Azt hiszem, mindnyájunknak van ilyen élménye: hosszú útról este hazaérni az ismerős, meghitt otthonba, házba, ahol a világosság az ablakokon kiárad, és az ember érzi, hogy kik vannak itt, és körülbelül mi van a lelkükben, mit csinálnak, és én is betérhetek. Hát még ha esik az eső, vagy hideg van, vagy vihar, szél dühöng. Akkor hazaérni.
Ez az élmény juthat eszünkbe mindenszentek ünnepén, amikor hitünknek azt a titkát ünnepeljük, hogy „hiszem a Szentek közösségét”, „hiszem az örök életet”. Mindenszentek és halottak napja ezt a két titkot egymás közvetlen közelében ünnepli.
Milyen fények, milyen világosság sugárzik ma hazulról felénk, a mi lelkünkbe ahogy itt vagyunk a Szentmise titkában együtt a mieinkkel, együtt az Isten országának, birodalmának minden tartományával, a hármas egyház: a küzdők, a szenvedők és megdicsőültek.
Az első olvasmány nyitja az első sajátságos fényt, amely kiárad otthonról. Egy látomás. Érdemes belemélyedni ebbe a látomásba, ahogy Szent János megélhette: mi itt a földön az élő Isten pecsétjével vagyunk megjelölve. És úgy szeret bennünket Isten, hogy még azoknak az angyaloknak is, akiknek megadatott, hogy az ítéletet végrehajtják a földön, azoknak is kiadja: vigyázzatok azokra, akiket megjelöltem.
Ott így látnak bennünket. A mennyei Atya házából ez sugárzik felénk, ez a gondos, szerető oltalmazó vigyázás. Ezt kell átéreznünk mindenszentek napján. Mert ott büszkék ám miránk, akik még a küzdő egyházhoz tartozunk.
Ahogy Szent János szeme előtt föltárul az a mérhetetlen sokaság, és az egész angyali tábor Istent dicsőíti, hogy micsoda nagy dolgot művelt: ezek itt vannak, és kitörnek imában és hálaadásban, és dicsőítik Istent.
Amikor megkérdezi Jánost: „mit gondolsz, kik ezek?” Akkor mintha büszkén kérdezné: „Látod, milyen nagyszerű tábor? Mit gondolsz, kik ezek?” S akkor ő nem felel. Isten pedig büszkén mondja: „Ezek, akik nagy szorongatásból jöttek.” Tehát Isten látja a mi életünket.
Mi benne vagyunk a nagy szorongattatásban, testünk részéről. Azt érezzük most a legjobban, erőink fogytán. A világ részéről, a gonosz részéről. Benne vagyunk a nagy szorongattatásban: ebből születnek a szentek. Innen kerül ki, ebből a kohóból, innen kerül ki az a mérhetetlen sokaság. A legkülönfélébb szorongattatásokból. Hogy meg kell nekünk is becsülni a szorongattatásokat, a szenvedéseket, az öregedés szorongattatásait – testünk minden tájáról érkeznek, érezzük ezeket. Isten büszke arra, hogy a szorongattatásunk ellenére is szeretjük. Miénk lesz Isten országa… már a miénk. Már meg vagyunk jelölve az élő Isten pecsétjével.
Aztán a másik kiáradó fény hazulról a másik olvasmányban érződik. Szent János a levelében írja: Tudjátok, miféle, mekkora, milyen szeretetet áraszt ránk, ad nekünk az Isten? A gyermekeinek hívnak bennünket, és azok is vagyunk. Mindenszentek napján azok a mozzanatok jönnek elő, ahogy bennünket Isten lát. Bennünket, itt a földön küzdőket. Árasztja felénk és adja nekünk az Ő szeretetét. De ebben a szeretetben a legnagyobb az, hogy a gyermekei vagyunk. Ebben minden benne van.