Mindenki azt mondja, hogy a szeretet fáj, de ez nem igaz. A magány fáj. Az elutasítás fáj. Valakinek az elvesztése fáj. Az irigység fáj. Mindenki összekeveri ezeket a szeretettel, de a valóság az, hogy a szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami elfedi az összes fájdalmat és segít, hogy újra csodálatosan érezd magad. A szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami nem fáj.”
“Miért csukjuk be a szemünket, amikor imádkozunk, sírunk, csókolózunk vagy álmodunk?
Azért, mert a legszebb dolgokat az életben nem a szemünkkel látjuk, hanem a szívünkkel érezzük.”
“Szerelemmel szeretni, talán a legcsodálatosabb érzés, amit az egyik ember a másikkal tud éreztetni.
De a szerelemben meg kell tanulni jól szeretni. Meg kell tanulni a másikat tisztelni, becsülni, óvni és értékelni. Csak így lehet szerelemmel és szerelemben élni. Hiszen ha valaki igazán, szívből és őszintén szerelmes, csak erre képes. Nem akar uralkodni, bántani, birtokolni, kitulajdonítani, sem zsarolni. Csak egyszerűen szeretni akar, a két karjával karolni és a szívével együtt mindenét odaadni. Mert a szerelem, egy olyan bizalomra épülő társas érzelem, amelyben mindkét fél boldogan, de mégis szabadon szárnyalhat az életben.
“Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos – addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye – akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.”