Másfél éve van a pályán, heti 10 órája van – ez körülbelül heti harminc óra munkával jár. Vallja, hogy a hite nélkül nem tudna ezen a pályán maradni, sokan le is akarták beszélni a tanárságról. Beszélgetés egy fiatal hívő tanárral nevelésről, tanításról, a pedagógusok jelenlegi helyzetéről. Az interjút meg is hallgathatjátok a cikk alatt – a szerkesztett változatot írásban közöljük.
Mielőtt eldöntötted, hogy tanárnak mész, gondolom volt egy képed a pályáról. Ahhoz képest milyen a tanári pálya?
Az elsődleges képem az én korábbi tanáraimtól jön. Érdekes, hogy több olyan tanárom is volt, akinek a tevékenységei kevésbé tetszett, az volt bennem, hogy ezt én hogyan csinálnám máshogy. Ez volt az első gondolat, ami végül arra vitt, hogy tanár legyek.
Ez olyan, mint az a fiú, aki azt mondja, hogy ő majd más édesapa lesz, mint amilyen az apja volt?
Nem teljesen. Nagyon sokat változott a tanároknak a diákokkal való kapcsolata azóta, hogy én suliba jártam. A koromból adódóan is más a helyzet, nekem nem sok fiatal tanárom volt.
