Anyagi sikerekre, boldog családi életre, szakmai elismerésre, jólétet biztosító interperszonális kapcsolatokra, testi-lelki egészségre? Mivel mindenkinek más jelenti az örömforrást, és saját szemszögén keresztül észleli és értékeli a körülötte lévő világot, számtalan válaszlehetőséget kaphatunk kérdésünkre. Mindenki a szubjektív megítélésén keresztül dönt saját örömforrása mellett, azonban a külsőségektől mentes gondolkodásmódunkat leküzdve, önmagunkba tekintve, felfedezhetjük azt a belső vágyat, lelki szükségletet, ami a leginkább meghatároz mindenkit. Ez nem más, mint az elfogadás utáni vágy, melyet az önelfogadáson túl, leghamarabb társas kapcsolatainkban élhetünk meg. Az elfogadás a szeretet megnyilvánulása, elfogadva lenni öröm, míg az elutasítottság érzése, szomorúsághoz, önértékelési problémákhoz vezethet.
Maslow piramis hierarchiájának szociális szükségletek komponensei, melyek a valahová való tartozást helyezik előtérbe, mindenkiben élénk, belső vágyként vannak jelen. Ahányszor elutasítanak bennünket, annyiszor szomorúságot, mélységet, csökkent önértékűséget élhetünk át, míg az elfogadás örömmel, nyugalommal tölthet el. Eredendően hajlamosak vagyunk túlértékelni a rosszat és egyben reménytelenül vágyni a jót, azonban ahhoz, hogy teljesek lehessünk, olyanokká kell válnunk akárcsak egy fa.
Hosszas folyamat lehet az elutasításból fakadó sérelmeink leküzdése, önmagunk újjáépítése, akárcsak egészségesnek mondható önértékelésünk, belső pszichés egyensúlyunk helyreállítása. Érzelmi elakadásaink, sérült önértékelésünk feloldása kihívást jelenthet, megküzdeni, hatékony stratégiákat találni a nehézségek megoldására nem mindig egyszerű. Azonban az arra való törekvésünk, belső lelki utazásunk, melynek célja önmagunk megismerése az elcsendesedés által, célravezető lehet. Talán a legnehezebb, de egyben a leghatékonyabb mód ahhoz, hogy új belső gyökereink, majd ágaink szülessenek, az az önmagunkhoz való kapcsolódás készségének fejlesztése. A belső erőforrásokra való fókuszálás, az érzelmi elakadásokat okozó hiedelmek felismerése és leküzdése gyengíti a külső forrásokból érkező minősítések, rólunk alkotott gondolatok és vélemények erejét, melyek nem képeznek reális énképet rólunk még akkor sem, ha hatással vannak az önmagunkról alkotott elképzelésünkre. Traumatikus élmények helyett a belső erőforrásokra való figyelem tudatos fókuszálása, reményt sugározhat a sötétségben.
Mindenki rendelkezik pozitív tulajdonságokkal, melyek többé teszik annál mint, amennyit egy érzelmileg megterhelő helyzetben gondolhat önmagáról. Önmagunk elfogadása, a bennünk gyökerező önszeretet képességének kifejlesztése olyan belső erőforrások alapját képezhetik, melyek reményt, új készségeket, életcélokat ajándékozhatnak nekünk. Önmagunkat elfogadni egyenlő az önszeretettel, ami a belső lelki béke alappillére és egyben harmónikus kapcsolataink kialakításának előfutára.