Mindannyian elveszítettünk már valakit, akit nagyon szerettünk! Most van itt az évnek az a szakasza, amikor a természet is az elmúlásra emlékeztet. Emlékezzünk azokra, akik fontosak voltak az életünkben, mert a legmeghatározóbb élményeink a fontos kapcsolatokból születnek. Ezek határozzák meg, hogy hogyan érezzük magunkat az életben, és ezeket az emlékeket visszük magunkkal.
Emlékezzünk, de ne hagyjuk, hogy a szívünkben a szomorúság uralkodjon, csak figyeljünk. Fogadjuk el tiszta és teljes szívvel azt, amin változtatni nem tudunk. Érezzük, hogy az, aki megfáradt a földi életben, és kilépett, már jó helyen van, biztonságban, Isten tenyerén. Emlékezzünk az együtt töltött szép pillanatokra, mert a boldogság sokszor csak egy pillanat, betölti a lelkünket, és tovaszáll, mint színes pillangó. Nem marad más nekünk, csak az emlékek. Aki „odafent” van, látja, hogy mire emlékezünk vele kapcsolatban. És nem azt kívánja tőlünk, hogy a bánat töltse el az egész lényünket, hiszen ő már boldog, és nekünk is ezt kívánja. Ezért csak a szépre kell, csak arra szabad emlékezni! Ne felejtsük el, az örök szabályt, hogy amit locsolgatunk, az fog növekedni! Ha a bánatot locsolgatjuk, az – ha az életörömöt, akkor az! Figyelnünk kell a gondolatainkra, mert a gondolatok erősítik meg az érzéseket! Ha nincs támogató gondolat egy érzelemhez – legyen az öröm vagy bánat- nem hagy nyomot bennünk!
A halál a legnagyobb veszteség az életünkben! Visszafordíthatatlansága reménytelenséggel tölthet el, ha nem gondolunk arra, hogy „odaát” még találkozni fogunk. A halál teszi értékessé az életet! Ezért ebben az életben, pedig figyeljünk azokra, akik fontosak, legyünk velük mindig kedvesek, hiszen látjuk, hogy milyen rövid az élet ahhoz, hogy rossz érzésekkel töltsük el, hogy kötekedjünk, veszekedjünk, megsértődjünk, haragot tartsunk, hogy bosszankodjunk, hosszasan mérgelődjünk és rontsuk a kapcsolatainkat. Tudatosítsuk magunkban, hogy minden pillanatunk elmúlik, és emlékké válik, hát igyekezzünk a jó emlékeket gyarapítani az egymással töltött időben! Nem éri meg nekünk rossz érzésekkel töltenünk el az életünk perceit! Ezért ne tápláljunk magunkban rossz érzéseket, haragot, sértődést! Ne locsolgassuk a sérelmeinket, ne idézzük fel utólag, engedjük el! Alkalmazzuk a Biblia örökérvényű kijelentéseit: „teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel”