Ugyanakkor az elkülönülés, az elzártság veszélyes. Jézust a lélek „elkülönítette”, hogy megküzdjön a Sátánnal, ahol mi és Ádám veszítettünk. De számunkra az elzártság veszélyt jelent. Az elzártság azt jelenti, nincs túl sok keresztény barátunk, vagy ilyen jellegű kapcsolataink sekélyesek. „Hogy vagy?” „Remekül, és te?” „Jól.” „Nos, örülök, hogy mindannyian megvagyunk.”
Még barátainkat is bevonhatjuk kapcsolatunk minőségének meghatározásával. „Rendben, keresztény barátok vagyunk, és egy nem olyan jogi, jelentgető minőségben szeretnélek megkérni arra, hogy számoltass el. De mint szerető barát kérlek kapcsolatunk folyamatában, hogy valódi kérdéseket tegyél fel. Ismered bűn felé való gyengeségeim. Kérdezd meg, hogy vagyok. Tudod, milyen módon sebezhetnek meg. Tudod, hogy a Sátán hogy készíti elő nekem a csalit a horgára.” De ha nem tudják hogyan csaliz be, kérdezd meg téged körülvevő barátaidat, házastársad! Az első kérdés: „Milyen csalira harapsz rá általában? Remek, nem bánod, ha néha rákérdezek, hogy állsz ezzel?” Ezek azok a kapcsolatok, melyek kihúznak elszigetelődésünkből a közösségbe. Ez rendkívül fontos.
Ilyenkor általában az emberek addig nem kezdenek el kapcsolatokat építeni, amíg krízisbe nem kerülnek. Nem keresik keresztények barátságát, nem csatlakoznak közösségekhez, ahol együtt szolgálatot végezhetnének mint gyülekezet, vagy közösen, heti rendszerességgel kinyitnák a Bibliát, egyáltalán egymás mellett élni. Várnak, amíg be nem kapják a csalit és beleakad a horog a szájukba, és máris a Sátán birtokába eveznek, pusztulásuk felé, majd berontanak a templomba és azt mondják: „Adjatok mély, jelentőségteljes, beható, életemet megváltoztató kapcsolatokat, most!”. Megpróbálhatjuk, de sokkal bölcsebb lenne, ha akkor kezdenénk neki, mielőtt a horog a szánkban lenne.
Nincs túl késő, nem adjuk fel a reményt veled kapcsolatban. De jobb megelőzni a problémát, mint reagálni rá. Jobb, ha barátaink vannak, akik segítenek távol tartani a horgot a szánktól, mint ha már bent lenne és könyörögnénk, hogy valaki szedje ki. Elszigetelve. Beleértve a gyülekezetet is, szórakozgatva, vásárolgatva, csapongva, nem elkötelezve, becsatlakozva vagy belépve bárhova. Találjunk magunknak otthont!
A fáradtság. Néha fáradtságunk a saját bűnünk: sokáig fennmaradva, tévézve, netezve, szétcsúszva. Néha szezonális eseményként jelenve meg az életben: krzis, gyerek fogadzása – ezek mind olyan időszakok, amikor egyszerűen csak fáradtak vagyunk.
Mi van akkor, amikor éhesek vagyunk, vagy egyéb fizikai szükségletünk támad? Ez a hajlamtól a falánkságig mehet, megnyugvást adó ételek Krisztus megnyugtató Szent Szelleme helyett. Részegség, csak mert nehéz napunk volt és megérdemlünk egy italt. Lehet .és bármilyen egyéb dolog. „Magányos vagyok, testi vágyaim vannak, amiket ki kell elégítenem”. Elszigeteltség. „Magányos vagyok, nincs segítségem, Isten elhagyott. Hol vannak a keresztény barátaim?” Fáradstág. „Kimerült, lerongyolt, megviselt vagyok.”