megéléséről gondolkodnak és beszélgetnek, nem tehetik azt annak a ténynek a figyelmen kívül hagyásával, hogy férfi és nő testi egyesüléséből új élet is fakadhat. Ez pedig a családtervezés kérdését veti föl, melynek kezelése hosszú ideig fontos része a házaspár kapcsolatának.
A házas szerelmi kapcsolatnak termékenynek kell lennie. Ez a termékenység azonban nem pusztán a biológiai termékenységet jelenti, hanem annál sokkal többet: „A házastársi szerelem termékenységét nemcsak a gyermekek világrahozása jelenti, jóllehet elsősorban ezt értjük rajta, hanem a termékenység… magába foglalja az erkölcsi, lelki és természetfölötti élet mindazon gyümölcseit, amelyeket a házaspár hivatásának erejéből a gyermekeknek és általuk az Egyháznak, illetve a világnak ad” (FC. 28.).
A termékenység ilyen értelmezésében a gyermekek nemzése mellett helyet kap a házaspár közösségért végzett, alkotó tevékenysége, amelybe beleértjük a házasfelek egyéni, választott élethivatását is. Ugyanakkor a házas termékenységnek változatlanul alapeleme, hogy a pár szerelmes kapcsolatában minél több gyermeket hívjon életre és őket szeretetre képes személyiségekké nevelje.
Mivel az ember olyan lény, aki testi mivoltában transzcendens dimenziókat hordoz, a házaspár biológiai termékenységéhez is kapcsolódnak transzcendens dimenziók. A gyermekek nemcsak az életük kifejlődéséhez szükséges genetikai anyagot (genomot) és az abban kódolt „programot” öröklik szüleiktől, hanem abban is hasonlítanak hozzájuk, hogy maguk is transzcendens jellemzőket hordoznak. A gyermekek nemzésének transzcendens összefüggéseit tömören a következőképpen foglalhatjuk össze: „A házaspár számára a nemző tevékenység együttműködés a Teremtővel: kifejezése lehet annak a személyes aktusnak, amellyel beleegyeznek a teremtésbe, hogy Isten halhatatlan személyeket teremtsen közreműködésük révén, akiket öröktől fogva szeret (Ef 1). A házasok a gyermek életre hívásával megpecsételik házasságuk szövetségét is: így a gyermek mindkettőjük számára az az ajándék, amelyet a másik adott. Kölcsönös szeretetük, teremtő szerelmük gyümölcse”.
Az eddigi gondolatok kulcsfontosságúak ahhoz, hogy az Egyház termékenységgel kapcsolatos felfogását megértsük. Ugyanebben a felfogásban íródtak ugyanis a II. Vatikáni zsinat – és különösen a Humanae Vitae enciklika – óta az Egyháznak azok a hivatalos dokumentumai, amelyek az emberi élet védelmének, a fogamzásszabályozásnak és a „nemzés manipulációjának” erkölcsi kérdéseivel foglalkoznak (HV., FC., DV., VS., EV.).
A házaspár testi termékenységéről beszélve, a transzcendens dimenziók mellett tekintettel kell lenni arra a tényre is, hogy az ember a természet, valamint a társadalom szerves része, ezért élete során nem vonhatja ki magát azok működési szabályai alól. Ez azt jelenti, hogy a párnak figyelembe kell vennie az életét meghatározó élettelen és élő világ törvényszerűségeit, valamint az őt körülvevő szűkebb és nagyobb közösség (a család, az Egyház, a nemzet, az emberiség) jogos szempontjait.
A II. Vatikáni zsinat szerint a házasságban a hitvesi szerelmi életet és a teljes életközösséget felelősen kell összehangolni a házasélet termékenységével (CSK. 113.). Ezt az optimális összehangolást nevezhetjük felelős családtervezésnek. A családtervezés megnyilvánul:
– Egyfelől a házasság fejlődését meghatározó, átfogó döntésekben, melyekben maga a pár dönti el Isten színe előtt közös számvetéssel, megegyezéssel és együtt vállalt felelősséggel, hogy hány gyermeket tervez életre hívni. Ezek során mérlegelniük kell, mi válik maguk, gyermekeik (a megszületettek és a még meg nem születettek) és a közjó javára, milyenek a család anyagi és szellemi létfeltételei (GS. 50.). A döntések során a párnak nem szabad a „páros önzés” hibájába esnie a gyermekek rovására, másrészt egységes álláspontot kell kialakítania az esetleg „nem tervezetten” jelentkező gyermek elfogadását illetően is. A gyermek Isten ajándéka, a családi boldogság forrása, és akár „tervezett”, akár „nem tervezett”, egyformán szeretetet érdemel és vár a szüleitől.
– Másfelől a mindennapok gyakorlatában, ahol a házaspár szerelmi életét is megpróbálja úgy alakítani, hogy családja élete a fenti döntésekkel összhangban formálódjék. A házasok számára ez a kérdés fogamzóképes éveik alatt aktuális.
