. És mindaz, ami ezzel összefügg. Hogy ki legyen az én édesapám, édesanyám, én nem választhattam meg, a rokonaimat nem választhattam meg, szülőföldemet, hazámat, a kort, amelyben telik az életem, hogy legyen egy két világháború, egymás után; az egyiknek az elején születtem, a másikat megéltem, fölfordulásokat… ezekről nem tehetünk. És rengeteg ilyen van. Milyen emberek kerülnek az én körömbe? A kor hol tart a kutatásaiban, színvonalán? Történik-e baleset például, mikor hazamegyek? Nem tehetünk róla, tőlem függetlenül így van.
De vajon hogy találom meg ezekben Isten akaratát? Talán azt mondhatom, hogy elméletileg ez a legkönnyebb számomra: mindaz, amiről nem tehetek. De azért jól meg kell vizsgálnom: igazán nem tehetek? Igazán nem változtathatok valamin? Ha nem tehetek róla, nem változtathatok rajta, akkor ez Isten akarata az én számomra. És akkor én azt bizalommal, az Ő végtelen bölcsességére, mindentudására számítva elfogadom. Nem mindig könnyű: most halt meg egy 30 éves fiatal pap, az egyházmegyénk egyik legderekabb, legszentebb életű papja. Két fiatalember előzés közben nekirohant, vége.
Ezekben fölfedezni: Isten akarata előtt meghajlok, „a Te titkod, Uram, Te végtelenül bölcs vagy, szeretsz minket, ismersz minket…” Ide tartoznak a betegségeink, a halálesetek, még a háború is. Óriási segítség, ha erre valaki rátalál; ha az életem egy óriási területén megtaláltam Isten akaratát, az a föladatom, hogy megküzdjek vele, és teljesen elfogadjam: igen, nekem ez az üdvösség útja, Isten ezt bekombinálta az életembe, rendben van.
Érdemes az Úr Jézusra vetni egy pillantást: az Ő életében is ott van ez. Elfogadta azt a megváltoztathatatlanul ott levő világot: farizeusok, írástudók, Annás, Kaifás, Heródes, Pilátus, római megszállás, és így tovább. Nem ágált, nem lázított, nem lázadt, nem elégedetlenkedett. Találunk olyan embereket is, akik egész életükön keresztül elégedetlenek. Volt egy barátom, rendtársam, egész életében azt mondta: „ha én akkor…! Ha engem akkor a tanárom megértett volna! Az egész életem más irányba ment volna…” Hiába mondtam neki, hogy ez most már megváltozhatatlan. Vagyis Isten akarata. Fogadd el! Menj tovább!
A második kör a bennünket körülvevő emberi világnak a második rétege, amibe mindazok a dolgok és területek tartoznak, amikre nézve már nem mondhatom azt, hogy megváltoztathatatlanok. Lehet így is, lehet úgy is.
De hozzám érkezett el a kinyilatkoztatás csatornáin keresztül Isten kifejezett parancsa. Utasítást, parancsot kaptunk az élet legfontosabb, legkényesebb dolgaira. Éppen ezért óriási jelentőségű a második kör, mert az emberi életnek az ütőerei itt mennek. Ezeken a pontokon múlik, hogy az emberi világban rend van-e, hogy egészséges módon fejlődnek-e a családok, a társadalmak, államok. Isten ezekre a dolgokra vonatkozólag kifejezett parancsolatokat adott.
Ha mi magunk dönthetnénk el, hogy Istent hogyan tiszteljük, hogy szenteljünk-e egy napot az Ő tiszteletének, vagy nem, vajon mikor jutnánk dűlőre? A rengeteg okos ember mennyi vélekedést kockáztatna? Minden tíz évben megváltoztatnák.
Isten ennyire ismer bennünket: kimondta szépen, hogy szenteljünk hetenként egy napot. Elérkezett ez az utasítás hozzánk: egy napot az Ő napjának tartsunk meg. S milyen atyai szeretet van abban, hogy ezt az Ő tiszteletére szentelt napot egyúttal pihenőnapnak adta! És így van a többi is: a szülők védelme. Isten védelmébe veszi a szülőket a gyermekeikkel szemben is, még ha azok a szülők eljátszották is a tiszteletre méltóságukat. S Isten mégis védelmébe veszi őket: „Tiszteld atyádat, anyádat!”
Viszont ebben a parancsban a szülőknek is üzen: gyerekeiteket is annyira tiszteljétek, hogy ne rontsátok el előttük a becsületeteket. Az emberi természetet és értékeket adjátok át nekik. Óriási jelentőségű parancsa Istennek!
Aztán ahogy vigyáz az életünkre: „Ne ölj!”. Még így is mi van a világban… A testi-lelki épségünkre is vigyáz ebben a „Ne ölj!” parancsban.
Az életadásra szolgáló berendezéseinkre külön gondja van, mert az rettentő kényes, és ezt is szabályozza paranccsal.
Aztán a vagyonunkra vigyáz. Tulajdonjogra. Becsületünkre. A vágyainkra.