De mikor a teremtés által sokasodva, a sok-sok kis megcsillanó változat megjelenik, egyszerre a problémák is megjelennek. Mert mihelyt többen vagyunk, akkor már megjelenik a különbözőség, az ütközés, a változás; minden létező a maga külön útját kezdi járni, mindegyikünknek más a gondolata, más az ízlése, érzése, célja, erőviszonyai, ahol a belátás szintjén áll, az mind más és más: és adódik a probléma.
Megéljük a családban, mi történik, ha a szülők nincsenek otthon, csak a négy-öt gyerek. Ha elszabadul a gyerekekben a sokaság ösztöne, akkor csatatérré változik minden. Az emberiségen belül is időnként elszabadul a sokaság törvénye, és akkor a sokaság problémájának borzalmas csatatere lesz egy világháború. Mindenki egymásnak megy; és a legborzasztóbb, mikor a gyűlölet szabadul el. Foggal, körömmel, minden eszközzel a tudásnak azon a szintjén, ahol vagyunk, egymásnak megy az emberiség.
A sokaság problémája ott lappang a mi korunkban is. Pedig létkérdés: meg kell oldani az egység kérdését. Ha Isten igéjére figyelünk: a sokasággá vált emberiség életében igazi probléma a sokaságból akkor lett, mikor az ember meglett, de Isten szavára nem figyelt, nem hallgatott, nem engedelmeskedett neki. Ősszüleink elnéztek fölötte, hogy mit mondott nekik Isten. Már ketten voltak. És rendkívül finoman érzékelteti a Szentírás: a kettő már sok. Már kettőnek is eltér a véleményük Istenétől. És ha nem figyelnek, hogy mit mond Isten, akiben még egyek vagyunk, akkor szétszakadunk és egymásnak ütközünk. Isten szétszórt gyermekei lettünk. Igen. Ez titok: Isten ezt is beletervezte a teremtésbe.
Amikor a Szentírás bemutatja, miért van így szétszórva az emberiség – az engedetlenség miatt, nem hallgattunk Isten szavára, az örök Igére, akiben minden teremtve van –, akkor lassan kezdi odavinni a Szentírás a figyelmünket, hogy Isten Igéje végre megjelent. Itt beszél az evangéliumban, s figyelnek Rá mind.
Aztán később persze bekövetkezik a változás: eszébe jut valakinek, hogy „ez csak egy ács fia, hogy beszél ez?!” És megsértődnek, és egyszerre csatatér lesz az egész, egyszerre szétválnak. Ütközés, veszekedés, kitaszítása az örök Igének.
A Szentírás viszont megmutatja, hogy Isten elküldte már a közénk az Ő örök Igéjét. Ő az egység titka: Jézus. Akin az Isten lelke nyugszik, és ebben a Lélekben érkezik az örök Isten Ige Igéje, hogy örömhírt vigyen Isten szétszórt gyermekeinek.
Hogy hallottuk az első olvasmány végén? Isten öröme a mi erősségünk. Örömhírt vigyen: szabadulást minden sebtől, haragtól, gyűlölettől, ösztönös erőtől, ami ráz, mar, tép bennünket. Szabadulást a foglyoknak. Látást a vakoknak. És minden problémánkra megoldást.
Az Úr Jézushoz kapcsolódik ez. Benne kaptuk meg azt a természetfölötti, az emberi teremtett világon túli, titkot, Isten egységének a titkát, hogy az átjárjon bennünket – noha sokaság vagyunk.
A hindu gondolkodók is látják, hogy minden probléma a sokaságból ered. Azt gondolják, hogy az volt valami eredeti ősbűn, hogy sokan lettünk és kiszakadtunk az Isten egységéből. Ez téves fölfogás. Nem látják, hogy a művészben hiába egy még a látás, ha nem kap külön létet a sokaság, nem válik valósággá. Tehát nem az a baj, hogy Isten tökéletes örök egységéből kilépett a teremtésbe a világ, hanem az Isten iránti engedetlenség a baj.
És az Úr Jézus, az örök Ige elhozta a megoldást: rá hallgassunk, és akkor rendeződünk. Elhozta Isten országának a javait, igazságát, békéjét, szeretetét. Elhozta a kegyelmet, a bűnök bocsánatának titkát. Egy titokzatos testté tett bennünket. A sokaság ellenére eggyé.
Itt a mi föladatunk, mindnyájunk föladata: hallgatni Isten Igéjét. Figyelni Isten szavára. Figyelni Jézusra, Akiben Isten ki van már mondva. Belépni ebbe a közösségbe, ebbe az Isteni közösségbe.
Hatalmat adott nekünk, hogy Isten gyermekei legyünk. Amikor a gyermekek összevesznek, akkor ellenséggé válnak. Az emberiség is összegabalyodik ellenséggé. De itt a hatalom. Isten Egyszülötte elhozta, hogy gyermekekké váljunk. És, ha igazán gyermekekké válunk, akkor megtaláljuk Istennel is az egységet. De ez minden nap föladat: a súrlódásokat, ütközéseket, éles, bántó szavakat, az indulatok összecsattanását, összegabalyodását kikerülni.
És ez a gyermekeknek a hatalma. A szeretet erejében, a Szentlélek erejében. Ezért könyörgünk: hogy gyermekekké váljunk, hogy fölszabaduljon köztünk a gyermekség hatalma, amit kaptunk. És úgy tanúskodjunk ugyanarról az Atyáról és egy Fiáról és egy Szentlelkéről. És ne szégyenére, hanem dicsőségére váljunk a Szentháromság egy Istennek.
Ugye: szívből szakad föl ezen a szentmisén belőlünk a könyörgés, hogy mindnyájan egy legyünk? De látjuk a föladatot is: nem pottyan az égből az egység ajándéka, hanem mindnyájunk közreműködésével születhet csak meg. Ha a Szentlélek ereje rávezet bennünket. Ezt kérjük mindnyájan.