| ” Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. “ Jeremiás siralmai 3,26 Célunk… Vágyunk… Tenger Mégis keveset ér egyedül az ember. Álmunk… Társunk… Valahol él… Keresd hát ! Várj kedves, Állj meg az úton , nyugodj ! Te ne kutakodj, Én se teszem Azt mondom mégis: Eléd hozza Mikor Ő gondolja, Mikor szükségetek lesz egymásra Bízdd az Úrra, S várj a találkozásra. Akkor majd tudni fogod, Te is Én is Az Ő végzése Számunkra a lélek menedéke. Az Ő rendelése Két szív találkozása, Eleve egymásnak ajándékozása, Az Ő szeretetének, s kegyelmének fénye. Fény, Világosság, mely nekünk adatik, Akik tudunk várni , akik szívében az Úr lakik. |
| BOLDOGSÁG… Boldogság… Tőlem mily messze jársz. Messzire kerülsz engemet Boldog talán soha nem leszek? Kit szeretek, tudnia nem szabad. Hisz Ő is fogoly, nem lehet szabad. Csak lelke enyém, teste nem, Mert kalitkában él, nem velem. Ha meglátom: szívem megdobban, Testemen remegés fut át, S őrizni tudnám álmát éjszakákon át. De nékem ezt sem szabad, Mert Ő fogoly , s nem lehet szabad. Foglyok vagyunk mind a ketten, S börtönőrünk a szerelem. |
Categories