Egy év múlva a Daemon újra megjelent.
– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a hallás, a járás és a nevetés közül kell választanod.
Jóel a látásról és a nevetésről még nem tudott lemondani. Tehát a hallás és a járás képességéről gondolkozott. Szeretett sétálni a völgyben, s a madarak énekét és kedvese hangját is szerette hallani. Hosszas vívódás után, immár némán, így felelt:
– Lemondok arról, hogy halljam a madarak énekét, a fák zúgását és kedvesem hangját. Járni, látni és nevetni akarok.
A Daemon eltávozott, és Jóel nem hallotta többé a madarak énekét, a fák zúgását és kedvese hangját.
Elmúlt egy év s a Daemon megjelent.
– Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a nevetés és a járás képességei közül kell választanod.
Jóel sokáig gondolkozott. Aztán jelt adott:
– Lemondok arról, hogy járjak.
A Daemon elenyészett és Jóel többé nem tudott járni. Csak ült a kertben és szemével nevetett, ha megjött a kedvese.
De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent.
– Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A nevetés és a látás képességei közül kell választanod.
Jóel maga elé emelte kezét és sokáig nézte szétnyitott ujjait. Aztán így szólt a szeme:
– Látni, látni akarok Daemon! A hegyeket, a fákat akarom látni, a lombon csillogó napsugarat és kedvesem arcát. Látni, látni akarok, mindörökké!
A Daemon eltűnt és Jóel látott ugyan, de többé nem tudott nevetni. Ekkor kedvese is elhagyta őt, mert nem szerette a komor arcokat. Jóel egyedül ült a kertben és nézte a fákat, a hegyeket, az eget, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.