen sok ember keresi a társaságukat. Figyeld meg mosolyukat.

 –Emberi kapcsolataink minőségét nem határozza meg a kor, a bőr színe, jólét, nem vagy . Emberi kapcsolataink minőségét csupán egyetlen dolog határozza meg: a szeretetre vonatkozó tudásunk.

Rendes tanév végéig meg volt tartva foglakozás

elnézést kérek téves dolgokról rendesen június

közepéig volt foglakozás meg tartva az

alapítványba május 13án volt foglakozás kicsit

igen csak nyári dolgokkal voltunk elfoglalva edi

nyár úgy zajlott mint tavaly nyáron kirándult

az alapítvány volt ökofaluba többször is hallatom

erről más toll erről helyről úgy voltam egyszer meg

nézem csodálatos ökofalut ha már ennyire így már

tervbe vetem elnézek oda megy alapítvány május13

ai foglalkozást pedagógus Judit tartotta az ifjoncoknak

foglakozást jól éreztük magunkat.

2022.május.13.péntek. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Sára Edina, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Ma befejeztük Lenkével a nagyszőnyeget. Meglocsoltuk a virágokat az ablakban. Rendet tettünk a kamrában. Kiporszívóztunk és felmostunk. Rakottkrumplit készítettünk. Erzsike mosogatta el a tányérokat.

1kgkrumpli 6dbtojássó10dkgkolbász5dl tejföl2dbtojássárgája2tkvaj10dkgbacon

A rakott krumpli elkészítéséhez a krumplikat 10-15 percre beáztatjuk hideg vízbe, majd alaposan megsikáljuk és leöblítjük. A tojásokat megmossuk.
A krumplit annyi hideg vízzel öntjük fel, hogy bőven ellepje. Hozzáadjuk a sót, és a forrástól számított 20 percig, fedő alatt puhára főzzük.
A tojásokat sós, hideg vízben feltesszük főni, és a forrástól számított 8 percig főzzük, majd hideg vízbe merítve azonnal lehűtjük. A krumpliról leöntjük a vizet, még melegen meghámozzuk, és hűlni hagyjuk. A kihűlt tojásokat is meghámozzuk, elnegyedeljük vagy felkarikázzuk.
A kolbászt meleg vízzel leöblítjük, így könnyen lehúzhatjuk a héját, aztán vékonyan felkarikázzuk. Elkeverjük a tejfölben a tojássárgákat. A sütőt 180 fokra (gázsütő 3. fokozat) előmelegítjük.
A vajjal kikenünk egy lapos, tűzálló tálat, aljára karikázzuk a krumpli felét, kissé megsózzuk, lazán összekeverjük, és elsimítjuk. Arányosan elosztva a tetejére rendezzük a tojást és a kolbászkarikákat, majd megkenjük a tejföl felével. A maradék krumplit felkarikázzuk, és kissé egymásra csúsztatva a tetejére rendezzük. Egyenletesen bevonjuk a maradék tejföllel, végül a tetejére göndörítjük a szalonnaszeleteket. A sütőben addig sütjük, amíg a tejföl és a szalonna aranybarnára pirul (35-40 perc). Vegyes idénysalátával vagy ecetes savanyúsággal, kovászos uborkával tálaljuk.

Hányszor úgy az ember életébe tűri dolgokat ami

épen őt érinti az életbe ha az illető egy helyen

meg mondják neki dolgot lehet nincsen de akkor

tűrni kel így tűrőképessége egy kicsikét igen csak

formálódni kezd tűri dolgokat amit ő érinti az

életbe elmondom sokáig igazán nem voltam

türelmes most hogy olyan helyen vagyok kicsit

türelmes vagyok nem robbanok szét de ma ért

olyan dolog nekem nem est jól milyen lenne

valaki aki közel hozzád te mindig elsző ugrása

megy meg oldja olyat állítanának egy

vadigennek hogy nem segít rajtam az illető és

mindig elsző sóra megy neki ugye ez annak

illetőnek nem tetszik mert nem igaz ez annak

ember kicsi olyan állítás ami nem igaz sok

ember nem tudja elviselni dolgot nem igaz.

Fáj embernek ilyen

Hányszor úgy az ember életébe próba elé teszik

hogy oldja meg ilyen is volt nekem aki ismer

elmondtam magam rá jöttem nem szeretek úgy

mondva szímogatos tablett kezelni kicsit ideg ölő

ere havonta úgy van vele apám igenis old meg

nekem gondomat ami épen gondja van meg

próbálkozok de ilyennel nem szeretek foglalkozni

kicsit ideg ölő de havonta meg próbálom most

ilyennel kelet foglalkozni lehet meg tudtam volna

oldani de táv segítségem volt tesóm ezt jobban

vágta épen anyámmal volt telefon gyorsan

elkéretem telcsit ő meg mondta mit csinálnom

úgy csináltam meg oldottam apám gondját így

rá jön az ember igenis kéne foglalkozni azzal

is amivel nem igazán szeret csinálni lehet meg

oldani idő után kis segítséggel pársor volt próba

tétel úgy voltam elromlott az telcsi le jelentem

oldják meg ere a-dig csináltam helyre dolog újra

jó ugye ez érdekes nem szabad fel adni dolgokat

meg kel oldani ügyesen

Nyári szünetbe olyankor nem szoktunk meg

ünnepelni a bizonyos szülinapokat vége tért

a nyári szünetnek is lassan már 3hete így meg

ünnepeltük egy foglalkozás kertébe szülinaposokat

szeptember eljén ültük meg Tamás szülinapját

ő szeptember 5én volt 36éves utána pár nappal

ünnepelték tomi szülinapját .pár hét múlva volt

egy augusztusba elmaradt szülinapos azt is meg

ünnepelték .új gyerek ünnepelte augusztusba

szülinapját most őt is be pótolták szeptember első

napján ki takarították foglakozásra termet igen

csak nagy takarítás volt ablak tisztítás volt ott

volt egy papír mikor van az papír ki fakult újat

kelet csinálni .elkészítetek bizonyos alapítvány

tábláját kint udvaron falon log mindent meg

tudhatnak e-ről . Kis türelmet kérek foglakozás

hírekről később fogom meg kapni de tartsanak

• velem a-dig is

Mondjuk egy valaki elő adja azt ő milyen szépen

tud mindenűt dolgozni és pontosan és fel venni

a dologra ami kel úgy van vele magára fordítana

mondjuk ere egy darabig nem jönne rá senki

csak kis idő után be állna az ember ahol vásárolta

az anyagot ahova elmegy segíteni menne tulajdonos

gond van rendezni dolgot felém ő mondaná ő ezt

dolgot aki jön majd meg csinálni annak adtam

de ahonnan vette volna dolgot nem kapta meg ugye

ez mondjuk rosszul esne gyorsan próbálja rendezni

dolgokat mind 2félnek először az annak embernek

nem bíznak meg benne ilyen dologba lehet pár

sor meg próbálkozik milyen jó dolgozik de meg

tudják ezt történt egyre kevesebben fognak meg

bízni ilyenbe én úgy gondolom aki egyszer meg

bízunk el játssza esélyt nem igazán fordulunk

többet e-ről híról halottam egy illető ilyenbe

találja boldogságot át veri ne engedjünk ilyeneknek

bizalmat veszteni sok embertől

“Az élet tíz százaléka az, ami veled történik, és kilencven százaléka az, ahogyan reagálsz rá.” –

“Higgy abban, hogy az életet érdemes élni, és a hited segít megteremteni a tényt.” –

“Az egyetlen fogyatékosság az életben a rossz hozzáállás.” –

“Túl gyakran alábecsüljük egy érintés, egy mosoly, egy kedves szó, egy figyelő fül, egy őszinte bók vagy a legkisebb törődés erejét, amelyek mindegyike képes megváltoztatni az életet.”

“Az élet nem önmagad megtalálásáról szól, hanem önmagad megteremtéséről.” –

“Az életben több van, mint a sebesség növelése.” –

“Az élet nagyon egyszerű, de mi ragaszkodunk ahhoz, hogy bonyolulttá tegyük.” –

“Elsődleges célunk ebben az életben az, hogy segítsünk másokon. És ha nem tudsz segíteni rajtuk, legalább ne bántsd őket.” – Dalai láma

“Három állandó van az életben… változás, választás és alapelvek.” –

“Az élet legkitartóbb és legsürgetőbb kérdése: “Mit teszel másokért?” –

“Az élet természetes és spontán változások sorozata. Ne állj ellenük – ez csak bánatot kelt. Legyen a valóság valóság. Hagyja, hogy a dolgok természetes úton haladjanak előre, ahogy csak akarnak.” – Lao-ce

“A változás az élet törvénye. És akik csak a múltba vagy a jelenbe néznek, az biztos, hogy hiányzik a jövő.” – John F. Kennedy

Egy kődarab ne beszéljen – mondta és megborzongott.

– Mit fintorogsz, reszketsz, rázkódgatsz? – morgott a kő. – Ahelyett hogy boldog lennél, mert megszólítottalak. Mondj valakit, aki azzal dicsekedhet, hogy megszólította egy kő!

– Na, éppen ez az! – mondta Bab Berci. – Valami suskus van ebben. Varázslat. Ármány. Rontás. Valami rossz szellem bújt meg benned. Egy boszorkány, egy dzsinn!

– Hólyag – mondta csendesen a kő.

– Mit mondtál? – kérdezte Bab Berci, mintha bizony nem értette volna, s közben azt latolgatta, elfusson-e.

A kő azonban mély hallgatásba burkolózott.

Bab Berci elnézte a kőgörgeteges hegyoldalt. Kő kő hátán. És mindegyik hallgat, csak éppen ez az egy szólal meg. Azaz most már ez sem.

Bab Berci megszeppent. Melyik is volt az a kő, amelyik megszólalt?

– Hé, mondj valamit! – kiáltotta Bab Berci.

De a kőgörgeteges hegyoldal hallgatott, félelmetes hallgatással.

– Mi az? Megsértődtél? – kérdezte Bab Berci. – Kérlek, ne haragudj! Inkább elhiszem, hogy nem bújt meg benned semmiféle rossz szellem. Megkövetem kőségedet.

A kő vérig sértődhetett, mert most sem szólalt meg.

– Vedd tudomásul – mondta dühösen Bab Berci –, ha egy kő egyszer megszólal, akkor nem szabad utána örökre elhallgatnia! Az visszaélés a bizalommal!

– Bizalom? Miféle bizalom? – szólalt meg újra morgolódva a kő. – Itt fekszem évezredek óta, soha senkihez egy kukkot sem szóltam, s amikor végre hagy nehezen rászánom magam, az illető lerossz-szellemez, leboszorkányoz, ledzsinnez! Ez neked bizalom?!

– Már mondtam egyszer, hogy ne haragudj! Mondd meg, mit szeretnél?

– Vigyél el engem innen – mondta a kő.

Bab Berci fölkapta a követ, a hóna alá csapta.

– Elég nehéz vagy – mondta.

– Ugyan, még hogy nehéz! – méltatlankodott a kő. – Láttál volna egymillió évvel ezelőtt. Hatalmas voltam, és méltóságteljes. Századmagaddal sem tudtál volna megmozdítani.

– És mitől fogytál le ennyire?

– Fagyok pattogtattak, vizek repesztgettek, szelek koptatgattak. Tudod, attól félek, hogy egykettőre egészen elkopok, nem marad más belőlem, csak egy aprócska porszem, és kedvére hord a szél, amerre akar.

– Repülni, az se kutya! – Mondta Bab Berci.

– Ugyan, kérlek! Repültem én már! Lebegtem, izzottam, iszonyú súlyoktól zsugorodtam, robbantam, lávaként zúdultam, szálltam, robogtam kőgörgetegekben… Egyáltalán, nagyon szép ifjúságom volt. De most már egymillió éve csak kopok, fogyok, porlok. Ötezer évvel ezelőtt még faraghattak volna belőlem egy óriási oszlopot, tarthattam volna egy templom kapuját, vagy hirdethettem volna a hősök emlékét. Kétezer éve még odaillettem volna egy bevehetetlen vár legerősebb bástyájának ormára, ezer éve is mi minden lehetett volna belőlem. Most meg, nézz rám… siralmas… de talán közkatonának még jó leszek. Azt szeretném, ha beépítenél a házadba. A többi kő közé.

– Ajaj! – vakargatta a fejét Bab Berci. – Az a bökkenő, hogy a házam háncsból készült. Sajnos egy fia kő sincs benne.

– Akkor találj ki nekem valami foglalkozást. Csinálni szeretnék valamit.

Bab Berci a kővel a hóna alatt hosszasan elgondolkozott.

– Hát nem is tudom – motyogta. – Talán levélnehezéknek használhatnálak… Az igaz ugyan, hogy egyáltalán nem kapok leveleket. De ne búsulj, majd kitalálunk valamit.

Hazaért háncsházába, a követ az ablakba tette. A kő kibámult az ablakon, és azt kérdezte:

– Azok mik?

– Virágok – mondta Bab Berci, mert virágok virítottak az ablaka alatt.

– Na, megvan! – kiáltott fel a kő. – Virág szeretnék lenni!

– Megkergültél – nevetett Bab Berci –, hogy képzeled?! Nem látod, hogy a virágok puha, könnyed, színes szirmokból, törékeny porzókból, kecses bibékből vannak? Nedv kering bennük. Élnek. Ha rájuk fúj a szél, lengedeznek.

– Akkor is virág akarok lenni! – mondta a kő.

– Bolond vagy – dohogott Bab Berci, de bent a szíve közepében valami megsajdult, ajaj, te féleszű, korholta magát, csak nem fogod megsajnálni ezt a követ, hiszen lehetetlent kíván. De dohoghatott, moroghatott, mert akkor már megsajnálta. mert lehet, hogy kőnek lenni jó, de úgy kőnek lenni, hogy közben virág szeretne lenni szegény… Mit csináljak? – tűnődött Bab Berci. Ha valakitől tanácsot kérhetne… De kitől? Hiszen az egyetlen rigorózus, mogorva, ellenséges tekintetű Rimapénteki Rimai Péntekh jöhet csak szóba, mert ugye az öreg bohócot meg a Fiút nagy ívben el kell kerülni, más meg nem lakik a közelben.

Ha nincs más, nincs más – gondolta nagy elhatározással Bab Berci. – Elmegyek Rimapénteki Rimai Péntekhhez.

Jól kilépett, így eztán félórácskába sem telt, máris ott állt Rimapénteki Rimai Péntekh gerendákból rótt háza előtt, és kissé megszeppenten kopogott az ajtón.

– Ki az már megint?! – morgott odabent Rimapénteki Rimai Péntekh, résnyire kinyitotta az ajtót, kinézett. – Na persze, megint te! Gondolhattam volna!

– Hogyhogy megint – motyogott Bab Berci –, amikor másfél évvel ezelőtt voltam itt utoljára?

Rimapénteki Rimai Péntekh ügyet sem vetett a közbeszólásra.

– Nem látod, hogy éppen a munka dandárjában vagyok? – mondta, és fölfelé bökött az ujjával.

Hogyne látta volna Bab Berci, de még mennyire, hogy látta. Úgy füstölt a fából rótt ház kéménye, mint egy tűzhányó krátere. Ezzel is jelezvén, hogy gazdája most odabent kever, kavar, vegyít, kotyvaszt és főz, ne merje senki zavarni.

Ne haragudj, csak arról van szó – motyogta Bab Berci –, hogy egy kő…

Rimapénteki Rimai Péntekh azonban kegyetlenül közbevágott:

– Kő, kő! Én itt az emberiség érdekében éjt nappallá réve gürcölök, te meg ostobaságokkal zargatsz… Még hogy kő!

Bumm, becsapta az ajtót!

Bab Berci roggyantan állt odakint, és azt hajtogatta:

Minek jöttem én ide, minek jöttem én ide… – és aztán fölkiáltott: – Hopp! Ezért!

Mert meglátta Rimapénteki Rimai Péntekh ajtófélfájának felső végét. Az építőmester – lehet, hogy maga Rimapénteki Rimai Péntekh? – az ajtófélfa végére egy gyönyörű, fából faragott virágot ügyeskedett.

– Ez az! – mondta Bab Berci. – Köszönöm – tette hozzá ordítva, és már nyargalt is haza a rejtett erdei ösvényen.

Olyan pompázatos virágot farag ő abból a kőből, hogy hét nyelven beszél! Csak a háza előtt lassított kicsit gondolatai meg léptei iramán is. Hej! És mi vagyok én? Kőfaragó? Vagy netalántán szobrászművész? Te! Hiszen még sohasem volt véső a kezedben! Nemhogy virágot, még egy krumplit sem tudsz rendesen kifaragni! Ugyan már – gondolta –, majd megtanulok követ faragni. Nem olyan nagy ördöngösség az! Ezzel lábujjhegyen belopakodott az ajtón, hátha szundikál a kő, nem akarta zavarni. De a kő nem szundikált, nagyon is éber volt.

– Virág akarok lenni! Nem hallod? Virág! – kiáltotta Bab Bercinek.

Bab Berci csak morgott valamit biztatásféleképp, a szerszámosládája mélyéről előkotort egy vésőt meg egy kalapácsot, és uzsgyi, kislisszant az ajtón. Ment egyenesen a kőgörgeteges hegyoldalhoz. Mélyen meghajolt a kövek előtt.

– Tisztelt kő urak – mondta –, elnézéseteket kérem, de én most kőfaragni szeretnék tanulni rajtatok. Akinek ellenvéleménye van, szóljon.

A kövek hallgattak.

Ünnepelésről kicsit mondok pár gondolatot úgy

van az ember ha már sok évet lehúz egymás mellet

az ember másik mellet szívesen meg ünneplik

másik szülinapját ha mondjuk olyan közösség te

4olyan ember van társaságba ahol vagy meg

ünnepeljük azt bizonyos napot de hogy lehet sok

új köztük így sok új s-ét ment meg szokott társaság

így ilyenkor úgy van az ember régi társakkal meg

ünnepli s-ük körbe nagy napot nem csinálnak

belőle ügyet régiek mondjuk meg emlékeznek

az ünnepelt emberel így ünnepel az társaság így

is lehet ünnepelni .egy hagyomány őrzés meg

marad de s-ük körbe .

Az emberek amikor meg csináltatnak valamit

úgy mondva értenek hozzá meg tanulták azt

és örömmel segítenek másikon amikor bajba van

és mondjuk nem úgy sikerül az dolog így aki

észre vette hogy nem sitemel valami aki meg

csináltattuk dolgot gyorsan tudjuk azt embert

hibáztatni rá fogni ő csinált valamit rosszul ha jön

másik illető annál lesz gond az ügybe ő is

hibáztatva van nem jól oldotta meg ilyenkor az baj

emberekbe az gond másikba keresi hibákat

mindenbe rá fogja ő hibás ez legrosszabb

tulajdonság emberekbe nem kéne embereket

hibáztatni meg kel oldani vagy szakemberhez

fordulni és akkor biztos nincsen hibáztatás embert

csak az meg nagy pénzeket kérnek értük idő igényes

pont ő mikor ér rá és tisztességesen van végezve

dolog nincsen egymás hibáztatása az sok

embernek nem esik jól egymásra kenik dolgot

hibáztatják egymást .