A házasságra azt írni, hogy “a szerelem beteljesülése”, igen veszélyes, mert könnyen félreérthető. Hogyan? Hát úgy, hogy a szerelemben van valami “lebegésszerű”, az ember szinte öt centivel a föld fölött él, alapvetően egy elvarázsolt, gyönyörű érzésben, állapotban. Ha egy szerelmes fiatal olvassa a fenti megfogalmazást, könnyen azt gondolhatja, hogy ha a házasság a szerelem beteljesülése, akkor az esküvő után “még lebegőbb”, még emelkedettebb állapotba fog kerülni, mint amiben most él. Aztán szegény akkorát koppan, mint egy ház. A legborzasztóbb az, hogy az igazi – a “lebegésnél” sokkal mélyebb – örömöket észre sem veszi, úgy érzi, valami elromlott, mert két lábbal kell a földön állni, pedig ez természetes, semmi bajt nem jelent.
A szerelmet az táplálja, erősíti, hogy valami már igen, de valami még nem. Kapcsolatunk kialakult, megszerettük egymást, sőt szeretjük egymást, de az életünk még külön zajlik. Ez a feszültség gerjeszti a sóvárgást, ami nem tévesztendő össze a testi kívánsággal. Egész emberségem vonzódik, vágyik a másik emberre, nem csak a testére! A házasságban ez a feszültség automatikusan megszűnik, és ezzel a “gőz” is kifúj.
lunablog