A másik figyelmeztetés meg azt mondja: ne csak hallgassátok ezt az élő tanítást! Mert nem is élő, ha csak hallgatjuk! Valósítsuk is meg Isten tanítását! Különben – azt mondja – önmagatokat csapjátok be, csaljátok meg.
Félrevezeti magát az ember, ha csak értelmileg fogja föl és figyel oda, és tudja, hogy Isten mit tanít, de nem próbálja meg azt tenni. Ez kulcs az evangéliumhoz. Az Úr Jézus többször mondja: nem aki azt mondja, hogy Uram! Uram!, hanem aki teszi, amit az Atya mond. Tegyétek meg, amit mondok, akkor majd megtudjátok, hogy igaz.
Megcselekedve jön elő Isten szavának a jó íze, az ereje. Ezt lépten-nyomon tapasztalhatjuk, ha tesszük, valóra váltjuk, hogy gazdagodik, erősödik az ember belülről, sajátos módon, hogyha Istenre hallgatva azt cselekszi, amit fölfog Isten igéjéből.
Például most egész hétre való számunkra ez a figyelmeztetés. Itt negatívan van ugyan: ez a nép ajkával tisztel, szíve távol van. Ugyanez pozitív értelemben: legyen közel a szívetek Istenhez. Egy hétre?! Egy életre való tanítás, élő tanítás, amit próbáljunk megvalósítani!
Közel akkor van a szívünk Istenhöz, ha nem merülünk bele a földi dolgokba. Földi dolgoktól bizonyos távolságot kell az embernek venni minden nap.
Azért fejlődött ki kétezer év óta a keresztény, eleven hagyományban a napi lelkiismeret-vizsgálat. Tíz percet, negyed órát fordítsunk minden nap önmagunk vizsgáztatására, számonkérésre, reflexióra, térjünk vissza reggeltől estig az életünkre, hogy milyen gondolatok jártak bennünk, miket mondtunk, beszéltünk, miket tettünk.
És főleg arra vigyázzunk, hogy nem ragadott-e magával bennünket valami földi. Nem tapadtunk-e valamiben egészen a földhöz, megfeledkezve istengyermeki méltóságunkról, kivoltunkról, keresztény voltunkról?
Így, ha közel tartjuk Istenhöz a szívünket, vagyis belülről azonosulunk Istennel, egyet akarunk Vele, akkor ellenőrizzük életünkben napról napra, hogy miben tért el az akaratunk Isten akaratától!
Mert Isten nem a földnek teremtett bennünket, hogy belevesszünk az életünkkel a földbe és elrothadjunk, betemessenek minket! Isten megújította a szívünket az Evangéliummal, meghívott az örök életre! Teremtmény létünkre gyermekeivé emelt Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus a szeretetének az erejével, a maga méltóságára, istengyermeki színvonalára emel föl bennünket, tehát megújítja a szívünket.
Így már, Jézus Krisztussal együtt – ahogyan kifejezi az Eucharisztia magunkhoz vétele is –, így már biztonságosabb a hitünk. Nem minden rossznak a forrása! Meg van újítva. Jézus szívével, Jézus benső világával azonosulva új szív, új lélek van az emberben, és akkor jó születik belőle, nem pedig a rossz forrása lesz – mint ahogyan fölsorolja az Evangélium.
Ez a másik, amire figyelhetünk egész héten, hogy legyen közel a szívünk Istenhez imában, lelkiismeret-vizsgálatban – és teremjen a szívünk jót! Legyen a szívünk sokféle jónak a forrása! Jó szavaknak, jó hozzáállásnak, szerető magatartásnak, segítő magatartásnak.
S akkor nem érvényes ránk, hogy a szívünk rossz forrás lesz. Akkor élő lesz bennünk Isten tanítása: magunknak is jó, másoknak is jó.