Magányosnak és szomorúnak érzem magam, szükségem van a megnyugtatásra, hogy számítok neked, hogy helyem van a szívedben, még ha pillanatnyilag azt választod is, hogy mást csinálsz, mint hogy velem légy.
A vágy sóhaj lett nemsoká:
Szeretet szárnyán merre szálljon?
Nincsen rokonszív, nincs hová!
De – tudjátok-e, hogy mi a magány!
Csak egy tányér az ember asztalán,
csak egy pohár, amelyből inni méreg.
(…)
És mindennap így szólni: mégse jő!
És aki jő is: mégse, mégse ő!…
És ébren várni minden virradásra…
A világban úgy bolyongok, mint a vízcsepp,
Mely más cseppet kutat a tengeren,
Beleesik, hogy társát megtalálja,
S keres, amíg maga is elvegyűk
Igazán s végleg téged várlak,
Érdes tüllben gyere lassúdan,
Horzsolj végig s hagyj itt örökre
Izzó kikerics koszorúban.
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
lunablog