Sok ember tanulta meg iskolákba mai napon a
szabadság haracát ünnepelik mindenüt ilyenkor
orságszerte amikor ezzn jeles ünnepét ünnepeljük
meg emlékezünk arra emberekre akik úgy mondva
közküdtek harcsoltak azért akkor dult azon napon
hábura hogy béke legyen ezen földőn de ezzen
napon sok ember élétét vesztet népért hogy
hazánk békeségbe éljen így mai nap így nemzeti
szabadságra emlékezünk sok helyen imádkozunk
értük azokért emberkért aki nincsenek köztünk
mert elesztek szabadság harc napján ilyenkor a
iskolákba mindünt egy kis elő adást hallgtnak
az 1956 szabadság harcol ez sok embert meg
hatja ez elő adász más úgy emlékeznek erről
jeles napról koszoráson részt vesz amit épen
közvetit tévé vagy épen imádkoznak azokért
az emberekért akik nicsenek küzdtünk mert
elesztek harcba ők ért imádkozunk értük elestek
ezen napon nemzeti szabadság harcán .emberekért.
Ez az ének fakad szívünkből, amikor a nemzet elmúlt ötven évi történetére emlékezünk. Egy himnusz az Isteni Gondviseléshez, aki mindig őrködik az emberek és a népek sorsa felett és a történelem legtragikusabb megpróbáltatásait is jóra tudja fordítani.
Kedves magyar testvéreim, ma sok nemzet képviselői gyűltek össze, hogy kifejezzék szolidaritásukat ebben az órában, mely oly sok fájdalmas emléket idéz fel bennetek. A Szentatya, XVI. Benedek pápa is csatlakozni szeretett volna megemlékezésetekhez, megkérve engem, hogy jöjjetek hozzátok, mint az ő küldötte és hozzam el számotokra az ő üdvözletét és áldását.
Így tehát megújul a Szentszék és a magyar nemzet közötti intenzív kapcsolatok dicsőséges történelme, amely azzal kezdődött, hogy II. Szilveszter pápa több mint ezer évvel ezelőtt koronát ajándékozott
Szent István királynak és folytatták ezt a kapcsolatot utódai a századok során egészen az Isten Szolgája, II. János Pál pápáig, aki kétszer is ellátogatott erre az áldott földre, és végül XVI. Benedek pápáig, aki ideküldött engem atyai szeretetének jeleként.
Péter apostol utóda ma veletek együtt akar hálát adni Istennek az ő ajándékaiért, melyeket népetek ezredéves történelme során kaptatok. Valójában az Evangélium fénye jelölte ki számotokra, és Európa minden népe számára a haladás útját, mintegy lelkévé válva kultúrátoknak, előmozdítva az emberi személy méltóságát, az élet szentségét, a család értékét és magának az államiságnak a gondolatát, arra tanítva, hogy adjátok meg Istennek, ami Istené és a császárnak, ami a császáré (vö. Mt 22,21).
„Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét” kiáltott fel Zakariás Keresztelő Szent János születésekor (Lk 1,68). Áldott az Úr, ismételhetjük meg ma mi is, mert meglátogatta a magyar népet!
2000. augusztus 19-én itt voltam veletek, hogy együtt adjunk hálát Istennek a magyar nemzet millenniuma alkalmából. Ma szívesen tértem vissza a Duna partjára, hogy újból énekeljük a Nagy Jubileum himnuszát: „Dicsőség neked Jézus Krisztus, aki uralkodsz most és örökké… csak Te vagy reményünk”!
Most rajtatok a sor, kedves magyarok, hogy jól használjátok a szabadság nagy ajándékát. Erre vonatkozóan ma is érvényes a néhai II. János Pál pápának 1993-ban, püspökeiteken keresztül hozzátok intézett figyelmeztetése, mindössze három évvel a szabadság ismételt megszerzése után. Azon alkalommal a pápa kifejezetten mondta: „Igaz, hogy befejeződött a totalitarizmus korszaka, amely az üdvösségnek egy profán ideológiája nevében diktatórikus eszközökkel elnyomta a vallást és az Egyházhoz való hűséget. Jelenleg azonban országotok egy fogyasztói mentalitás befolyása alatt áll és a hagyományos értékek fellazulása fenyegeti. Fennáll az egyik függőségből a másikba való átmenet veszélye, amely nem kevésbé ellentétes a valódi emberi fejlődéssel, és hajlik arra, hogy megakadályozza, hogy a kereszténység a szükséges mértékben kifejthesse nélkülözhetetlen szerepét, mint a magyar kultúra és történelem szerves része. Szeretném tehát Pál apostollal azt mondani nektek: ’Ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket’