Persze, mindenki tudja, mi az. Mindenki érzi, ha kapja, és mindenki tudja adni maga is. Minek is beszélünk erről? Talán azért, mert hinni, hogy tudjuk nem ugyanaz, mint valóban tudni. Talán azért, mert a tudás illúziója sokkal veszélyesebb, mint a nem tudás. És talán azért, mert a mindenki által tudni vélt alapfogalmak esetében még ahhoz is bátorság kell, hogy egyáltalán rákérdezzünk, miről is van szó. Pedig ha többen lennének elég bátrak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék saját agyuk tényeit, akkor kevesebb emberi kapcsolatot mérgeznének meg és pusztítanának el a szeretet értelmezésének különbségei. Mert sokszor nem a szeretet hiánya öli meg a kapcsolatot, hanem az, hogy két ember egészen másképp értelmezi azt. De mi a helyes értelmezés? Melyik lexikont kapjuk elő hirtelen, hogy végre mindenki fejében ugyanaz a kép jelenjen meg? Ez így nem fog menni persze. Olvashatjuk szóról szóra ugyanazt a mondatot, mégis máshogy fogjuk értelmezni azt. Hiába szereted az udvarodban kapirgáló csirkét, ha végül mégiscsak megeszed, akkor számára a szereteted nem sokat ér. Vagy például egy féltékeny férfi szeretete a nő számára megfojtás. És a jóllakott kisgyerek sem tud tiszta szívből örülni a nagymamának, aki szeretetét még hat kanál főzelékben méri ki.
Categories