Hányszor vagyunk életünkbe szeretünk valamire
várunk dolgokra az mindig jóhoz vezet az ember
életébe várakozik nagyon rég találkoztunk egyik
segítőnket Mancika nénivel ő nagyon szerette az
alapítvány ifjoncait ő sajnos máshova kelet neki
költözni de az emlékébe meg van alapítvány
ifjoncai hétfőn még pedagógus Judit fel hívta
Mancika nénit össze tudjunk találkozni az mai
nap sikerült is . Aki jöttek mai nap azokat ki hozták
vasút állomásra bagó Zoli anyukája ,Horváth Zoli
meg Edina ,én Julika néni ,Lenke anyukája velünk
jött pedagógus Judit mentünk 9ora utáni vonattal
hatvanba fél óra allat be értünk gyalog ahol ki
állítás volt ot már minket Mancika néni várt
azt találkozást minden ifjonc várta találkozhat
Mancika nénivel én nagyon vártam én is vártam
több mint 10ével láttam most létre jött meg néztük
ezt kulturális dolgot rip ronai ki állítást sok
érdekes meg nagyon régi dolgok saját kultúráját
tekintettük meg nagyon értések azok érdemes
másoknak meg nézni gyorsan meg néztünk volt
vezetőnk is aki elmondta dolgokat . Ahogy meg
néztük ki állítást volt közös csoport kép gyorsan
vissza gyalogoltunk hatvani államosra elértük
azt vonatot szeretünk volna így már mindenki
otthon volt fél 1kor . Jól éreztük magunkat
