az ember új létmódot kap és egyszerre lehullik minden baj, minden akadály, minden kín, minden fenyegetés, félelem, minden lehullik az egészről és kitárul az, ami a vágyainkban végül is ott van. Az eszünk gáncsai, bilincsei lehullnak, az akaratunk, a szívünk minden vágya lehullik, és akadálytalanul repülünk oda, ahol a vágyaink titka van: Isten felé.
Nem az az érdekes, hogy másféle állapotot élek majd meg. Az csak velejár a titok lényegével: Valakivel, az én Teremtőmmel, Atyámmal, Istenemmel, a szeretet végső forrásával, gazdagságával végre akadálytalanul egyesülhetek szeretetben.
Erre irányul, erre tart ez a metamorfózis, az emberi élet átformálódása.
A neheze a dolognak ott van, hogy az átformálódás sokba kerül. Pedig le kell vetni a régit. Itt a neheze a dolognak. Mivel a régi létünk be van szennyezve, ki tudja hány bűnös lépéssel vagy cselekedettel, viselkedéssel, szóval, azért ezt a bűnös létünket nehéz lesz levetni. Halálnak van alávetve. Ítéleten keresztül megy az ember, hogy átalakuljon. Ez lesz a nehéz.
Az Úr Jézus is Mózessel és Illéssel az ő exodusáról beszélt. Amibe majd neki is kerül, hogy ezt az állapotot végleg megkapja, mindnyájunk közül elsőnek. Ez az exodus.
A húsvétot is így nevezték, azt jelenti: „kimenetel”. A kimenetel innen, mikor annyira ide vagyunk tapadva, ebbe az egyiptomi világba. A nagyböjt mindig felkészülés erre a kimenetelre. Elszakadás attól, amihez tapadunk. Előkészület arra a metamorfózisra. Legyünk bátrak benne. Ne sajnáljuk az áldozatot, mint ahogy az Úr Jézus se sajnálta értünk a szenvedést.
Semmi sem örvendetesebb, vigadásra okot adóbb dolog a világon nincs, mint egy ember megtérése. Hallatlan nagy esemény, olyan mint a világ teremtése – vagy nem is tudom, mihez hasonlítsam.
Azért most, mikor erre fordítjuk a figyelmünket, ne felejtsük el, hogy minden Isten felé fordulásunkban van valami ebből. Minden Isten felé fordulás, ilyen örvendetes valami. Ilyen egyedülálló valami.
Azért most a nagyböjtöt mi is használjuk ki, minden nap lehetőségünk van megtérésre, belső fordulásra. De most már tudjuk, miről van szó. Most már keressük egész nagyböjtünkkel, egész életünkkel keressük ezt a belső fordulatot, ezt a mindenünk, a boldogságunk felé fordulást, hogy Atyánk van! Odatartozunk! Van hova tartoznom, otthonom van.
Nem kötök ki bármi mellett itt a földön, valami kis csalódás, hamis, hazug valami jó látszata alapján nem ítélem a dolgokat, hanem az életem igazi boldogsága felé fordulok és megyek.
Ki gyorsabban, ki lassabban, tudatosabban, mégis csak abba az irányba megyek. Ez a megtérés. Erre szólít fel. E nélkül nem lehet az embernek azzá lenni, amivé Isten szánta. Nem lehet bejutni Isten országába e nélkül a belső, drága fordulat nélkül.