A trianoni békeszerződés aláírását követő első augusztus huszadika természetesen leginkább a gyászról szólt. A területek elcsatolását, a Szent István-i Magyarország elvesztését mindenki tragédiaként élte meg – politikai oldaltól függetlenül. A Horthy-korszak első augusztus huszadikai ünnepsége ráadásul egy év kihagyás után történt meg, hiszen az előző évben éppen a Tanácsköztársaság maradványait számolták fel a megszálló román csapatok és a leendő kormányzó különítményesei, ezért a Szent Jobb-körmenetet nem tudták meg tartani
A Pesti Napló akkori számában arról írtak, hogy István király alakját fel kellene idéznünk “napról-napra, mai vajudásaink, válságaink és tanácstalan ingadozásaink között, nemcsak ünnepnapján, a melyet boldogabb időkben avatott föl a nemzeti kegyelet és kivételes bensőséggel és áhitattal fog megülni holnap a nemzeti gyász és reménykedni”. Az Ujság ünnepnapi számának szerzője szerint pedig a “faji és nyelvi különbségek nem veszedelmei, hanem segítő elemei voltak Szent Istvánnak birodalma kiépítésében”, nekünk pedig újra fel kell építeni
Szent István Magyarországát Szent István eszméi alapján. Legyen itt nyugati és nem balkáni állam, uralkodjék itt Isten és ne a történelmi materiálizmus, legyen itt kereszténység szemben a vallástalan bolsevizmussal.