lunablogAki emlékszik ugye az pár évig nem igazán
ünnepeltünk egy új ünnepet pár éve úgy alakultak
dolgok neki állunk meg ünnepelni bizonyos apák
napját erről napról egy darabig nem halottunk
csak úgy voltunk vele ugye édes anyák napját
meg ünnepeltük ünnepeljük meg most bizonyos
apák napját ezzen napon úgy voltunk ezzel hogy
anyák napját meg ünnepeltük sokszor panaszkodnak
édes apák mikor lesz bizonyos apák napja pár
éve be vezeték bizonyos apák napját aminek
édes apukák nagyon örülnek apák napján ..
Gazdagoknak és szegényeknek egyaránt fel kell hagyniok vele, hogy rabszolgatartónak tekintsék az embert, még ha az ideológiailag felkorbácsolt energiaéhség jelenleg igazolni látszik is ezt a végzetes elképzelést – kezdi Illich. Az ipari fejlődés jóvoltából meggazdagodott országokban az energiaválságot az adóemelés ürügyéül használják, hogy új, „ésszerűbb” és társadalmi szempontból még ártalmasabb ipari folyamatokkal váltsák föl a túlzott és célszerűtlen növekedés nyomán elavult eljárásokat. Azon népek vezetői számára, amelyek még nem kerültek ugyanennek az iparosodási folyamatnak az uszályába, az energiaválság maga a történelmi imperativus, hogy egy végső erőfeszítéssel központosítsák a termelést, a környezetszennyezést és a saját hatalmukat, utolérvén így a több energiát használó társadalmakat. Válságuk exportálásával és a puritán energiaimádat új evangéliumát prédikálva a gazdagok még több kárt okoznak a szegényeknek, mint mikor eladták nekik a mostanára elavult gyáraik termékeit.
Mihelyt egy szegény ország elfogadja azt a tant, hogy több energia gondosabb felhasználása révén a javaknak egyre nagyobb sokaságával ajándékozhat meg egyre többeket, már rabja is lett a legnagyobb ipari termelés hajszolásának. Valahányszor úgy dönt, hogy az energiától való függését fokozva „modernizálja” szegénységét, óhatatlanul eljátssza az ésszerű technika választásának esélyét. Az ilyen ország feltétlenül megfosztja magát a felszabadító technika és a közreműködésen nyugvó politika lehetőségétől, amikor az elképzelhető legnagyobb energia használata következtében az ugyanekkora társadalom-ellenőrzést is felvállalja.
Az energiaválságnak nem vethetünk véget még több energiával. Legfeljebb eloszlathatjuk a rémét, azzal az ábránddal együtt, hogy a jólét a parancsunkat váró „motoros rabszolgák” számán múlik. Evégett szükséges meghatároznunk azt a küszöbértéket, melyen túl az energia már rombol, mindez pedig egy olyan politikai folyamat teendője, amely e határok keresésében egyesíti a közösséget.
Az energiaadagok hatása a társadalomra politikai kutatások tárgya. Jó példa erre a modern közlekedés vizsgálata. A közlekedésnél az az energia, amelyet egy bizonyos idő alatt használunk el, sebességgé alakul át. Ebben az esetben a kritikus mennyiség a sebességhatár fogalmában bukkan fel. Mihelyt egy közúti jármű sebessége meghaladja óránként a 25 kilométert, az egyenlőség felborul, a tér és az idő pedig megfogyatkozik. A gépesített szállítás monopolizálja a közlekedést, és akadályozza az önerejű helyváltoztatást.
Az első vasút megépítését követő ötven esztendőben valamennyi nyugati országban százszorosára növekedett a közlekedési eszközök utas-kilométerben kifejezett teljesítménye. Az ásványi üzemanyaggal hajtott gépek azután lehetetlenné tették, hogy az emberek a saját izmaikat használják, és arra kényszerítették őket, hogy akarva-akaratlanul a szállítás – mint szolgáltatás – fogyasztói legyenek.
A sebesség hatása az emberek önrendelkezésére alig függ a járművek műszaki jellemzőitől, illetve hogy mely személyek vagy testületek rendelkeznek a repülőjáratokkal, autóbuszokkal, vasutakkal vagy gépkocsikkal. A kritikus tényező a nagy sebesség: ez teszi társadalmilag rombolóvá a közlekedést. A gyakorlati politikai teendők és a kívánatos társadalmi viszonyok között igazán csak ott választhatunk, ahol a sebességet megfékezik. A közreműködésre épített demokrácia keveset fogyasztó technikát kíván, és a termékeny társadalmi kapcsolatok felé a szabad emberek útja a kerékpár sebességével halad.
Így nyár elején meg így tavasz kezdetén sokan
vannak úgy így foglakozások területén neki állnak
úgy mondva madárnak vagy állatoknak etetőket
készíteni így foglalkozás keretébe sokáig nem
készítettünk a foglakozások ideje alatt etetőt nem
készítettünk madárnak most idén úgy döntöttek
hogy madárnak etetőt készítünk foglalkozás
keretébe amit idén úgy döntőtűk ezt madár etetőket
amit készítünk elfogják adni idén csináltak párat
amit el is adtak egyik vasárnap nem olyan rég volt
ennek 2hete vasárnap volt ennek madár etetőt
vásár alapítványba ami nagyon jó sikerült.
Április 13ai szerdai foglalkozást pedagógus Judit
tartotta az ifjoncoknak jól érezték magukat.
2022.április.13.szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Orosz Tamás, Sára Edina, Papp Bence, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit, A szövések folytatása után, tojást festettünk az elmúlt hetekben gyűjtött hagymahéjjal. A tízórai gyümölcsevés és teázás után kimentünk és kigyomláltuk a kis virágoskertünket. Erzsike folytatta a kötést. Tomi zongorázott. Ebédre tárkonyos krumpligombóc levest készítettünk. Mindenki kivette a részét a munkából. Erzsike, Bagó Zoli a zöldségeket pucolta és aprította. Bence a hagymát és a zöldségeket pirította. Lenke a krumpligombócokat készítette. Edina tálalt, Bence mosogatott.
A burgonyát megpucoljuk, kockára vágjuk és sós vízben megfőzzük. Mikor megfőtt, leöntjük róla a vizet, még melegében összetörjük és hagyjuk kihűlni. Amíg a krumpli hűl, addig feltesszük a levest. A vöröshagymát apróra vágjuk, a zsiradékon aranyszínűre pirítjuk. A megtisztított zöldségeket kockára vágjuk és átforgatjuk a hagymán. Kevés tárkonyt adunk hozzá, ill. sózzuk, borsozzuk és felöntjük vízzel, kb. a fazék 3/4-ig. Addig főzzük, míg a zöldségek már majdnem teljesen megpuhultak, akkor hozzáadjuk a zöldborsót is. Ha a burgonya kihűlt, elkészítjük a gombócokat. A tojásokat felütjük, és összekeverjük a krumplival. Majd sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk a finomra vágott petrezselyemzöldet. Egy lágy masszát fogunk kapni, amit a liszt segítségével keménytésztává gyúrunk. A tésztából kis golyókat formálunk, és kilisztezett tálcára helyezzük őket. Rázzuk meg néha a tálcát, nehogy összeragadjanak a gombócok. Ha a levesben a zöldségek megfőttek, a tejfölt egy kis lével, az ecettel, a maradék tárkonnyalkikeverjük és visszaöntjük. Mikor újra felforrt, belehelyezzük a gombócokat. Addig főzzük, míg a gombócok meg nem főnek. Ha kell, még ízesítjük.
Forrón tálaljuk.
Óriási előadóban foglaltunk helyet, tömve volt családtagokkal, barátokkal, az egyetem képviselőivel. Középen pedig helyet foglaltak a végzős diákok, a diplomások.
Az egész olyan családias volt, látszott, hogy próbálnak olyan műsort készíteni, hogy szép emlék maradjon mindenkinek, ne a hosszú beszédekről, az ásításokról és elalvásokról legyen emlékezetes.
Egyetemistákból alakult zenekar játszott, kicsit oldották a feszültséget, jó hangulatban folytatódott az ünnepség. Elmondták, hogy minden szaknak meglett a legjobb tanulója, azokat külön köszöntötték is, elismerve munkájukat.
Majd a dékán azt mondta, hogy egy új dolog fog következni, ilyen még nem volt az egyetem megalakulása óta. Egy szociológus lány lépett a pódiumra és elkezdett beszélni. Elmondta, hogy van az ő karukon egy lány, Magyarországról jött sok-sok éve. Külön egy évig tanult, hogy megtanulhassa a flamand nyelvet, majd 4 év alatt megszerezte a mester diplomáját (itt megjegyezném, hogy Esztikém az 1-2. évfolyamot egy tanév alatt csinálta meg!) szociológiából. Ő a kar 2013-2014-es év második legjobb tanulója. Azt a fiatal embert akit pár perce felolvastak, hogy évfolyamelső lett nem is ismerik, mivel 6 év alatt végezte el az egyetemet. Viszont itt van a mi kislányunk, és úgy érezték, hogy ő egy olyan ember, akivel szemben ez az egész nem fair. A bizottságban azonban azt mondta a rektor, hogy ez egy bebetonozott szabály, akinek legjobb az átlaga, azé az elsőség. Ezek a fiatalok nem törődtek ebbe bele, megkérdezték mit lehetne tenni, meséltek Esztiről a rektornak. Ő azt ajánlotta, hogy minden kezdeményezés valahol elkezdődik, valami, valaki inspirálja az embereket, ha kiemelkedő emberrel, dologgal találkoznak. Alapítsanak egy új díjat, melyet kivételesen okos, intelligens személyiségek kaphatnak meg az egyetemen. Kitétel, hogy a kar összes hallgatójának bele kell mindig egyeznie. És aztán ez a fiatal lány a széksorok felé fordult, és azt mondta, az első ilyen ember az egyetem életében, akiért életre hívták ezt a kezdeményezéstKérték menjen ki.
Hány ember gyerek várta azt bizonyos iskola
szünetet amikor gyerek igazán jó érzi magát így
juni közepén sok helyen várja azt bizonyos tanév
végigi szünetet sok gyerek igenis nagyon várja
ezt bizonyos vakációt iskolába így június közepén
sok ifjonc azt bizonyos nyári szünetet várja amikor
ifjonc nagyon várja azt bizonyos iskola szünetet
amikor ifjoncok félre tehetik azt iskolai dolgot
és egy kicsikét meg pihenhetnek az ifjoncok félre
tehetik iskolai dolgokat pihenésre koncentrálnak ezt
úgy mondva nagyon várják ezt bizonyos vakációt
sok ifjonc ezt június közepét alig várják bizonyos
nyári szünet elkezdődjön ifjoncok nagyon várják
ezt bizonyos nyári pihenőt de az iskolai barátok
amit ki alakultak ifjoncok közül nagyon hiányozni
fognak nyári szünetbe alig várjuk iskola barátokkal
találkozunk velük jó érezzük magunkat.
Szokott az embereknél úgy lenni szeret valamit
az életébe alkotni elkészíteni valamit a-hoz épen
kedve van olyanokat fog elkészíteni tavasz van
ugye ilyenkor szoktak egyes emberek úgy mondva
madár etetőt készíteni jót cselekedjen madaraknak
így tavasz lévén neki állnak egyesek madár etetőt
készíteni ami igenis nagyon fontos madaraknak
etetőt készítsenek ugye ilyenkor madarak örülnek
e-nek madár etetőt készítetek madaraknak mi
alapítványuk idén nyáron össze fogtak madár
etetőt készítek madarának ami jó sikerült 20
madár etettetőt készítek amit el adtuk majd de
olyan van egyes ifjoncoknál helyezték el madár
etőt .napokba volt madár etető el adása ami
nagyon jó sikerült sokat eladtak .április 11ei hétfői
foglalkozást pedagógus Judit tartotta az ifjoncok
nak foglakozást jól éreztük magunkat.2022.április.11.hétfő. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Orosz Tamás, Sára Edina, Papp Bence, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Nagyon jól sikerült a hétvégi odúkészítő program. Sokan voltunk és legalább 20 odút készítettünk. Reggel helyretettük a padokat és porszívóztunk. A szövéseket folytattuk, közben elénekeltük a dalokat, amivel az évzáró műsorra készülünk. A madarak fészkelési szokásokról olvastunk. Ebédre krumplis tésztát készítettünk.
1fejvöröshagyma1dlolaj1tkpirospaprika50dkgkrumpli sóbors50dkgtészta
A krumplis tészta elkészítéséhez egy nagyobb serpenyőben a felaprított vöröshagymát forró zsiradékban megpirítjuk, majd a tűzről lehúzva meghintjük pirospaprikával. Hozzáadjuk a megpucolt, apró darabokra vágott burgonyát. Megsózzuk, megborsozzuk, és kb. 0,5 dl vizet öntünk rá, majd a saját levében, fedő alatt, takarékon (néha megkevergetve) puhára pároljuk. Közben a tésztát bő, sós vízben, a csomagoláson látható utasítás szerint kifőzzük és leszűrjük. Amikor megpuhult a krumpli, kissé összetörjük, és összekeverjük a kifőtt tésztával. Szükség szerint megsózzuk, megborsozzuk.
Hányszor úgy az ember életébe igazán nehezen
viseli el dolgokat amit kel az életbe biztos olyan
életbe neked beszólna az illető neked te egy darabig
mondjuk elviseli azt embert milyen te neked egyik
úgy van beszólna neked magának szeretne igazat
ő magának szeretne jót legyen igaza ő azt illetőt
biztosan nem fogja érdekli másiknak aki gyengéd
ideidegesítő annak szólok mégis annak szolok be
bántom meg őt azzal dologgal ő mondjuk pihenne
de kikötést tenne te tudod munkád az pihenés vagy
elfogadod dolgokat amit ki mond száján nem
fog neked tetszeni lehet nincsen igaza másik igenis
próbál védekezni igaza legyen annak embernek de
másik igenis magának igazat akkor nincsen ugye
ilyennel meg bántja másikat vagy meg védi magát
valahogy az ember vagy illető kénytelen elszenvedni
azt bántást amit okozott másik azért sokat nyelni
az embernek elviselni dolgokat .
Hányszor úgy valamelyen embereknél te úgy
vagy lehet szépen köszönsz vagy épen neki állsz
hangosan köszöni meg értse úgy lenne az illető
azt köszönést úgy veszi hang nem tetszett ez
magán véleménye úgy gondolom aki köszönt
be szált neki nem tetszett az fogta ott hagyná azt
embert jól csinálta ha előtte mondjuk fel
bosszantja előtte fel idegesíteni te neked ugye elkel
nézed ő meg akkor fogná magát szívességet tenni
feléd de te nem nyelnéd le azt fel bosszantást felé
de te úgy vagy tisztelt felé köszönsz bemész hogy
az neki nem tetszett ahogy köszönt ő így értelmezte
magán ügye de akit meg bántott jobban fáj higgyék
el ne bántsuk másikat ilyenekbe másikat ne
bosszantsuk fel másik lehet az egészségre megy a-kor
lesz gond utána mehet kórházba a miatt illető
miatt ő fel idegeseit de neked a-kor meg kel
bocsátani.
, „Azért mérjük helytelenül az időt, mert ehhez egyetlen mértéket használunk csupán. Azt, ami az átélés sebességét méri”. Pedig Einstein óta jól tudjuk, hogy az idő relatív, hiszen hossza soha nem az átélés sebességétől függ, hanem az átélt élmények minőségétől. Pont úgy, ahogy ezt Einstein szellemesen magyarázza: „Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, és úgy érzed, mintha csak egy perc lett volna.”
Nem tudom, osztálytársaim hogyan élik meg a mostani időpillanatot, de engem inkább emlékeztet a forró kályhára, mint egy csinos nőre! Ennek ellenére, kettős érzés van bennem! Egyrészt jó lenne minél gyorsabban túl lenni ezen az időpillanaton, és „elindulni minden útra, mert az embert minden úton várják”.
Ahogy Csoóri Sándor írja: „Nincs halálos érv a maradásra, csak a találkozásra s a kalandra”
Másrészt viszont, szeretném meghosszabbítani ezt a pillanatot, mert jó újra elmerülni azokban az élményekben, amelyek hangulatát nem csak azok a helyszínek árasztják magukból, amelyeket az előbb jártunk végig, hanem azoknak az embereknek a szeretetteljes lénye is, akik ezeken a helyszíneken tanárként, barátként, és sorstársként álltak mellettünk az elmúlt tizenhárom évben, és akik most is együtt ünnepelnek velünk.
Németh László mondta, hogy: „csak tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni, milyen volt az iskola – és benne a tanár. A tanár nem is tudja – fogalma sincs arról -, hogy mikor hat igazán növendékére, egy gesztussal, egy szóval, egy odavetett tréfás félmondattal.”
Biztos vagyok abban, hogy nekünk nem kell tíz évet várnunk arra, hogy számunkra ezek a dolgok kiderüljenek, hiszen már most is tudjuk, hogy kinek mit köszönhetünk, és hogyan hatott ránk az a közeg, amit Óbudai Waldorf Iskolának nevezünk. Nem Németh László igazságát vitatom, mert tudom, hogy vannak olyan iskolák, ahol a tanárok a saját nézeteiket erőltetik a diákjaikra, és ahol a tanulóknak lehetőségük sincs arra, hogy ezeket a nézeteket kételkedve fogadják. Az ilyen iskolák elvégzése után minden bizonnyal éveknek kell még eltelniük ahhoz, hogy a tudásnak álcázott dogmák elkopjanak, és felragyogjon alattuk az a valódi érték, amit egy gesztussal, egy szóval, vagy odavetett tréfás félmondattal csak azok a tanárok tudnak átadni, akik nem csak mesterei a saját