Az élet egy folyamatos tanulás. Tapasztalás. Megismerés. Egyre jobban megismered önmagadat, a vágyaidat, a félelmeidet. Egyre többet tudsz meg magadról arról, hogyan reagálsz bizonyos helyzetekben, mi minden húzódik meg a döntéseid mögött. Egyre jobban körvonalazódik az a valaki, akire rámondod „én”.
Ahogy átadod magadat az Életnek, elkezded látni a többieket is körülötted. Meglátod őket a maguk valójában. Talán megismered az életük történetét, egyre jobban megérted őket. Rálátsz arra, hogy egy-egy tettüket mi motiválja. Megérted már őket, és ezáltal nem elítéled, hanem felemeld őket a szívedbe.
Az élet a tapasztalásról szól. Ha hagyod, hogy vigyen Isten vize, akkor csodálatos élményekben lesz részed! Minél inkább el tudod engedni az irányítást, annál könnyedebb lesz az életed. Nem robbansz a haragtól, hanem kíváncsian várod, mi sül ki ebből! Vajon ez a helyzet hogyan támogat majd Téged?
Minél inkább visszamész a gyermeki rácsodálkozás és elfogadás energiáidhoz, annál több örömben lesz részed. Ezáltal minden egyes nap valódi kalanddá alakulhat át.
Persze legyenek céljaid, vágyaid. Ezek is kellenek. De talán ideje megértenünk, hogy maga az utazás a cél. Sokkal fontosabb, hogy megéld az utazás minden egyes percét, minthogy elérd a célodat, anélkül, hogy éltél volna, és emlékeznél valamire az útból. Mert a célt azt sejtem maga az odavezető út megélt élményei teszik számunkra oly elragadóvá. A valódi cél tulajdonképpen az a belső változás, átalakulás, ami végbemegy benned az utad során.
Menj ki a világba, és csodálkozz rá, mint egy apró gyermek!
Minden egyes emberi találkozásod előtt töröld le elméd tábláját, és hagyd, hogy csak a jelen pillanat legyen a mérvadó. Felejtsd el, amilyennek esetleg eddig láttad az adott embert. Csak a jelenre figyelj, hogy itt most milyen látod, milyennek érzed Őt.