Különben, ez az egész főparancsról szóló rész itten, benne van egy hatalmas fejezetben, hatalmas részben Máténál, amely úgy kezdődik, hogy a farizeusok azt mondják, szabad-e az embernek elbocsájtani a feleségét. Tehát a szeretet kérdését vetik föl már ott is, és attól kezdve Máté óriási tablóban, képben mutatja meg a szeretet kérdését, hogy azt meg lehet-e valósítani, vagy nem.
Az elején, mikor fölvetik ezt a kérdést, akkor olyan csüggedten mennek el, hogy nem érdemes még házasodni se, mert nem lehet megtartani a szeretetet. Jézus pedig fokozatosan azt mutatja meg, hogy meg lehet tartani. Ebben az egész nagy vonalban van bent ez a farizeusi érdeklődés a főparancs iránt. A farizeusok szemében a legfőbb parancs is csak egy parancs a sok-sok parancs közül.
Mennyire másként hangzik ez az Úr Jézus szájából! Az Úr Jézus szájából, aki valóban teljes szívéből, teljes lelkéből és minden erejéből élte ezt a parancsot, erre tette az életét, benne maradéktalanul megvan ez, hogy semmi, de semmi nem gátolja benne ezt a parancsot. Életének minden perce, napja, egész rendje, minden, ami az ő életében elhelyezkedik: minden e szerint a parancs vagy törvény szerint helyezkedik el.
Mi is, kedves testvérek, nehogy belefeledkezzünk a szeretet elméletébe! Az világos, az tiszta. Az egész világmindenség nagy törvénye, nagy medre, amiben minden folyik, minden benne van, az a szeretet. Ez a főtörvény. Erről rengeteget lehetne beszélni, nem ez a döntő. A döntő az, hogy hol tartunk ebben a mederben, ennek a valóságnak az elnyerésében. Mennyi bennünk az a valóság, amit szeretetnek mondunk, ami szeretet ténylegesen. Mert elméletileg is nagyszerű látni és tudni, hogy a döntő, nagy dolog minden mögött az egyetlen titokzatos valóság – ahogy Szent Pál mondja –: a szeretet örök. A legnagyobb a szeretet.
És Isten, aki ezt a főtörvényt adta, Isten is maga mindenestül, azt lehetne mondani, hogy teljes szívéből, teljes lelkéből, minden erejéből, vagyis egész lényével maradéktalanul, örökre visszavonhatatlanul, teljesen elkötelezve Ő maga a Szeretet, aki ezt a főtörvényt a világmindenségnek adja. A legnagyobb tudósok, keresztény tudósok, köztük Aquinói Szent Tamás, aki értelmével próbált mindent megragadni, hát a szeretetet is megpróbálta elméletileg, értelmileg megragadni. És megmutatta, hogy kétféle szeretet valósulhat meg ténylegesen.
Az egyik szeretet a vágyó szeretet, ez mindenben ott van, ami kiegészületlen, amiben hiány van. Észrevette Aquinói Szent Tamás, hogy a világon minden mintha éhezne és szomjazna és vágyna; mint Szent Pál is mondja az egyik levelében: tele van az egész világ vággyal, minden sóhajtozik és eped. Mert minden hiányos, mindennek köll valami. Ugye nekünk is: levegő, víz, napfény; rengeteg mindenre rászorulunk; ami az életünkhöz hozzátartozik, arra vágyunk. És nemcsak mi vagyunk így, hanem az összes élő, de még az élettelenek is. Csupa tátogó, csipogó száj, mint azok a fecskefiókák itt a fészerben, ahogy figyeltük őket, az édesanyjuk érkezésére kitátották a kis csőröcskéjüket. Ilyenek vagyunk mi mind, a legkisebbtől a legnagyobbig. És végtelen ez a vágy, a teremtésben, a teremtett világban minél messzebbre jutunk, annál nagyobb lesz, mint a tudósok mondják, akik egy területre behatolnak, egy kérdésben nagyon sokat megtudnak, és azt mondják, hogy minél többet tudtam meg, annál jobban látom, hogy még mit nem tudok. A vágynál is így vagyunk: minél jobban eltölt bennünket a vágy, annál nagyobb lesz, mert annál jobban látjuk, hogy még mi minden hiányzik belőlünk. Egy-egy titok ez is, a vágyó szeretet is titok, mert soha, de soha be nem telik a teremtett ember. Csak mikor Istennel teljesen egyesülünk, akkor telik be a vágyunk.
És Aquinói Szent Tamás megmutatja azt is, hogy a szeretetnek egy másik megvalósulása az adó szeretet. Mikor már valakinek van, akkor megjelenik egy sajátos másik erő, az adás, hogy azt közölje, közvetítse. Amikor egy ember megérik, férfi lesz, fölnőtt lesz, akkor mindaz az erő, ami benne addig összegyűlt, kezd törekedni arra, hogy adja. Csodálatos szép dolog ez. Szinte azt mondhatjuk, azért gyűjtünk, azért tanulunk évek hosszú során, hogy olyan állapotba kerüljünk, hogy végre adjunk már valamit. Képesek legyünk közölni.
Mert a vágy arra való, hogy legyen; és mikor valami van, akkor új törekvés jelenik meg bennünk: hogy adjunk, közöljünk.
Van 1 % – od ?
Ajánld fel !
Ha nekünk, akkor ezt írd rá
Mint a többi ember Alapítvány – 18711516 1 13 – 1% nál