Évek óta tartom magam a szokáshoz, hogy a számomra elgondolkodtató gondolatokat kijegyzetelem egy füzetbe. Egy helyre pakolgatom azokat a sorokat az elolvasott könyvekből és interjúkból, amelyek hatással voltak rám – még akkor is, ha nem teljesen értek velük egyet. A lényeg számomra az elgondolkodtatás, nem az egyetértés: ilyenkor mindig új, nem ismert kiskapukat fedezek fel önmagamban.
A karanténidőszak alatt most elővettem ezt a füzetet, de nem azért, hogy írjak bele, hanem hogy olvasgatni kezdjem. Így született meg ez a cikk is: átlapoztam az első oldaltól egészen az utolsóig, és kiválogattam belőle azokat a házassággal kapcsolatos jegyzeteimet, amelyekkel – valószínűleg – nem mindenki ért egyet. Néha én sem. Sőt. Mégis fontos üzenetet közvetítenek.
Kezdeném is az egyik kedvencemmel, ami akkora hatással volt rám, hogy még arra is tisztán emlékszem, hol ültem, amikor ezt a részletet olvastam. Kora hajnal volt, az ágyamban feküdtem. Inszomniás korszakomat próbáltam túlélni, olvasással.