A boldogság az a művészet, hogy az épp rendelkezésre álló virágokból kötünk csokrot.
Kedvezőbb, ha boldognak születsz inkább, minthogy bölcsnek.
A boldogság ragályos, légy fertőző!
Élethosszig tartó boldogság?! Élő ember ezt el nem tudná viselni, ez pokollá tenné a földi létet!
A boldogság nem a hozzád tartozó dolgokban rejlik, hanem abban, ha te tartozol valahová.
A boldogság mélységgel kompenzálja azt, ami rövid életű.
A boldogság csodálatos árucikk – minél többet adsz belőle másoknak, annál több marad neked.
A boldogság nem egy állomás, ahová az ember megérkezik, hanem az utazás módja.
Ha egyszerűen csak boldogok akarnánk lenni, az könnyen menne, de mi boldogabbak akarunk lenni, mint mások, ez viszont roppant nehéz, mert a többieket boldogabbnak gondoljuk, mint amilyenek valójában.
Nélkülözni azt, amire szükségünk volna – ez a boldogság elengedhetetlen része.
A boldogság egy képzelt állapot, amit hajdanán az elevenek a holtaknak tulajdonítottak, ma általában a felnőttek a gyermekek sajátjának hiszik, a gyermekek viszont a felnőttekének.
Igazán boldog embernek az nevezhető, aki talált valakit, akit szerethet, s valamely célt, amelyhez tartozhat.
A boldogság inkább múlik az ember belső alkatán, semmint a külvilág viszonyain.
Ha megszabadulnánk képzelt nyomorúságainktól, életünk mérhetetlenül boldogabbá és egészségesebbé válna.
A boldogság éppúgy misztérium, mint a vallás, s nem szabad észérvekkel megmagyarázni.
Csak kérdezd meg magadtól, boldog vagy-e, s boldogságod nyomban elszáll.
Sosem vagyunk olyan boldogok, vagy boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat.
A boldogságot nem azok érik el legkönnyebben, akik közvetlenül arra törekszenek. (
A boldogság a szellem tökéletessége, azaz az értelem épsége.
…ugyan hol van olyan kerek boldogság, hogy ne lehetne még ezért vagy azért zúgolódni? Bajos dolog ugyanis az emberi boldogság: vagy sose teljesedik ki, vagy nem marad állandó.