Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt. –
Karácsony – egy mágikus takaró, amely könnyedén ránk terül, miközben mégis olyan megérinthetetlen, akár az illat. A nosztalgia varázshálóját szövi körénk. Mert lehet bár az ünneplés és az imádság napja, de mindig az emlékezés napja is lesz, amikor mindenkit emlékezetünkbe idézünk, akit valaha szerettünk.
Fenyőágon, madárszárnyon,
megérkezett a Karácsony. (…)
Sok napon át jött, sok éjjel,
jött szelekkel, hópihékkel,
kocsin is jött, jött repülőn,
köves úton, havas dűlőn,
könnyű szánon, csengettyűzve,
a szíveket egybefűzve.
A szeretetnél nincs nagyobb erő,
Ez minden évben egyszer érthető.
Ha ez az igazság,
Legyen hát világosság!
Mért nem, ó, miért nem –
én csak azt nem értem, –
Mért nincs minden áldott nap karácsony?