van olyan ember életébe igazán nem űzi
bizonyos hívatást mondjuk szereti is azt hívatást
amit ő az ember úgy mondva végzet belőle csak
úgy van inkább más vizeken van azt szereti
úgy mondva azt gyakorolja életbe lehet úgy azzal
életbe több re veszi azt jobban tudja
kamatoztatni életbe észre veszi azt jobban tudja
és szereti csinálni azt amit épen most csinál van
olyan ember életébe valaki úgy mondva fiatalok
környezetébe érzi jól magát tud be segíteni úgy
mondva környezetbe a pedagógusnak azt hívatást
ember ő választotta magának úgy mondva az
illető szereti csinálni jó is érzi magát abba
örömmel végzi az nagyon fontos így álljon
dolgokhoz idő után az ember meg találja abba
is úgy mondva abba hívatást szereti csinálni
ami nagyon fontos legyen ember életébe az
azt hívatást amit csinál örömmel végezze én
nekem szakácsot gyakoroltam hívatásos szakács
vagyok úgy mondva helyet adok más is csinálja
én addig máshol segít kezek azt örömmel végzem az
nálam hívatássá formálódik az embernél ma
szakács szágót akartam gyakorolni vetem észre
valakin nehezére esik meg csinálni én meg úgy
végzetségem meg csinálom örömmel gyakorlom
így is hívatásomat ami nagyon fontos életbe.
- 500 g karfiol
- 1500 ml csontlé (vagy víz)
- 15 g só
- fekete bors ízlés szerint
- 40 g sertészsír
- 50 g finomliszt
- 1 csokor petrezselyem
- 125 ml tej
- A karfiolt rózsáira szedjük, megtisztítjuk, és forró csontlében vagy vízben főzni kezdjük. Sóval, borssal ízesítjük, majd lassan készre főzzük a karfiolt.
- A zsírt felforrósítjuk, hozzáadjuk a lisztet, és a finomra vágott petrezselyemzöldet. Pár percig kevergetjük, ami alatt a petrezselyem színanyagai kioldódnak a rántásban. A rántást kevés hideg vízzel öntjük fel, elkeverjük, majd folyamatos keverés mellett a leveshez adjuk.
- A tejet is a levesbe öntjük, majd a levest újraforraljuk.