Van néhány olyan ember, akikkel nem kell minden nap beszélned, akik ezredszerre is végighallgatják tőled ugyanazt a történetet. És ha te őrültként táncolsz, vagy addig nevetsz, míg már sírnod kell, akkor is azt mondják: igen, ő a legjobb barátom. Igen, ő a legjobb barátnőm. Az esküvőmön ő lesz a koszorúslány, a gyerekemnek ő lesz a keresztanyja, és mikor idősek otthonába kerülünk, vele fogok kő-papír-ollót játszani. Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk – és ez fáj – lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.
Forrás: https://szeretlek.freewb.hu/idezetek-a-baratsagrol/