Egy pap, aki remeteéletre vágyott, Mária Magdolnától tizenkét mérföld távolságra készített magának cellát. Egy napon az Úr megnyitotta szemeit, s világosan látta, amint az angyalok leszálltak oda, ahol Mária Magdolna lakott, fölemelték a levegőbe, és egy óra múlva isteni dicséreteket zengve ugyanott letették. A pap meg akart bizonyosodni a csodálatos látomás valódiságáról, s magát Teremtőjének ajánlván, elszánt buzgósággal odasietett. Egy kőhajításnyira volt már, amikor a lába gyöngülni kezdett, és a szörnyű félelemtől elakadt a lélegzete. Amikor megfordult, visszatért lábába az élet, és megint tudott járni, de ahogy az említett hely felé akart menni, testét-lelkét menten elhagyta az erő, s mozdulni sem tudott. Megértette hát Isten embere, hogy valóban égi titok ez, s hogy az emberi tapasztalás számára megközelíthetetlen. Az Üdvözítő nevében így kiáltott: „Az Úr nevére kérlek, ha ember vagy, ki ebben a barlangban élsz, avagy más értelmes lény, felelj nekem, és mondd meg magadról az igazságot!”
Midőn már harmadszor ismételte meg, Szent Mária Magdolna válaszolt néki: „Lépj közelebb, s mindarról, ami után lelked sóvárog, megtudhatod az igazságot!” Amikor félúton járt, megszólalt Mária Magdolna: „Emlékszel-e az Evangéliumból Máriára, a hírhedt bűnös asszonyra, aki az Üdvözítő lábát könnyeivel mosta, hajával törölgette, és bűneire feloldozást nyert?” A pap erre: „Hogyne emlékeznék. Már több mint harminc esztendeje hiszi és vallja ezt a szent Egyház.” „Én vagyok az – mondotta, Harminc éve élek itt, és senki nem tud rólam, s ahogy tegnap magad is láthattad, nap mint nap angyalok emelnek fel a levegőbe, s naponta hétszer hallhatom testi fülemmel a mennyei karok dicsőítő énekét. Az Úr felfedte előttem, hogy hamarosan elköltözöm ebből a világból. Menj hát Szent Maximinushoz, és add tudtára, hogy a közelgő Húsvét vasárnapon, abban az időben, amikor az éjféli zsolozsmára fel szokott kelni, egyedül lépjen a kápolnába, s angyali vezérlettel ott talál majd engem is.” A pap pedig, mintha csak angyal szólt volna, hangját hallotta, de senkit nem látott.