Categories
Egyéb kategória

ábrahám

Szóval nem könnyű ezt megemészteni. Próbáljuk meg mégis megtalálni az utat hozzá, mert mindegyikünk érintve van általa. Mindegyikünknek az életében vannak olyan nehéz dolgok, amik elől nem térhetünk ki, amiket meg kell emészteni, ami pont a hitünket, Istenhez való viszonyunkat érinti.

Jellemző, hogy hányan hányféleképpen próbálták már magyarázni ezt a szöveget. Rengeteg próbálkozásról tudunk, számtalan különböző magyarázatról.

A mi szerzőnk abból indul ki, hogy Ábrahámban milyen fogalom él Istenről, amikor az utasítást – vagy belső indítást – kapja, hogy ezt tegye meg.

Gondoljuk meg: ő az ég és föld urára gondol, azt vallja istenének. Több helyen olvasunk utalást arra, hogy eljutott az egyistenhitre. Utána kapott Isten részéről egy ígéretet, amely az egész életét megmozgatta, más irányba terelte. S végül megkapta az ígéret beteljesedését is: megvolt a fia, Izsák.

Tehát az élhetett talán benne, hogy igen, Isten föltétlenül megbízható, beteljesíti az ígéretét, lehet rá hagyatkozni, lehet tárgyalni vele; az ember megértetheti magát Istennel, rá lehet bízni magunkat, életünket, sorsunkat; jót akar, nekem is utódot ígért, megadta; földet ígért, azt is megmutatta már.

Ábrahám életében ez borul fel: a nyugodt, biztos, kiszámítható elgondolás Istenről. Egyszerre berobban Isten részéről egy egészen más, és minden eddigi biztonságát teljesen fölforgató követelmény, amely őt a legnehezebb helyzet elé állítja. Egyszerű utasítás, minden magyarázás nélkül – mint ahogy a mi életünkben is szoktak történni a dolgok. Nincs magyarázat. Egyszerre valami berobban. Őt is ez érte: menj ide és ide, áldozd fel a fiadat. Minden magyarázat nélkül.
Csak az író mondja, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, de Ábrahámnak nem mondta Isten, hogy vigyázz, most próbára teszlek. Ő teljesen váratlanul és valóságosan kapta ezt a dolgot. Ábrahám pedig erre föl a maga ősi, eredeti emberségében mutatkozik meg: magatartásával megmutatja, milyen ember ő.

Látjuk az egész drámai cselekményt: elindul szó nélkül, viszi a fiát. Döbbenetes. Ha egy kicsit elmélkedünk róla, érezzük, hogy igen, ilyen események elé van állítva minden ember. Ilyen magyarázat nélküli, kemény megbízás elé. Nézzünk szembe vele: mi hogyan éljük meg ezeket a dolgokat? Hogyan fogadjuk az életünk próbáit? Hogyan reagálunk rájuk? Tompultan tudomásul vesszük ezeket és nem kérdezünk semmit, vagy fölfogjuk ezeket és közelebb kerülünk általuk Istenhez? Hogyan szerepelnek ezek az életünkben?

Categories
Egyéb kategória

a vonzódások

Életünkbe van olyan hogy vonzódunk dolgokhoz

neked mondjuk nem jóhoz vezet mondjuk de

akaratod rá visz vonzódunk ahhoz amit egyszer

meg kedveltél te neked jó életbe de igazából

nem jóhoz vezet mondjuk de ösztön vonzódás

ahhoz meg kedvelted nem akarod azt elhagyni

egy ilyen lenne valaki meg próbált egy

ismerkedést de az úgy mondva bűn útjára vitte

mondjuk egyszer rá hajtott küzdeni kel neki

annak illetőnek ne menjen arra útra vissza térjen

arra dologhoz amihez vonzódik sok ilyen életbe

embernek főleg amikor nyakig érezzük azt

bizonyos titokzatos szerelmet valaki te meg

egyszer bele zúgsz vonzódik hány olyan

életbe meg látsz meg tud bizonyos múltját ami

bűnös út mondjuk de vonzódol de ez nem jóhoz

vezet gyorsan másik vonzódást keresni olyasmi

felé ami jóra visz azt vonzódást tartani.

Categories
Egyéb kategória

a nagy takarítás

Így nyár szünet előtt ugye sok ember igazán várja

azt bizonyos nyári szünetet az iskolába az

alapítványba aki emlékszik nem lesz tábor de ,

kirándulások lesznek az alapítványba .május 20án

ökofaluba voltunk,jó éreztük magunkat május 23én

Galga hévízen voltunk lovas udvarba jól éreztük

magunkat május 27én hatvani strandon lubickoltunk

jól éreztük magunkat meg május 30án eltátogatunk

galgahévizre lovas udvarba jól éreztük magunkat.

Június 1én meg csináltuk nagy takarítást ablakokba

bent az alapítványba . Június 1ei foglalkozást

pedagógus Judit tartotta az ifjoncoknak foglalkozást

jól éreztük magunkat.2022. június. 1. szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Sára Edina, Orosz Tamás, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Ma a teázás után megtakarítottuk az ablakokat a konyhában és új dekorációt tettünk ki. A teremben kiporszívóztunk és rendet raktunk. Az ablakban meglocsoltuk a virágokat. Ma nem volt idő a szövésre. Paprikás krumplit készítettünk kolbásszal. Bagó Zoli mosogatott.

2fejhagymaolaj20dkgkolbász2ekpirospaprika1kgburgonya1ekparadicsompüré

A hagyományos paprikás krumpli elkészítéséhez a hagymát megtisztítjuk és kockára vágjuk. Tűzálló tálban kevés olajat forrósítunk, beletesszük az apróra vágott hagymát. Üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a felkarikázott kolbászt, és megpirítjuk.  Lehúzzuk a lábast a tűzhelyről, megszórjuk a kolbászos pirított hagymát pirospaprikával. Átkeverjük, majd hozzáadjuk az alaposan megmosott, megtisztított és kockákra vágott burgonyát. Felöntjük annyi vízzel, ami majdnem ellepi. Megsózzuk, hozzáadjuk a paradicsompürét, és addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul. Friss kenyérrel, savanyú uborkával tálaljuk. 

Categories
Egyéb kategória

a tűrés

Hányszor úgy az ember életébe valaki feléd

minden kedvességet meg ad feléd de úgy van

életbe valami iránt nem szimpatizánsának egy más

iránt ugye ilyenkor nagy kérdés alakul az emberbe

látja azt illetőt valami miatt nem szimpatizálnak

egy más felé ugye ilyenkor meg kérdő jelezik az

illető épen kedvel engem életbe vagy épen úgy van

annak az embernek van rigója amit az illető

kénytelen elveszeli amit az ember ép diktálni

akar van olyan az illető nehéz eset de az

ember kénytelen elviselni azt illetőt meg

próbálja azt úgy elviselni milyen lehet nehéz

est aki épen be szól az ember de elkel viselni

azt embert milyen természete van .ez még mondjuk

szeretet nyilvánítja másik ember felé de it bizonyos

tűrés közbe jár hogy bírom másikat elviselni ami

életbe nagyon fontos tűrni másik felé hiába van

azt embert nehezen bírón el.

Categories
Egyéb kategória

új dekoráció

Ugye sok helyen úgy életbe vannak meg szokott

díszítés egy helyen azt ember őrül annak

díszítésnek egy darabig utána fel hangzik egy

újabb díszítési látsz valahol lehet kedvet

kapsz e-hez mondjuk látod könyyü elkészíteni

kedvet kapsz úgy vagy vele lehet ott ahol az

ember van elkészíti nálunk sokkot az alapítványba

díszítés leni azt elmúlnak idők elszoktuk rakni

jövőre meg találjuk most kedvük volt új

dekorációt készíttetünk azzal díszítjük fel az

alapítványt .június 1ei fogalakozást pedagógus

Judit tartotta az ifjoncoknak foglakozást jól

érezték magukat.2022. június. 1. szerda. Bagó Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Sára Edina, Orosz Tamás, Gerhát Lenke, Barnáné Sümegi Judit. Ma a teázás után megtakarítottuk az ablakokat a konyhában és új dekorációt tettünk ki. A teremben kiporszívóztunk és rendet raktunk. Az ablakban meglocsoltuk a virágokat. Ma nem volt idő a szövésre. Paprikás krumplit készítettünk kolbásszal. Bagó Zoli mosogatott.

2fejhagymaolaj20dkgkolbász2ekpirospaprika1kgburgonya1ekparadicsompüré

A hagyományos paprikás krumpli elkészítéséhez a hagymát megtisztítjuk és kockára vágjuk. Tűzálló tálban kevés olajat forrósítunk, beletesszük az apróra vágott hagymát. Üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a felkarikázott kolbászt, és megpirítjuk.  Lehúzzuk a lábast a tűzhelyről, megszórjuk a kolbászos pirított hagymát pirospaprikával. Átkeverjük, majd hozzáadjuk az alaposan megmosott, megtisztított és kockákra vágott burgonyát. Felöntjük annyi vízzel, ami majdnem ellepi. Megsózzuk, hozzáadjuk a paradicsompürét, és addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul. Friss kenyérrel, savanyú uborkával tálaljuk

Categories
Egyéb kategória

el hitetés másik embert

Hány ember úgy aki vezeti dolgokat ő biztos bene

hogy jó csinálja kel diktálja mondjuk az ütemet

érezi hogy ő jó csinálja amit kel egyszer aki

tartja érzi biztos magába jól csinálja amit kel

lehet el hiszik nekik mondjuk amit kel teszi

végzi amit kel ő úgy van ő szerinte látja hogy

úgy alakul hogy ő szeretne de többi ember látja

nem úgy alakul aki ő hogy szeretné elhintik nekik

mondjuk jó eredményt hoz lehet nem úgy dől el

ahogy kéne aki elhitte dolgot látja nem jó

eredményhez jutunk ügye ilyenkor ha nem arra

fordultunk dolgok amire mondták ugye ilyenkor

másiknak dolgozni jobb legyen másiknak olyan

embert kap aki tudja csinálni akinek mindenkinek

jól lesz eredmény lesz,

Categories
Egyéb kategória

hol az igazság

Hányszor úgy az ember életébe nehezen viseli

azt bizonyos dolgokat amit ő érinti ugye emberbe

hányszor az úgy az illető igen csak okosnak

tartja magát kénytelen elviselni azt bántalmat amit

ő épen éri valaki lehet be szol neked nyeli mondjuk

dolgokat amit kel de ilyenkor az van okai osztja

bizonyos észt lehet magának tartja ugye az ember

kénytelen elfogadni azt helyzet lehet nincsen igaza

elviseli azt amit éri őt bizonyítja azzal mint ha

igaza lenne itt de még az illető úgy van agyába

igaza van többet rá hagyják az ügybe ő igazságát de

ebbe van nagy tévedés rá hagyják dolgokat mint

ha neki lenne igaza tévés igazság osztás másik

ember felé.

Categories
Egyéb kategória

a szereplő

Az események a gyorsvonat kilencedik kocsijában úgyszólván érzékelhetetlenek voltak. A megszokottnál sokkal durvább és hirtelenebb zökkenéssel állt meg a szerelvény a nyílt pályán, de ez a fülkében tulajdonképpen senkinek sem tűnt föl: csak egy jó néhány perc múlva, amikor a veszteglés már kezdett unalmassá válni, húzta le valaki az ablakot. Bejelentése, miszerint a mozdony előtt egy tartályszerű valami fekszik, általános megrökönyödést keltett. Gázolt a vonatunk? Gázoltunk? Vonatszerencsétlenség részesei vagyunk?

Veszem a kabátom, és a fülke szaunamelegéből kiugrok a dél-alföldi zimankóba. Kistelek előtt áll a vonat, az eleje már bent van az állomási raktárak vonalában, a vége még kint. Kora reggeli tompaság. Mintha az éjszaka még nem szívódott volna föl rendesen, és felhígult foszlányai terjengenének a világosodni akarásban. A karambol története egy pillanat alatt áttekinthető: a lezárt sorompó előtt, azaz a pálya és a sorompó között egy nyerges vontató áll. Sértetlenül. Messze elöl, a mozdony előtt a vontatmánya, a páros hengerű tartály, összegyűrve. Akik már visszafelé igyekeznek a melegbe, azok újságolják, hogy senki nem sérült meg. Ez nemcsak megkönnyebbülés, hanem az esemény kibontásában is fontos adalék: nyilvánvaló, hogy a nyerges vontató beszorult a két sorompó közé, s a vonat letépte róla a tartálykocsit.

Köpcös, tokás, hetes borostás cigány férfiak futnak el mellettem, nyomukban tarka rongyokba bugyolált asszonyaikkal. Kevert beszédjüket nem nagyon értem, de annyit azért kihámozok belőle, hogy nem hisznek a szemüknek. Képtelenségnek tartják, hogy a sorompónál pöfögő vontató és a mozdony előtt fekvő tartály valamikor összetartozott; hogy azt a vonat ilyen hosszan tolta maga előtt. Ez így túlontúl egyszerű számukra, hiányzik belőle a csodás elem.

Hajlok rá, amint haladok előre a töltésen, hogy magamévá tegyem feliben-harmadában begyűjtött nézeteiket, odaérve azonban a mozdonyhoz és a döghöz, az orrfacsaró olajszag lehetetlenné teszi számomra a történtek meseként való átélését. Ez itt már nem mese és nem romantika. Gyűrt vasak és horpadt felületek és kificamodott acélszerkezetek. Szemléltető ábra a fizika törvényeihez. A mozgási energia mindenhatósága. Mekkora ez a tartály, micsoda roppant vasakból van az alváza! Micsoda súly, s még csak egy icipici zökkenést sem éreztünk, amikor a mozdony a két páncélütközőjére kapta, és csikorogva tolta maga előtt.

Az előretódult utasnép, a környékről összesereglett munkások és pályamunkások, valamint a vasutasok egybehangzó vélekedése szerint az a szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tartály üres volt. Az örömbe, hogy megúsztuk robbanás, tűz, kisiklás és személyi sérülés nélkül, icipici csalódás is vegyül: ha már lúd, miért nem kövér?

Keresem a főszereplőket. Az egyik, a mozdonyvezető könnyen fellelhető. Sérült mozdonyán tevékenykedik. A bordó Diesel üzemképtelen, noha most is jár benne valami. A mozdonyvezető sápadt. Értelmes, zárt pókerarccal mászik le s föl a gépen, papírokat és jegyzőkönyveket vesz át vasutasoktól, s közben még véletlenül sem néz a közönségre. Maga van, mint ahogy végtelenül magában volt huszonöt perccel ezelőtt, amikor rádöbbent, hogy a tartálykocsi nem húz el az útjából, s az ütközés elkerülhetetlen. Ha a tartályban történetesen benzin van és felrobban, akkor ő most már nem él. Ez az élmény, ez a számvetés még most is meglátszik kimért, pontos mozdulatain, sápadtságán, senkire nem nézésén.

És a másik? A bűnös? Hiába kérdezgetem, nem nagyon tudják. “Egy kis alacsony fiatalember” – ez a leginkább használható felvilágosítás. A most érkező tagbaszakadt, kerek képű rendőrnek is ezt mondják, de ő nem elégszik meg ennyivel, felkutatja. Óvatosan a nyomába szegődöm. A sofőr persze itt van köztünk, néhány lépésnyire. Valóban olyan, amilyennek leírták: alacsony termetű, sima arcú fiatalember. Remeg. Tulajdonképpen nincs is magánál. A szeme vibrál, hangja oly gyér, hogy az ember attól fél, mindjárt elcsuklik. Amikor a rendőr indulatok nélkül, de mégis a hatóság közömbös tárgyilagosságának minden súlyával megáll előtte, a kis sofőr váratlan tettre ragadtatja magát: kezet nyújt a rendőrnek. A rendőr egy pillanatra meghökken, de aztán jó lélektani érzékkel felfogja a kéznyújtás zavartság-cselekmény voltát, és egy pillanatra átteszi a baljába a rádió adó-vevőt, és leparolázik a fiatalemberrel. Miközben elkéri az okmányait, felteszi neki az első kérdéseket, s a remegő hangon elmondott válaszokból kiderül, hogy a fiatalember, amikor rádöbbent a sorompó közé szorultság tényére, leugrott a kormánykerék mellől, és elkezdett az állomás felé futni, hogy a sorompót felnyittassa. A vonat gyorsabb volt.

Ekkor döbbenek rá, hogy ennek a karambolnak az igazi főszereplője a sorompó. A vacogó fiatalember önmardosó tekintete is erről beszél. Hányszor megkérdezték már tőle, és most a rendőr is azt kérdezi tőle: miért nem törte át a sorompót?

Categories
Egyéb kategória

a sérelem leküzdése

Hány ember van úgy életbe nem tetszenek

dolgok ő úgy van vele nem igazán akar nyelni

ami őt sérelmi éri életbe leehet élet olyat hoz

csepp beszólást amit mondanak neked nem fog

tetszeni lehet ezen fel fogod kapni vizet ami úgy

mondva igazán nagy hiba az életbe neked olyan

ember mond valamit aki félig nagy ember illető

ugye nyel el viselik amit épen mondanak lehet

mondjuk nem fog tetszeni úgy fogja fel fogni

ilyenen nem fog idegeskedni így abba hagyja

dolgokat ez cseppnyi ügy ilyenen az ember kénytelen

nyelni dolgokat . Hány olyan van az ember életébe

meg mondja egyik illető dolgokat az neki így

akarta jót magának nem baj másiknak igaza

van de neki adtak igazat ugye őt azt illetőt

sérelem érte akit bántott nyelt amikor ő neki

osztják észt nem bírja nyelni dolgokat úgy fogja

fel ő ilyenen nem fog idegeskedni és cseppnyi

ügy ilyenkor az ember nyelni gyakorol ,másik

iránt

Categories
Egyéb kategória

egy szép gondolat

Ez arra enged következtetni, hogy a 16. század Moszkvájában számos jurogyivij élt, sajátos réteget képezve. A tisztelet, mellyel általában őket körülvették, természetesen nem zárta ki a gúnyolódást, mindenekelőtt a gyerekek részéről. Ez a tisztelet és a láncok, melyeket tüntető látványul hordtak, teljesen megváltoztatták „podvig”-juk sajátos értelmét. Már hiányzott az alázat. A „jurodsztvo” a „prófétai szolgálat” egy fajtájává vált, – hasonlóan mint az ószövetség hivatásos prófétáinak esetében – és szigorú aszkézissel kapcsolódott össze. Ezeket a „szenteket” többé már nem gyalázta a világ; ők voltak azok, akik bolondnak tartották a világot.

A vallásos élet általános hanyatlása a l6. század második felétől a „jurodsztvo”-ra is megtette kellő hatását. E bolondok kozül az utolsó szentekkel a l7. században találkozunk: Vologdában, Kargopolban, Vjatkában és Archangelszkben. Magában Moszkvában az egyházi és állami hatóságok általánosan bizalmatlanokká váltak velük szemben. Felfedeztek köztük „hamis” jurogyivij-eket, közönséges bolondokat és csalókat. Nagy Péter óta felhagyott azzal a Szent Szinodus (172l-1917), hogy kanonizálja ezeket. Elvesztették a papság támogatását is, és a rendőrség csavargásaik, koldulásuk és munkamegtagadásuk miatt üldözte őket. De továbbra is megmaradt az egyszerű nép jóindulata, mely még mindig az Istennek tetsző hősiesség hamisítatlan tanújelét fedezte fel bennük.

A jurogyivij-ek viselkedésében sajátos vonásnak megmaradt abszolút individualiuzmusuk.

Már láttuk, hogy az első „Krisztusban való bolond”, akiről Oroszországban tudunk, bizonyos Prokop volt. A 14. század kezdetén jött Németországból és latinul beszélt. Hogy ténylegesen német származású volt-e, vagy csak a német birodalomból jött, máig sem tudjuk Novgorodon keresztül vándorolt be, és Usztjugban állapodott meg.

Ott „játszotta” a bolondot. Fantasztikus önsanyargatásoknak vetette alá magát. Mezítelenül aludt a templom előtti kövön és egész éjjel imádkozott „a városért és az emberekért”. Csak szegényektől fogadott el táplálékot; a gazdagokat megvetette. Gyalázták és verték, de végülis mindenki becsülését kivívta. Halála után nagy tiszteletnek örvendett. Egy század múlva Usztjug lakói egy kápolnát akartak neki szentelni, de a papság ellenezte és abbamaradt az elkezdődött építkezés.

Ennek ellenére tovább tartott a helyi tisztelete és ezt Moszkvában a Szinodus 1347-ben meg is erősítette.

A „jurodsztvo”-nak ezt az első példáját továbbiak követték. Hosszú ideig úgy tünt, hogy Oroszország északi provinciái és különösen a nagy, félig európai kereskedőváros, Novgorod, mely nyugattal közvetlen kapcsolatban állt, ezeknek az újfajta szenteknek az otthona.

Példaként idézzük itt a „Minea” (szentek életrajzgyűjteménye) szövegét május 14-ről, mely Jurogyivij Izidorról (+1474) szól: „Boldog Izidor római nyelvű nyugati vidékekről származik és ősei németek voltak. Az igaz hitet mindennél jobban szerette, elhagyta házát, levetette ruháit és bolond életet kezdett élni Krisztusért szent András és Simon példája nyomán, akik Istent bolondságukkal szolgálták; ez ugyan az emberek szemében ostobaságnak tűnik, de Isten szemében minden emberi bölcsességet felülmúl. Így hagyta el a boldog otthonát és szülőföldjét és jutott el keletre. Számtalan betegséget és bántalmat állt ki és türelemmel viselte a tél hidegét és a nyári nap izzadását: mezítelenül, testét sanyargatva. És így jutott el Rosztov városáig.” Ezt az életrajzi feljegyzést Izidor jövendöléseiről és csodatetteiről szóló beszámolóhoz kapcsolták.

A 16. századi Moszkvában találjuk bolond Vaszilij Blazsenuijt és Ivánt, akinek a mellékneve: „a Nagy Sapka” (Bolsoj Kolpak). Vaszilij alakját a nép legendái őrízték meg. Ez a hagyomány dagad ugyan a történeti valótlanságoktól, azonban az egyetlen forrás, amelyből megismerhetjük az orosz nép véleményét egy „blazsennij”-ről, egy „boldog bolondról”.

E legenda szerint Vaszilijt gyerekkorában egy suszterhez adták tanulni. Már akkor birtokában volt a „jövőbe látás” adományának. Így gúnyolt ki egyszer egy kereskedőt, aki új csizmát csináltatott. Röviddel rá a kereskedő meghalt. Nemsokkal később Vaszilij elhagyta mesterét és csavargó életet kezdett. Meztelenül járt Moszkva utcáin és éjszakáit egy bojár özvegyének a házában töltötte. A piacon felborította az árukat, ha a tisztességtelen kereskedőket meg akarta büntetni. Bármit tett, mindig volt egy titkos „bölcs értelme”, amint a legenda mondja.

Néha köveket dobált a jómódúak házába vagy megölelte azoknak a házaknak a külső falait, melyekben „istentelen dolgok” történtek. Első esetben azért tette ezt, mert ördögöket pillantott meg a falakon belül, a második esetben pedig, mert angyalokat látott sírni a falakon kívül. Egy napon elajándékozta azt az aranyat, melyet a cártól kapott. De nem a koldusoknak adta, hanem egy jólöltözött kereskedőnek; tudta ugyanis, hogy az illető elvesztette vagyonát és éhezik, azonban koldulni nem mer.

A sátánt mindenütt leleplezte, bárhol is rejtőzött, bármilyen álarcot öltött magára. Szüntelenül üldözte a gonoszt. Nem egy alkalommal még Rettenetes Ivánt is kérdőre vonta, hogy még a templomban is a Verebek- hegyére gondol, ahol egykor palotát építtetett. Vaszilij már 1555-ben meghalt; nem érte meg azokat a rettenetes időket, amikor a cár Moszkvában teljesen megvadult. 1588-ban avatták boldoggá. Az a templom, amelyben eltemették, eredetileg a Szent Szűznek volt szentelve. A nép azonban „Szent Vaszilij katedrálisnak” nevezte el Ez az a híres Vaszilij Blazsennij templom a Vörös téren a Kreml bejárata mellett.

A 16. század óta a jurogyivij-ek íratlan joga, hogy a cárt és a birodalom nagyjait kérdőre vonhatják. Ennek egy csattanós példáját hagyta ránk a krónika. Egy drámai párbeszédet őrzött meg, mely Rettenetes Iván és pszkovi szent Nyikoláj között folyt le.

1570-ben Pszkovot ugyanaz a rossz fenyegette, mint Novgorodot: a feldúlás. A helytartóval egyetértésben Nyikoláj asztalokat állíttatott fel az utcákon kenyérrel és sóval megrakva, hogy a cárt orosz szokás szerint üdvözölhesse. Amikor Iván az istentisztelet után a szenthez ment és áldását kérte, Nyikoláj véres húst tálalt és enni hívta a vendéget.

„Én keresztény vagyok és semmilyen húst nem eszem böjti időben!” – ellenkezett a cár.

„De a keresztények vérét, ugye azt jóízűen megiszod?” – válaszolt Nyikoláj.

Nem véletlen, hogy a „jurodsztvo” a 16. században szociális és politikai karaktert vett fel. Az a korszak volt az, amelyben az egyházi hierarchia a politikára való tekintettel eltért kötelessége teljesítésétől, hogy az üldözöttekért közbejárjon és fellépjen az igazság mellett. Most a jurogyivij-ek vették át ezt a feladatot, amelyre korábban szent püspökök és szerzetesek éreztek magukban hivatást.

Moszkva fejedelmei erős és szilárd államot hoztak létre. De ennek az államnak az alapja a hatalomtól való félelem és mindenki szolgálatra kényszerítése volt. Többé már nem kívánta meg az önkéntes áldozat szellemét, mely szentségre vezethetett. Az egyház a világi hatalomra bízta a nemzeti állam létrehozását és megformálását, amelyben korább maga is oly elevenen közreműködött. Azonban az igazságtalanság, mely – mint mindenütt a világban – a moszkvai államban is uralkodott, a keresztény lelkiismeret szerint korrektúrára szorult, hogy a dolgok állása helyrebillenjen. Ez a lelkiismeret annál nagyobb szabadsággal és tekintéllyel tudott ítélni, minél kevésbé volt a világ foglya, minél radikálisabban tagadta azt meg.

A „Krisztusban való bolondokat” úgy fogadta az Egyház, mint Krisztus igazságáért küzdőket a nyilvános életben. Az egyház harminchatot nyilvánított közülük szentnek. Azok száma, akik nem lettek kanonizálva, ennél sokkal több.

Az orosz irodalom is megformázta a „Krisztusban való bolond” típusát. Puskin „Borisz Godunov”-jában a Jurogyivij Ivánt, a „Bolsoj Kolpak”- ot a színpadra is bevezeti. Moszkvában élt Rettenetes Iván fiának, Feodor Ivanovics cár idején.

Mesélik, hogy „szívesen szemlélte a napot és közben az Igazság Napjára (Sol Iustitiae) gondolt”. A gyerekek kigúnyolták, de ő nem büntette meg őket, hanem csak nevetett és előre megmondta nekik jövőjüket. Tolsztoj „Gyermekkor és ifjúság”-ában Jurogyivij Grisával ismerkedhetünk meg. Gyönyörűek az oldalak, melyek a csavargó éjszakai imáját írják le és Dosztojevszkij Szoszima sztarecének bemutatásához hasonlítanak. Tolsztoj vázolja a bolond Vászenyka portréját is. A 19. század első felében élt Tula kormányzóságban és szentség hírében állt.

Mindezekből jogosan következtethetjük, hogy a jurogyivij-ek szentsége jobban elénk tárja az orosz ember nemzeti és lelki sajátságát, mint bármi más. Krisztus és keresztjének szeretete ott él minden orosz szívében, aki valóban hisz Krisztusban. Ezt a szeretetet élték meg ezek a szent bolondok a legvégső határokig.